Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-22 / 39. szám

1910 EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ Végre követelni kell, hogy a magyar püspök római esküformájából töröltessék ki az a Krisztusellenes rész, mely a más nézetű keresztények — úgynevezett eretnekek — üldözésére kötelezi őket! A XX. század nem helyeselheti a XVI.-ik század bűnös szenvedélyeit. A Krisztus világos tanaival ne személyekről, hanem intézményekről és a bajok forrásának megszüntetéséről beszéljünk. Végre szabadjon saját egyházunk belügyeire nézve azon óhajtásomat kifejezni, hogy vegyük észre a körülöttünk folyó általános társadalmi evolutiot, ne feledjük, hogy a világ a természet örök törvénye szerint állandóan fejlődik és hogy nekünk egyházi téren is, ha élni akarunk, folytonosan haladnunk és fejlődnünk kell. Hiszen ma már a római egyház is a haladás útjára tér. Ideje, hogy mi is a szokott üres sopánkodás és panaszkodás helyett a tettek és alkotások terére lépjünk! Temérdek teendő van előttünk, melyet csak persze így egymásátánban lehet elintézni. E tekintetben római katlf testvéreink több érzéket tanúsítottak az ujabb kor követelményeivel szemben, szociális tevékenységük tiszteletre és bámulatra méltó. Erőteljes irodalmi tevékenység mellett nagy gondot fordítanak a katholikus nők társadalmi hatására, a férfiak szövetségei mellett. Szerveztek országos katholikus nővédő egyesületet; katholikus házi asszonyok egyesületét; katholikus nőtisztviselő ; katholikus kereskedelmi nőhivatalnokok; katholikus munkásnők egyesületét; katholikus cselédotthont alapítottak, vegyes házasságokból eredő ggermekek ellátásáról és vadház sságokban élők gyermekeiről is tud- I nak gondoskodni. És ki tudná még elszámlálni azokat a jótékony internátusokat, kongregátiókat és collegiumokat és betegsegélyző egyleteket, a melyek a társadalmi nyomor enyhítésére és a vallásos érzék ébresztésére évenként alakúinak, lelkészek, szerzetesek és főpapok vezetése mellett. Ezen a téren mi — valljuk meg, igen gyengék vagyunk, mert nincsenek állami nagy alapitványaink. Ez az a mező, melyen sok tenni való vár reánk. Nem is említve azt, hogy a nagy vallási világcongressusok nehéz problémái alig érdekelnek bennünket. Äzt hiszem, elérkezett már az ideje, hogy ha már az Amerikába költözött hitrokonaink egyh ázi érdeke nem érdekel bennünket, leg- j alább itthon mutassuk meg, hogy azzal a szabadsággal, melyet nekünk az országos törvény biztosít, élni is tudunk; és hogy az önkormányzat joga nem lehet a léhaság és 1 tétlenség takarója. Sőt ellenkezőleg, ez magában foglalja a buzgó cselekvés és védekezés kötelességét is. Ä mi autonómiánk hatalmas fegyverünk és védelmi eszközül szolgált mindég, mikor a haza és az evangelikus egyház szent érdekei megtámadtattak. Most más fegyverek is jönnek használatba, — más viharok fenyegetnek bennünket. — Ha ezekkel sikeresen akarunk megküzdeni, akkor első sorban is egyetértésre és összetartásra van szükségünk. Azt hiszem, a mélyen tisztelt közgyűlés tagjai ismerik azt a mesét, mely szerint egy bő köpönyegű férfiú útra kelve kemény viharral találkozott, a szél majd az egyik, majd a másik válláról fújta le a köpenyt. Hiába védekezett a vihar ellen, mely vadúl tombolt körülötte. Végre mikor látta, hogy nem boldogul, észretért és a köpenyt erősebben szorította magához, s így szerencsésen megküzdött a viharral. így kell nekünk is cselekedni! Ám zúgjon körülöttünk a vihar, tomboljon ellenünk a vak szenvedély haragja, mi ezzel szemben húzzuk szorosabban magunkhoz a védő köpenyt, az evangeliumi buzgóságnak és tevékenységnek, az evangeliumi öntudatnak és szeretetnek köpenyét — erősebben, mint valaha és meglesz a kívánt jó eredmény. Hiszen már Pál apostol is megjövendölte, hogy lesznek önző rágalmazók, mértéktelen, kevély, és káromló emberek, (Tirn. II. rész 3) és hogy mind azok, a kik kegyesen akarnak élni a Krisztussal, üldöztetni fognak. Ezzel szemben gyakorolni kell a keresztényi türelemnek és a kitartásnak, az erőnek és józanságnak erényét. Egyedül a jog, a törvény és az osztó igazság fegyverével harcoljunk a jobb jövőért. Pál apostol azt is megírta Timoteusnak, hogy az Isten nem a félelemnek, lelkét adá nekünk, hanem az erőnek, a szeretetnek es józanságnak lelkét. Ebben van az igazi erő és hatalom. Ennek hangsúlyozásával és azon reménnyel, hogy egyszer valahára a gyakorlati kereszténység terére lépünk, a mai egyház-kerületi közgyűlésünket ezennel megnyitom. Ä bányai egyházkerület közgyűlése. Igen örvendetes érzést okozott a bányai egyházkerület lelkész és világi tagjai között egyaránt az, hogy a Budapesten szept. 14., 15- és 16-iki közgyűlés e'őtt a ker. gyámintézet istentiszteletet tartott, a melyen a kiküldöttek teljes számban vettek részt. E szokás mint tudjuk a többi egyházkerületben minden évben divík, nálunk azonban ez eddig divatban nem volt; most hogy a gyámintézet 50 éves jubileumára készül, a bányai kerület is ezzel akarta leróni a kegyelet adóját a jubileum alkalmából. Igen helyesen, de még helyesebb lesz, ha ezentúl minden évben tart