Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-22 / 52. szám

489 EVANGELIKUS Ó

RÁLLÓ 1910. ban így képzelik el az egyesítést, abból soha nem lehet semmi, írta Miksa herceg. Annak a bizonyítására, hogy a monarchisztikus pápaság azelőtt nem volt dogma, kitért a herceg arra is, hogy ez a tétel csak a pseudo-Izidoriana után került uralomra, már pedig, hogy az ál Izidor hogyan hamisított, csempészett, ferdített és csalt, azt az egyházjog már régen kimutatta. Ezt mondotta el Miksa herceg, a derék, alázatos és klerikális pap és ezért zúdult föl ellene a Vatikán. A szabad kutatásnak és a tudománynak egyetlen fölvillanása volt csak a szász herceg cikke és Róma megmozdult, hogy a csirájában fojtsa meg a szellemet, arnely gondolkozni, tanulni és kutatni mert. Az a brutális erőszak, amely a Merry del Val spanyol véréből átcsapott az egész Vatikánra, fölágaskodott, amikor egy hang érinteni merte az abszolutikus pápaság dogmáját és megsemmisítette, lehengerelte miatta az egyház egyik legnagyobb hívét, egyik legarisztokratább papját. Abban, amit Miksa herceg írt, nem volt politika, lázadás, pártütés vagy szabadgondolkodás. De a szabad megnyilatkozása volt egy olyan ember gondolkodásának, akinek némi köze van a tudományhoz. Róma ezt sem tudta tűrni, mert Rómában a máglyára vetnek mindenkit, akinek véleménye van és az indexre teszik a tudományt. Nekik csak egy véleményük van: az ő uralmuk; csak egy a tudomány: fejet hajtani a Vatikán előtt. Aki ez ellen mozdulni mer, azt megfojtják, letörik, elhallgattatják, még akkor is, ha ez a valaki a szász király öcscse. És jaj azoknak, akiket Róma lever. A szeretet prédikátorai nem ismerik a könyörületet és a Rampollák és Merry del Valók brutális, gőgös vére kitobzódik a hatalomban, ha egyszer hozzájut. A Vatikánnak és Miksa hercegnek afférjéről a a következő tádósitásunk szól: Berlin, december 16. Miksa szász herceg cikkéről és a Vatikánnal való konfliktusáról a „Deutsche Tageszeitung"-nak ezt jelentik Rómából: a ,,Rom und der Orient" cimű folyóiratnak azt a számát, amelyben Miksa hercegnek cikke: „Gondolatok az egyházi újításokról", megjelent, kivonták a forgalomból és terjesztését kiközösítés terhe mellett megtiltották. A folyóirat szerkesztősége a herceget, aki évek óta foglalkozik orientálista tanulmányokkal és a freiburgi egyetemen theologiai tanszéket foglal el, megkérte, hogy a folyóirat számára cikket írjon. A herceg inkriminált cikkében bizonyítékok felsorolása nélkül azt állította, hogy a firenzei zsinaton, amelyet különösen a két egyház egyesítése végett hívtak össze, több egyházatya hamis szöveget használt fel s hogy a római egyház különben is sok hamis okmányt értékesített céljaira. Dogmatikai tekintetben úgymond elég arra utalni, hogy a két egyház hitvallásában nagyon eltérő hitelvek vannak ; ilyen például a pápa csalhatatlansága, szűz Máriának szeplőtlen fogantatása és a tisztító tűz. Erről a cikkről jeientést tettek a legelső egyházi hatóságnak és ez a hatóság utasította Pelegrinit, hogy már ismertetett közleményét az „Osservatore Romano"ban nyilvánosságra hozza. A legfelsőbb egyházi hatóság eivárja, hogy Miksa herceg állításait nyilvánosan vissza fogja vonni, különben nem tarthatná meg a freiburgi egyetemen tanári állását. A ,,

