Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-29 / 40. szám

373 EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910 való volt a mi lelkesítő kérelmünk, hogy legyünk ott mindannyian, bizony eltekintve a kerületek püspökei­től, a kerületi felügyelőktől, a kerületi gyámin­tézetek egyházi és világi elnökeitől az egyes kerületekből megjelent világi és egyházi küldöt­teket összesen megszámlálhattuk a 10 ujjunkon. Budapest evangelikus közönsége igen szép számban jelent meg. Ä magyar kormányt Molnár Viktor állam­titkár, a református egyházat Antal Gábor püspök, Baksa Lajos conventi előadó, Szilassy Aladár, Mády Lajos esperes, míg az unitáriusokat Józan Miklós es­peres képviselték. Hogy mi lehet annak oka, hogy a vidék papjai és a világi urak sem közelről, sem tá­volról nem jöttek, nem tudjuk. Nem merjük, nem akarjuk a közönynek, a nembánomságnak számlájára írni. Inkább azt vagyunk hajlandók elhinni, hogy az alkalmatlan idő az oka. Ép szüretel az ország szőlő­bírtokossága, ilyenkor bizony bajos otthonról elmenni. Ezen hitünket onnan merítjük, rnert ép e sorok írója, ki Budapest tőszomszédságában lelkész s a ki az előtte való vasárnap prédikációjában emlékezett meg a gyámintézet jubileumáról s lelkesítette híveit, hogy arra tömegesen jöjjenek, az isteni tisztelet után igen számosan jelentkeztek is, de a hét végén ép a szü­retre való hivatkozással kicsinyek és nagyok egyaránt lemondták a jelentkezést, csupán két presbyteremet si­kerűit magammal vinni. De bármi is volt az elmara­dásnak az oka, tény, hogy nem sikerűit úgy, a mint kellett volna. Micsoda nagy gyűlést tudtak volna ebből a katholikusok csinálni! S mikor tanulunk azoktól ren­dezést, toborzást és az alkalmas időnek a kiválasz­tásit. A jubiláris ünnepségek bevezetőjéül szombaton este 6 órakor templomi hangverseny volt a Deák-téri templomban, a mely igen szépen telt meg előkelő kö­zönséggel. Igen magas művészi színvonalon álló hang­verseny műsora a következő volt: 1. Rheinberger op. 119. Szonata I. tétel, előadja Morascher Húgó, a fasori ev. templom karnagya. 2. Hummel F., Halleluja! énekli Schneller Alajos kir. tan. neje, orgonán kíséri Bruckner Frigyes, a Deák-téri ev. egyház karnagya. Schnellerné szép, erő­teljes hangja az egész templomot töltötte be, az or­gona kiséret iskolázott hangjához hozzá simuló és discrét volt. 3. a) Guilmant, Melódia, b) Bossi, Canzoneina, előadja Morascher Húgó karnagy. Nagy hatást ért el Morascher úgy ezen, mint az első és utolsó szám alatti játékával. 4. a) Bruch M., Andante sostenuto, b) C Saint Saens. Adagio, hegedűn előadja Mambriny Gyula orsz. zeneakadémiai tanár. Orgonán kísérte Bruckner Frigyes az áj-nál helyenként erősebben a kellettnél, a b)-nél már teljesen jól. A hegedű játék gyö­nyörű volt. 5. Beethoven, Isten dicsősége, énekli a Luthe­rania, hat szólamban. Bruckner Frigyes karnagy ve­zetésével. Precis, mondhatni magasztosan összhangzó előadásban. 