Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-09-08 / 37. szám
1910 EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 341 soha cl neu múlnak. Äkik tehát az ő beszédét hirdetik és mindennapi életükben egyedül őt követik, azok diadala bár a föld minden hatalmasságai szövetkezzenek ellenük, föltétlenül bizonyos Ä csüggedés a. helytelen irány tudatának, vagy a hit hiányának tanubizonysüga. Sass János. Tanintézeteink működése az 1909—10. iskolai évben. (Rz idei értesítők alapján). (Folytatás). Äz önképzőkörök szép hazafias irányban működtek mindenütt, csak azt szeretnők még, hogy, ha a jelentések megjelölnék a beadott és felolvasott dolgozatok tárgykörét is. Nem ártana bölcseleti és szociális problémák tárgyalása sem, nevezetes szellemi fegyverzetet nyernének általa tanulóink és erre' korunkban nagy szükség van. Gondoljuk meg, hogy a kalocsai jezsuita főgimnáziumban külön bölcselő-kör terjeszti Aquinói Tamás tanait. Az önképzőkörön kivül van néhány iskolában szavaló-kör a kisebb tanulók részére, igy : Aszódon, Késmárkon, Rimaszombaton áldásos, illetve hasznos tevékenységet fejtettek ki a segítő-egyesületek, illetve a gyorsíró- és tornakörök. Külön kiemelendő a szarvasi ,,Sorompó" egyesület, 242 taggal, amelynek célja hazai ipartermékeink pártolása. Különös figyelmet érdemel még az iglói „Történeti szeminárium", mely a történelmi tanítást a való élettel hozza kapcsolatba, amennyiben feladatául vallja a tört. műemlékeknek a helyszínén való tanúlmányozását, egyes csaták gyakorlati bemutatását és aktuális tört. kérdések megvilágítását. A nem kötelező tárgyak sorában ezek szerepelnek legtöbbször: szabadkézi rajz, zene, ének, gyorsírás, céllövészet; ezenkívül néhány helyen angol, francia nyelv, latin és német társalgás, továbbá esperanto világnyelv (Selmeczbányán), gyümölcsfatenyésztés (Beszterczebányán), svéd torna, művészeti rajztanfolyam (Budapesten), szlöjd (Pozsonyban). Az eperjesi theol. akadémiai hallgatók hallgattak gazdaságtani, kertészettani, közegészségtani, a pozsonyiak közegészségtani, szőlészet- és kertészettani, a soproniak gazdaságtani magyarázatokat. Mindez igen üdvös dolog, amint általában a gyakorlatiasabb szellem meghonosodását örömmel üdvözölhetjük, csak túlterhelés és utilisztikus gondolkodásmódot ne vonjon maga után. Mégis megjegyezzük, hogy a céllövészetet nem látjuk szívesen, pedagógiai és tornászati szempontból a svéd torna bármely faját többre becsüljük. Sajátságos iróniája a sorsnák, hogy a céllövő tanfolyamot ugyanaz a miniszter engedélyezte, aki a békenap megünneplését is elrendelte, ez utóbbiról intézeteink úgy látszik tudomást sem vesznek. Sajnálattal konstatáljuk, hogy a slöjdöt csak egy helyen tanítják, ott sem az intézet kebelében, pedig e fontos tárgy megérdemli, hogy összes intézeteinkbe behozzák. A vallásnevelésre mindenütt kellő gondot fordítanak, az első és utolsó órákat rendesen imával kezdik és végzik, a vallástani órákat egyházi énekkel. Deprekáció, illetve az Úr asztalához járulás kétszer volt..minden intézetben. A tanításban általában az állami tantervet követik, csak Iglón, Felsőlövön és Késmárkon van helyi tanterv, amennyiben az I. és II. oszt.