Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-11-03 / 45. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. szeptember 430. 38 . szám. ff EYAIGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TAKSÁD ALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : 500,000 korona. — Ä dunáninneni kerület tanitóképezdéje. Irta : Szlancsik Pál• — Templomavatás Ujverbászon. Irta: Bedinszky János. — Äz eperjesi egyetem kérdése. Irta: Br, Bruckner Gyözö. — Ä készülő új magyar énekeskönyv. (Vége.) — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. 500.000 korona! Egy röpke szó nyilallott keresztül a magyar prot. glóbuson. S mi hozzátehetjük: egy röpke szóban annyi fájdalom! Temetésre szól az ének: temessetek reményt, minden édes képet. Intézményeink szakadozó köntösben, költségvetéseink örökös deficitben, egész életünk toldozás-foldozás, új, nagy, a protestáns hitélet szelleméből folyó alkotásokra módunk nincsen, élő jogaink, törvényes igényeink papiros-jogok, papiros-igények, hitelveinket, jogállásunkat, egyenlőségünket büntetlenül csak az nem sérti, aki nem akarja, — ferde képet, rágalmakat szór ellenünk a klerikális sajtó, a pápai encyclikák, — autonómiánkba beleköt az állam, a tanfelügyelők, a biróság, lassan-lassan minden jog, minden igény, minden törvényes biztosíték lerongyollik egyházunk testéről: — és akkor ime jő egy új kormány, amely az autonomia respektálásának, a demokratismusnak, a szabadelvűségnek, a törvényességnek jegyében lát napvilágot és sehol, semmiféle intézkedését nem látjuk, hogy le akarná rombolni a kiváltságok avúlt várát felekezeti téren, hogy teljesíteni akarná a protestáns egyházak százados jogos igényeit, hogy programmot adna, mely feltárja az egyenlőtlenségek megszüntetésére, a kiváltságok eltörlésére, a teljes egyenjogúság és viszonosság megvalósítására irányúló törekvéseit, hogy legalább a lehetetlenségig szánalmas kongrua felemelésével biztasson, hogy legalább a nyomorúsággal való küzdelemből kiemelje a Protestantismus hivatalos életét; ellenben új költségvetésében, amely először ad hírt és képet törekvései felől —,: 500.000, mondd ötszázezer koronával szándékozik emelni a protestáns egyházak államsegélyét. Püspökeink, felügyelőink, főgondnokaink, minden rendű és rangú vezérrérfiaink, közös prot. bizottságunk tagjai — halljátok a bűvös szót, halljátok a varázsigét: 500000 koronával emelik a két prot. egyház államsegélyét — épen félannyival, amennyi az esztergomi érsek egy évi jövedelme, épen ötvenszer kisebb összeggel, mint amennyi a róm. kath. klérus harmadfélmillió holdnyi földbirtokának, tehát csak földbiitokának minimális évi jövedelme! Nos, nem bájol el titeket ez a nagy kegy, ez a példátlan haladás az egyenjogúsítás felé! ? Nem csendül meg füleitekben valami édes emlék a kultuszminiszter egri beszéde felől, ahol a szabadelvűségnek új terminológiáját adta meg, mondván, hogy ez az egyenlő elbánásban, egyenlő kezelésben áll ? Ä mi magyarra fordítva, — úgy látszik, — annyit jelent, mindent meghagyni a róm. kath. klérus kezén és időközönként néhány kegyelemmorzsával elhallgattatni a felmorduló protestáns csahosok száját. Ha konc kellett, hát itt a konc: 500.000 korona. És még ez sem fundatiós törvényben biztosítva, hanem a változó kormányok kegyének játéklabdájáúl odadobva. Óh valóban felsír bennünk a lélek, szeretnők foszlányokká tépni köntösünket, hamuba ülve, sírni-keseregni a protestáns Sionainkkal űzött eme meggyalázó játékon. Hát mik vagyunk mi? Senkik, semmik, — hogy örökké csak játszanak velünk és soha egy komoly lépést nem tesznek az igazi egyenjogúság, igazi viszonosság felé a leghangzatosabb liberalismus jelszavaival kérkedő korszakokban sem ? Követeljük a közös prot. bizottság azonnali összeülését és ennek a kérdésnek végre komoly, energikus letárgyalását„ — és követeljük, ha egyelőre még az 500.000 koronáról kell is szólanunk, ennek és az ezután nyerendő egyéb államsegélynek nem