6. Dubois,Marche Triomphale, előadja Morascher Húgó karnagy. Vasárnap, szeptember 25-én volt a jubileumi közgyűlés ugyancsak a Deák-téri templomban. Meg­előzőleg Láng Lajos és Gyurátz Ferencz püspök az e. e. e. gyámintézet elnökeinek vezetésével a kerületi gyámintézeti elnökök a kerepesi temetőbe vonultak, a hol Gyurátz püspök Szekács-nak síremlékét megko­szorúzta. Majd a főváros összes evangelikus templo­maiban hálaadó istenitisztelet volt. A főistenitiszteletet a Deák-téri templomban Raffay Sándor Deák-téri lel­kész tartotta, a kinek szép, magasztosan szárnyaló, bibliai képekben gazdag beszédjéből egy néhány gon­dolatot adunk. A gyámintézet bölcsőjénél üdvözli a gyámintézet jubiláris közgyűlésén megjelenteket. Ecseteli a gyám­intézet keletkezését és 5'J éves munkáját szép bibliai képekkel tarkítva. A gyámintézet, az oltárokat min­denütt építő ez Isten embere 50 év múlva visszatért az első oltárhoz, hogy hílít adjon a jó Istennek a múltért és könyörögjön a jövőért. Textus Ér. 3. 14—20. I. H itaadís. Hogy a gyámintézet kicsiny mustár magja oly szépen fejlődött s terebélyes fává növeke­dett, ez okért hajtsuk meg a mí térdeinket a mi urunk Jézus Krisztus Atyja előtt. Lehet, hogy az alapító Székács József a gyámintézet képét 50 év múlva más­kép álmodta. Hogy álma nem valósult meg teljesen, oka, hogy erőnket nem annu ira alkotásokra, mint in­kább védő és vivó munkákra kellett fordítanunk, cse­kélységünk, gyengeségünk dacára bizony a jó Isten hatalmassá tette azt. II. Könyörgés szava. Ha a jövőbe tekintünk a gyámintézetre váró nagy feladatokra, össze kell kul­csolnunk kezeinket s könyörögni, hogy kiépüljünk a belső emberben, a Krisztusi szellemben. A belső em­berben való gazdagság megszünteti a külső ember szegénységét. Ezt hirdeti a gyámintézet. A szeretetnek munkája előtt minden ember hódolva meghajlik. Egy­házunknak nem az igazságainak vitatásával, hanem a szeretet nemes munkájával kell Isten dicsőségére e földön életjelt adni. Ev. egyházunknak az a hivatása, hogy az élő, erős hitet hirdesse és képviselje. Ev. egy­házunknak az a feladata, hogy legyen egészéb en és részleteiben egy-egy gyámíntézet e földön, a melynek lába nyomán a béke és boldogság fakadjon. A hit meggyőzheti a világot, de a szeretetnek kell azt meg­nyernie Ez a kor ma is szomjas, ha nem itatjuk az örök élet italával, mérget iszik, de a szomjúságot ki kell elégítenie. Egyházunknak szíve ott dobog a gyám­intézetben. Ez az édes anya, a mely minden gyermek­nek sóhaját meghallja és kielégíti, az emberi szívek megnyerhetők, bár csapongnak virágról-virágra, de hogy lekötve, kielégítve nincsenek, bizonyítja csapon­gásunk. Ezeket kell megnyerni, ezért kell könyörögni. Hálaadással fejezi be beszédét. Az istenitiszteletet a Lutheránia énekkar szép éneke fejezte be. A közgyűlést Láng Lajos dr. v. b. t. t. világi elnök nyitotta meg, a ki beszédében üdvözli a magas kormány képviselőjét, a testvér egyházak küldötteit. A midőn ma — úgy mond — ünnepeljük a gyámin­tézet 50 évi fennállását, egy nagy alak áll lelki sze­meink előtt: Székács József. Elmondja az ő alapító működését. Geduly püspöknek a heti krajczáros gyűjté­sére vonatkozó indítványát ismerteti. A csatlakozá egyházmegyékkel létre jött az első gyámintézeti gyű­lés Szeberenyi püspök elnöklete alatt. A gyámintézet elsó legkonokabb ellensége volt a nemzetiségi félté­kenység, amely azt hirdette, hogy a gyámintézet csak a magyar gyülekezeteket akarja támogatni. A g yámín­íézet kettős célját ismerteti. A segítség anyagiakban és gyámolítani a közszellemet. Majd az első sok si­kertelenséget mutatja be, míg 1858-tól kezdve jobb jelentést s biztatóbb jövőt várt a gyámintézet. Ismer­teti évek szerint a gyámintézet terjedését, alkotásait.

Next

/
Thumbnails
Contents