Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-29 / 40. szám

371 EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910 államsegélyt egy összegben előírja és a pénzküldeményeket annak lerovására könyveli el, x. az egyházközség elöljárósága az egyházmegyei számvevőszéktől vett összeírás és értesítés alapján az egyházközségre esett egyházmegyei egyházi adót egyénenként kiveti, a kivetést kihirdeti, az egyházközségi egyházi adófőkönyvben előírja, a főkönyv előírási oldalát lezárja és a főkönyvet hitelesítés, összeegyeztetés és a folyó évre kivetett egyházi adónak hitközségenként egy összegben való előírása végett az egyházmegyei pénztárhoz beküldi, y. az egyházmegyei pénztár az egyházközségi adófőkönyvet úgy a hátralék, mint a folyó évi kivetés tekintetében megvizsgálja, összeegyezteti s ha különbséget nem talál, záradékolja és a hitközségnek visszaküldi; ha pedig nagyobb eltérések mutatkoznak, azok kitüntetése mellett a főkönyvet az egyházmegyei számvevőszéknek kiadja az eltéréseknek szükség esetén a helyszínén leendő kiigazítása végett, z. az egyházközségi gondnok a kivetett egyházi adót az egyes híveknek könyvecskéjükbe előírja, a fizetéseket rendes napijegyzék mellett elfogadja, a könyvecskében nyugtázza és a pénzt a napi jegyzékkel együtt havonként az egyházmegyei pénztárba beszállítja, a hol is az átvétel a napijegyzéken nyugtáztatik s annak megtörténte után a napijegyzék visszaadatik. V. Rz egyházmegyei pénztár vezet: f. egy számfejtőkönyvet az összes állandó személyi járandóságokról, g. hitközségenként főkönyvet és ezekben — a költségvetés alapján — előírja a tartozásokat és könyveli a lerovásokat, h. teljesíti a költségvetés alapján előírt rendes fizetéseket, i. szerkeszti az évi számadásokat és azokat elsőfokú ellátás végett elküldi az egyházközségi elnökségnek, k. a bevételekről és kiadásokról rendes naplót vezet. Älsokubin. Bújnák Andor m. kir. p. ü. számtanácsos egyházmegyei számvevőszéki elnök. Äz eperjesi egyetem kérdése. Irta: dr. Bruckner Győző. A tiszai evang. egyházkerület múlt hó 25-én tartott poprádi közgyűlésén egyhangúlag elfogadta a sarorosi egyházmegye egy indítványát, mely a magasabb fokú protestáns tanügyre igen nagy fontossággal bír. Ez indítvány értelmében a tiszai egyházkerület az egyetemes evang. gyűlés utján azt a kérelmet fogja intézni a közoktatásügyi kormányhoz, hogy az eperjesi főiskolát államsegélylyel egyetemmé fejlessze. E lépésével Eperjes korántsem akar ama városok sorába lépni, melyek a közel jövőben felállítandó egyetem, vagy úgy lehet: egyetemekért küzdenek, mert, elfogulatlan szemmel nézve a viszonyokat, kétségtelen, hogy Eperjesen csakis csonka egyetem létesítéséről lehet szó, olyan módon, hogy a már meglevő theologiai és jogi fakultásokat a filozófiai fakultással kiegészítse és a doktorátus megadásának jogával felruházza a kormány. Az orvosi kar felállítása annyi nehézségbe ütköznék, hogy arról egyelőre le kell Eperjesnek mondania, hiszen a szükséges kórházakkal, klinikákkal nem bír és nem volna meg a nélkülözhetetlen beteganyag sem, de a filozófiai kar nem követelne olyan óriási áldozatot a kormány részéről és jóakarattal a terv megvalósítható volna. Mielőtt ennek a kérdésnek eldöntéséhez fognánk, hogy a történelmi jog és a méltányosság az evangélikus egyetem felállítása helyéül Eperjest jelölik-e ki, sietünk kijelenteni, hogy ez a kifejezés: «evang. egyetem» korántsem úgy értelmezendő, hogy ottan a tudományokat felekezeti szempontból tanitnák, mert az oktatásnak e legfelsőbb fokán csakis a legtisztább objektivitás lehet egyedül helyes vezérlő elv. Midőn azt óhajtjuk, hogy az evang. theologiával kapcsolatban egyetem létesüljön, felekezetiesség dolgában egy lépéssel sem haladjuk túl a budapesti m. kir. tudományegyetemet, mely tudvalevőleg róm. kath. theologiai fakultással bir, míg a más vallásfelekezetü theologusok képzését nem karolja fel. Az eperjesi evang. egyetem felekezeti jellege tehát ép olyan kevéssé ártana e tervezett kulturális intézmény tudományos objektivitásának, mint ahogy a m. kir. tudományegyetemének nem árt a maga kath. theologiai fakultása, egyházunkra nézve azonban sok üdvös eredménynyel járna. Abban a városban, ahol a régi kollégium évszázadok óta gyűjti össze a serdülő protestáns ifjúságot, otthont találna az érettebb evang. fiatalság is, amig gyermekből kész férfivá lessz, egyháza jótéteményeit élvezné, annak fenhatósága alatt tudná magát. Természetes, hogy az egyes fakultások arra törekednének, hogy az evang. egyház viszonyáról, közjogi helyzetéről, alkotmányáról stb. lehetőleg széleskörű és tökéletes tájékozást nyújtsanak a hallgatóknak, hogy azok egyházuk szervezetében és ügyeiben teljesen jártasak legyenek s az életbe kilépve, azt majdan megvédeni tudják. Másfelől gyakori a panasz, hogy az egyetemre felkerült ifjakat elszédíti a nagyváros, a hirtelen megnyert teljes szabadság és sokan, nemcsak jellemük tisztaságából veszítenek, hanem ellanyhul szivükben a vallásuk iránt érzett ragaszkodás is és helyébe vallástalanság, vagy közöny lép. Eperjes nem annyira nagy város, hogy sokoldalú, raffinált élvezetekkel veszélyeztetné a könnyelműségre hajló fiatalokat és amellett talán minden magyar város között a leginkább alkalmas arra, hogy ébrentartsa az ifjúságban a vallásszeretet s a hazaszeretet erényeit. Eperjes nevétől a hóhér Carafa nevét elválasztani nem lehet, sem a vértanukét, kik egyházukért és hazájukért halált szenvedtek, a magyar protestánsok fiaínak örök példaadásul. Eperjesé az a szomorú dicsőség, hogy a legfájóbb módon és a legmaradandóbban tudja bevésni a fiatal szívekbe a valláshoz való ragaszkodást.