Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-10-27 / 44. szám

416 1910. felette, vigyáz mindenegyesre és irányítja az egészet. Kutyája az, mely a nyájtól elszakadni, elmaradni akaró juhot visszatereli a pásztor szavára; kutyája az, mely megkerüli a nyájat és segít gazdájának azt összetartani ; kutyája az, mely csaholásával figyelmezteti őt idegenek vagy tolvajok közeledésére! R lelkipásztor is csak ily értelemben lehet gyülekezetének jó pásztora. Ä pásztorbot, melyre támaszkodik, a biblia; nyájőrző kutyája, avagy kutyái (engedtessék meg a hasonlat) a diakónus, illetve diakonusok. Ä lelkész a bibliára támaszkodva az egész gyülekezet feje, vezetője, irányítójaként áll a maga helyén és őrködik nyája felett; jó legelőre és friss forrásvízre vezeti. Ebben a munkájában segítségére vannak a diakonusok, kik a gyülekezeti tagok közt forgolódva, a lelkész rendelkezéseit végrehajtják, a hanyag-közönyös, iszákos, tévelygő, hűtlen, hitetlen gyülekezeti tagokat visszaterelni és a legnagyobb ellenségtől, a bűntől megóvni igyekeznek. Én csakis igy tudom magamnak az igazi, élő keresztyén gyülekezetet elképzelni. Erre jogosít első sorban a biblia, azután a keresztyén egyház eddigi fejlődés története és magának az ujjonnan életre keltett diakónus intézménynek több, mint 60 éves története mindazokkal a hatalmas alkotásokkal, eredményekkel, melyeket az újkori diakonia a gyakorlati keresztyénség terén fel tud mutatni. »Elmélet és tan« az első, de kell, hogy ezeket a „gyakorlat, a tett" kövesse. Ähol ! csak elmélet van, de azt nem követi tett, ott I csak csonka eredmény mutatható fel. Ä bel- j missziói kalauzban fel van jegyezve, hogy j Strassburg 7 templomában még 1713-ban is ! 3787 prédikáció hangzott el, tehát mindenikben 541. Semmi idő sem maradt arra, hogy a hallottakat tettre változtassák át. Nem lehet-e ezen sorokat mai egyházi viszonyainkra is alkalmazni ? Sokat ..elmélkedtünk" már, legfőbb ideje, hogy .cselekedjünk és tettre változtassuk át a hallottakat". Mi lelkészek szeretjük magunkat és egyháztagjainkat az egyház szolgálatában álló „közkatonákénak nevezni, jól van, de akkor legyünk is hasonlók az igazi közkatonákhoz, kik feltétlen engedelmességgel követik vezérüket. Egyházi életünk büszkesége, küzdő vezérünk, kinek mellére ev. egyházunk már számos érdemkeresztet tűzhet, Dr. Zsilinszky M. kiadta a jelszót közkatonáinak: „Lépjünk egyszer valahára a gyakorlati keresztyénség ! terére! Ideje, hogy a szokott tires „sopánkodás és panaszkodás helyett a tettek és alkotások terére lépjünk!" Tényleg itt a legfőbb ideje, hogy egyházunkat belsőleg is kiépítsük. R külső épület készen áll, felépítették eleink vérük hullásával, vagyonuk, családjuk feláldozásával. Ránk utódokra vár most az a szép feladat, hogy a drága örökségként ránk maradt épületben dolgozzunk, fáradjunk, tehetségünk, tudásunk és legjobb belátásunk szerint; dolgozzunk nem az „önös érdek" és szűkkeblűség szemüvegén át nézve, megítélve a folytonos fejlődésnek, tökéletesedésnek alávetett egyházi munkamezőt; hanem tág látkörrel felismerve és megértve a megváltozott idők és körülmények megváltozott követelményeit. R mindnagyobb tért hódító tudományok és megváltozott műveltségi s társadalmi viszonyok hatása alól nem vonhatja ki magát az egyház és így ami egyházunk sem. Mást követelt az egyháztól a XVIII. és XIX. század és megint mást követel a XX. század. Oly igazságot és örökérvényű szavakat mondott Zsilinszky, hogy azokat minden egyházi lapunknak, minden egyes számában, szembetűnő helyen, mint jeligét nagy betűkkel kellene kinyomatni, hogy jól bevésődjék a közkatonák szivébe. Rz aranyszavak ezek: „ Vegyük észre a körülöttünk folyó általános társadalmi evolutiot, ne feledjük, hogy a világ a természet örök törvénye szerint állandóan fejlődik és hogy nekünk egyházi téren is, ha élni akarunk, folytonosan haladnunk és fejlődnünk kell." Ha élni akarunk, akkor rá kell lépnünk a gyakorlat, egyházunk belső kiépítésének terére. E téren sok tennivaló vár reánk. Egyházvezérünk rámutatott arra a hatalmas, éjjel-nappal lázasan folyó belmissziói munkára, melyet a hazai katholikus egyházban észlelhetünk és mely munkásságból mi is felismerhetjük tennivalónkat. Fontosnak tartom felidézni, a belmisszió megteremtőjének, Wichernnek szavait, melyekkel még az 1840-es években kijelölte a tennivalókat: „Ä bibliát minden egyes keresztyén embernek kezébe kell juttatni; házi isteni tiszteletet bevezetni; népkönyvtárakat felállítani; vándorprédikátorokat és városi misszionáriusokat alkalmazni; a prostitúció és iszákosság ellen küzdeni; cseléd védelemmel törődni; gyermeket vasárnapi iskolák által gondozni; a betegeket diakonusok és diakonissák által ápolni; nőegyleteket — ifjúsági egyleteket szervezni.' Igazán rengeteg tennivaló ! Mindez gyakorlati keresztyénség, de mindezt életbeléptetni,