Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-09-01 / 36. szám

1910. nagy számából teltek ki, történeti visszapillantás volt a zsolnai zsinatra, annak alkotásaira és az abban szereplő úgy egyházi, mint világi munkásokra és urakra. Kiemelte az ő nagy és tiszta hitüket, az egyházhoz, annak evangyeliumi tanaihoz való törhetetlen ragaszkodásukat s a hallgatókat példájuk követésére buzdiotta. Ä magyar istenitiszteleten Gyurdlz püspök mondott classikus, magas szárnyalású s költői képekben gazdag beszédet Äz emlékezet adja a kapcsolatot — úgymond — a mult és jelen között, ez a kapcsolat az a forrás, a melyből az utód tanúságot s a jövőre reményt rnerít. Templomban vagyunk, a hosszú múltra visszatekintő s folyton fejlődő város falai között, a melyből az első magyar ev. zsinat emléke szól felénk. Meg kell hallgatnunk a mult tanúságait s figyelembe vennünk intő szavait. A múlt tanúságai hálás kegyeletre indítanak . . . Történeti visszapillantás után hálát ad Istennek, ki segítségül volt atyáinknak a nehéz küzdelmes időkben. Hálás kegyelettel emlékszik meg a lelkészekről, a kik életüket is feláldozva, hűséges pásztorai és vigasztalói voltak, a sokszor síró nyájnak. — Ä világi lelkes vezérekről, — azoknak áldozatkész munkásságukról. A múlt hősei jeltelen sírokban fekszenek, de emlékezetük felett ott lebeg a kegyelet örök lámpája, — áldott legyen emlékezetük. Ä múlt tanúsága a hitnek győző erejét mutatja. A hit volt vigasztalásnak ereje, a mellyel a vezérek áldoztak —; a hit volt a nép szenvedésének gyógyító balzsama. Az evangélikus egyház legjobbjai sokat szenvedtek, sokan a. küzdelemben el is hullottak, de a miért küzdöttek: a hit, azt az emberiség közkincsévé tették. A kinek hite van, azé a jövendő.! A múlt tanúsága útmutatás a jövőre. A hitet őrizni, védeni kötelességünk, mert a békés idők ujabb megpróbáltatásokat hoztak az evangélikus egyházra. A közöny, a testiség szeretete sok helyen nagy aggodalmakra adnak okot, sőt sok helyen válsággal fenyegetik az egyházat. — E válságból való kivezetésre újra csak a Krisztusi hit ad erőt; attól függ, vájjon palotákban és kunyhókban egyaránt fog-e éledni a hitnek szent tüze. A múlt tanúsága a testvériség ápolására int. A jó Isten mindnyájunknak atyja és mi mindnyájan testvérek vagyunk. — Egyházunk bizonyára akkor teljesíti a maga isteni hivatását, ha a testvériség érzületét ápolja. Erre tanít a múlt, a melyben testvériség a védelemben és az épités munkájában volt őseink vezéreszméje. Egyházunk háromnyelvüsége dacára, tagjai között mindig szent volt a béke; a nyelvkülönbség nem gáto'ta meg őket abban, hogy egymást szeressék és becsüljék. Kövessük e példát ! A múlt tanúsága e hon szebb jövőjének záloga. Az ősök nyelvkülönbség nélkül is szerették a közös édes magyar hazát. — Bocskay, — Bethlen, — Rákóczy zászlói alatt egysorban állott — a tót — a magyar és a német; egy patakban folyt a vérük; egy hant alatt fekszik testük, — nem mondja meg a hant — melyik alatt fekszik a tót — a magyar — a német, de megmondja azt, hogy mindmegannyi ott hagyta a családját, — az iskolát — a templomot — s jött a hazáért — a szabadságért meghalni s vérét ontaniKövessük mi is példájukat, — szeressék a mi hitsorsosaink — ha más nyelven beszélnek is — az ő közös anyjukat — a magyar hazát. Méiy hatást kelt Gyurátz püspök beszéde s ennek a beszédnek a hatása alatt folyt le azon rövid diszgyülés, mely az ünnepély befejezését képezte Báró Prónay egyetemes felügyelő elnöklete alatt, aki bár rövid, de igen szép beszéddel emlékezett meg a zsolnai zsinatról a lefolyt 300 év küzdelmeiről, a zsolnai egyházró