-ban a németet tanítják, mint rendkívüli tárgyat. Iskoláink tőlük telhetőleg érvényesítik az új pedagógiai reformtörekvések vívmányait is. Igy Budapesten a matematikát tanítják az újabb réformoknak megfelelőleg : gyakorlatiasabb szellemben és a szemléltetés kellő felhasználásával. A számtan tanítás reformjával kapcsolatos új módszereket ismertették meg a szaktanárok a tanúlókkal Selmeczbányán is. „Az életre való nevelés" szolgálatában állanak a gyakori kirándulások is, melyeknek vezetői rendszerint a természettudományok buzgó tanárai Sopronban pl. 12 kirándulást rendeztek kapcsolatban botanikai és bogarászati demonstrációkkal. A latin nyelvet az alsóbb osztályokban az új, u. n. Dent-féle módszer szerint tanítják: ezidőszerint Selmeczbányán, Pozsonyban, Késmárkon és Eperjesen. A tanári értekezletek gyakran foglalkoztak didaktikai kérdésekkel is, ez évben a VKM. 31. 581|1910. leirata kapcsán főleg az egyhuzamban való oktatás kérdésével. Ellene nyilatkozott Békéscsaba és Nyíregyháza, nézetünk szerint helyesen. Ismerjük a pro és kontra érveket és belátjuk, hogy a helyi viszonyok a nagyobb városokban kívánatossá tehetik az osztatlan tanítást, sőt, hogy a legfelsőbb osztályok talán meg is bírják az idegrendszernek 5 órán keresztül való foglalkoztatását. De kétségbe vonjuk, hogy így volna a 10—11 éves gyermekekkel is- Igen nehéz kérdés ez különben, melyet bajos máról-holnapra 1 — 2 évi tapasztalatra való hivatkozással eldönteni. Hiszen ép a nevelői behatások eredménye a legritkább esetben kézzelfogható. Az ilyen és hasonló kérdések megbeszélésére és egyéb aktuális eszmecserékre igen alkalmasok a „szülői értekezletek 1 1. Tápintézete (alumneuma) minden iskolának van, három rendelkezik internátussal is, m. pl. a bonyhádi 60, a felsőlövői 69, a pozsonyi 125 növendéknek adott lakást az idén. A családias módon berendezett internátusnak nagy jövője van a vidéki kisebb és a nagyobb városokban egyaránt, örömmel látjuk, hogy az aszódi és nyíregyházi intézetek vezetőhatósága elvileg már kimondotta egy internátus létesítésének a szükségességét. A pozsonyi és eperjesi theol. akadémia is „Otthonnal" kapcsolatos, mely itt dr. Szlávik Mátyás, ott Kovács Sándor felügyelő tanárok kipróbált tapintatos vezetése alatt áll. Az ifjúság egészségi állapota egészben véve kedvező volt, a 4 akadémián és 16 gimnáziumban mindössze 7 haláleset fordúlt elő. Iskoláink népessége a következő volt: Nagy látogatottságnak örvend az eperjesi jogakadémia, a hallgatók létszáma az év elején 333, az év végén 293 volt. Theol. volt Pozsonyban 60, Eperjesen 38, Sopronban 37, összesen tehát 135, ami nem elégíti ki a szükségletet. Ifjaink még mindig idegenkednek a lelkészi pályától, pedig jól mondja Mayer Endre, hogy a főiskolai képzettséget követelő pályák közül egy sincsen, mely ily kevés anyagi költséggel s ily rövid idő alatt oly tiszteletet, társadalmi pozíciót biztosítana, mint a lelkészi." Mi ez idegenkedés okát a kor szellemében keressük és nem vagyunk barátjai annak, hogy a theologusok nevelése teljes ingyenessé tétessék, mert az eredmény könnye« az, hogy ép a minden rátermettség és hivatottság nélküli elemek tódulnának a theol. akadémiákra, amiben egyáltalán nem volna köszönet, akinek a lelkében él az isteni szikra, mely a lelkipásztori