Tägliche Rundschau*-nak ezt jelentik Rómából : A herceg cikke élesen bírálja a római rendszert. A herceg azzal vádolja a pápát és az egyházat, hogy erőszakos volt és uralkodó vágyának mindent alárendelt. A pápák az egyesülés alatt mindig csak a teljes leigázást, nem pedig az egyenjogúságot értették. A herceg emlékeztet arra, hogy az első évszázadban az egyház nem volt monarchia és csak az ál-izidori ismeretes hamisítás után lett abszolút monarchia. Ilyen rendszert nem lehet a keletiekre fölerőszakolni. A pápának az önmegtagadásban elől kell járnia és meg kell engednie, hogy a keletiek az első idők püspökeinek fölfogását vallják. A pápáknak le kell mondaniok az önkényről és a pénzsóvárságról, le kell mondaniok arról, hogy a keletiek sok ezer frankot fizettek minden püspöki bulláért és minden diszpenzációért, mert az egyesítő törekvésben most nem látnak egyebet, mint pénzsóvárgást. A mostani egyesült görögök csak szolgaságban tartott latinok. Az sem járja, hogy hitdolgokban Róma a keletiektől oly dogmák elfogadását követeli, a melyeket a latin egyház egyedül gyártott. Miksa herceg rámutat I. Miklós pápának gőgös és önkényes viselkedésére. III. Ince pápának a görögök irányában tanúsított méltatlan és zsarnoki eljárására, a zsinati határozatok hamisított passzusaira, a melyeket a latinok arra használtak fel, hogy dogmákat gyártsanak. A herceg cikke nagyon keserű és még soha sem hangoztatott dolgokat mond a római kúriának és különösen Keleten óriási föltűnést keltett. Bécs, december 16. Miksa szász herceg cikkében a keleti és római egyházak egyesítéséről szól. Az unió, mondja a herceg, két egyenlő rangúnak az egyesülését jelenti. Az első századokban az Egyház csakugyan nem volt monarchia, a püspökök önállóan kormányozták a megyéjüket. A római püspöknek voltak bizonyos előjogai, de az uralkodását a pseudoísidori dekretálisok alkalmazásával tudta megállapítani. Ez az erőszakos uralom hozta létre nyugaton a szkizmát. Kilátástalan dolog a római pápaság autokraciájának elismerését várni a keleti keresztényektől. Meg kell hagyni azt a jogukat, hogy a pápának azt adhassák csak meg, amit az első századokban megadtak neki és nem lehet tőlük többet kívánni. Ez azonban nem elég. Rómának erőt kell venni magán és meg kell hagyni a keletieknek a magukkal való rendelkezés jogát. Ha egy keleti püspök éppen úgy, mint egy római, a kanonizálásáért ezrekre menő összegeket tartozna Rómába küldeni és minden egyéb fölmentésért is mindig csak fizetnie kellene Rómának, bizonyosan azt a gyanút fogná, hogy az egész egyesülés csak a római kúria uralkodási és pénzvágyát szolgálja. Ebben a gyanújukban megerősítheti a keletieket, ha látják a görög-egyesűltek és a szentszék közötti viszonyt. Az egyesültek csak látszólag keletiek, különben latinok, a szentszék azonban csak tűri őket és az Egyház kormányzásába semmi beleszólást sem enged nekik. A dogmai kérdésről azt mondta a herceg, hogy az egyesülést meg kell előzni a hitben való egyesülésnek. A hitben egyenlő a két egyház, a különbségek csak theologiai formulákban vannak. Meg kellene elégedni azzal, ha a keletiek a latin egyház fejlődését ezek között a formulák között jogosnak ismernék el, különben pedig maradnának a régi hitüknél. A latinoknak nem volna szabad kényszeríteni őket, hogy ezeket a formulákat elfogadják. Végül ezt mondta a herceg: „Egy kicsit több szeretetre és igazságra volna szükség a keletiekkel való bánásban. I. Miklós pápának