1, arról a kis csapatról, a melyben ma is híven buzog az ev. hit tisztasága és ereje; — kicsiny templomáról, a melyről azt mondja, hogy nem a templom falainak magassága az ev. egyház erőssége, hanem a lelkekben élő hit és testvéri érzület. Még Antal Gábor ref. püspök mondott rövid köszöntőt; nem tehető — úgymond — hogy szó nélkül elmenjen a szép és magasztos ünnepelyről; a róm kath. szervezettséget állítja fel példányképül a prot. egyházaknak s azon szép gondolattal végzi, hogy mindannyian azon gondolattal távozunk, hogy a két prot. egyház között legyen a szükségesekben egység, a kétesekben szabadság, de mindenekben a szeretet. Laszkáry köszönő szavai és Szentiványi ker. felügyelő indítványa után, melyet a közgyűlés elfogadott, a mely szerint a zsolnai ünnep története megirassék és zsolnai egyház javára eladassék, a diszgyülés véget ért. Folytatása és bevégzéseképen a magasztos ünnepnapoknak sikerült bankett volt. Ä tiszai egyházkerület közgyűlése. Augusztus hó 23—27-éig tartottak a tiszai egyházkerület ezidei közgyűlési napjai. 22-én este 7 órakor érkezett az egyházkerületi elnökség Poprádra, kiket a vendéglátó egyház képviseletében Varga Imre lelkész és Dr. Payer Géza fogadó-bizottsági elnök üdvözölt. Az üdvözlésre Terray Gy gömöri főesperes válaszolt, mint aki a betegsége miatt távollevő Zelenka Pál püspök helyett teljesítette az elnöki teendőket. Kedden a különféle bizottságok, nemkülönben Dr. Meskő László és Bartholomaeidesz László elnöklete alatt a kerületi számvevőszék, szerdán pedig a gyámintézett bizottmánya, közgyűlése és istentisztelete kötötte le a nagyszámban összegyűlt tagok figyelmét. A gyámintézet közgyűlésén élénk ováció tárgyai voltak az újonnan választott kipróbált régi jeles elnökök, Radványi István és Materny Lajos, örvendetes tudomásul szolgált a gyűjtés szép sikere, melynélfogva a szamaritánusi szeretet áldásaiban ismét több- gyülekezetet lehetett részesíteni, - és megnyugtatólag hatott a félszázados jubileum alkalmából a nagy alapítónak Székács Józsefnek emlékére létesült alapra kerületszerte történt tekintélyes mérvű adakozás. Az ünnepi istentiszteleten a kijelölt szónoknak, tilgen Antalnak hirtelen történt megbetegedése következtében Dómján Elek s -a.-újhelyi lelkész tartotta a beszédet, a modern theologia tudományos érveivel fejtegetvén főtételét: „A keresztyénység az emberiség üdvözítő életerejeKészséggel honoráljuk a beszéd mindvégig érdekes, építő hatással történt megszerkesztését és előadását és nem kritikai szándékkal, de tisztán saját álláspontunkat kifejezve mondjuk, hogy nézetünk szerint sem a keresztyénség, sem a protestantizmus, sem semmiféle — ság — vagy — ség nem fejezi ki híven az „üdvözítő életerőt", mert az mindörökre és egyedül a Jézus Krisztus váltságművében foglaltatik. Szerdán este 6 órakor a Husz-park nagytermében előértekezlet tartatott. Itt tisztázódott az a nagy