Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-08-25 / 35. szám
VI. év. Nyíregyháza, 1910. szeptember 15. 38. szám. // EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. ® TART ALOM-JEGYZÉK. Vezércikk: Lelkész és politika. Irta: Jancsuskó László titeli lelkész — Rz eperjesi ev egyetem Érdekes adat a reversális veszteséghez. Irta: Homola^ István ev. lelkész. — Tanintézeteink működése az 19(9—10. iskolai évben. (Folyt.) — Tárca: Enek. Irta: Petrovics Pál, Egy szerény egyéni vélemény. (Folyt). — Beiélet. — Irodalom. Irta: Payr Sándor — Pályázatok. — Hirdetések. Lelkész és Politika. Ä bányai kerület elnökségének körlevele az E. Ä. világításában. Ä bányakerületi elnökségnek a lelkész politikai szereplésére vonatkozó körleveléről nyilvánosságra jutott kritikák legnagyobbrészt súlyos Ítéletet mondanak az elnökség eljárása felett s olyik határozottan visszaútasítja, mint jogtalan beavatkozást a lelkészek privátügyeibe. De eddigelé sehol sem olvastam, hogy mi alapon tartják azt jogtalan beavatkozásnak s egyházi Alkotmányunk mely §-án állva lenne annak érvénye kétségbevonható ? Szeberényí Lajos magas szintű, a lelkész s politika közötti viszonyt a lelkész hivatásának magaslatáról tekintő cikke maga is elismeri, hogy a politikai élet elfajúlása hazánkban, érthetővé teszi a körirat keletkezését. De az annak nyomában támadt kavarodás mutatja, hogy a megérthetés eleddig vajmi gyenge argumentum. Engedtessék meg nekem, hogy minden egyéb szempontot mellőzve, egyházjogi szempontból vizsgáljam teljes objektivitással, jogos volt-e a kerületi elnökség ténykedése vagy nem? Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azon kérdéssel, hogy a püspök és az egyházkerületi felügyelő hivatala vájjon puszta méltóság-e, kiknek egyházkormányzati ténykedése az elébök kerülő akták s a szorosan vett hivatalos teendők elvégzésében merül ki, vagy van-e valami közük az egyházak beléletéhez s a lelkészek nyilvános szerepléséhez is ? Ä Szentírás, a mely pedig a keresztyén egyházra nézve nemcsak tiszteletreméltó jogforrás, hanem a mely összes hivatalos és nem hivatalos cselekedeteink egyedüli szabályozója és zsinórmértéke, azt rendeli a püspököknek : „Viseljetek gondot az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten Anyaszentegyházának legeltetésére." (A. Cs. 20., 28. Vájjon már ez az egy véghetetlen komoly intés nem elég ok-e arra, hogy a püspök — nem hatalmaskodás! vágygyal, hanem a primus inter pares magasztos elvének szem előtt tartásával, — legyen vezére, tanítója, intője a testvéreknek, s egyáltalán a tiszta egyházi életnek őre, a lelkek főpásztora, a ki tudja, hogy minden cselekedetéről, hivatalának miként való betöltéséről, nemcsak a testvéreknek tartozik számadással a kerületi gyűlésen, hanem mindenekfelett az örök itélőbirónak? Igy tehát a Szentírás feltétlenül feljogosítja a püspököt hogy főpásztori, atyai intelmével forduljon, szolgatársaihoz egy komoly, súlyos következményeket maga után vonható pillanatban. De nézzük, mit mond az E. A.? A 121. §. azt mondja: „A püspök felügyel az egyházkerületi felügyelővel együtt az egyházkerületben, egyházmegyékben, egyházközségekben a jó rendre. u Nem tartozik-e vájjon a jó rendhez, hogy a politikai életnek mindenki által ismert elfajulása ne fertőztesse meg az egyházi életet, különösen a lelkész és gyülekezete közötti jó viszonyt? A mi pedig nagyon könnyen megtörténhetik, ha a gyülekezet tagjai több politikai pártra oszlanak s a lelkész valamely pártnak zászlóvivőjévé szegődik. Igaz ugyan, hogy minden egyháza érdekeit mindenekfelett tekintő lelkész ily esetekben maga is tudja kötelességét, de ha felsőbbsége atyailag figyelmezteti ezen kötelességére, szerény nézetem szerint nem jogos evvel szemben a merev tagadás álláspontjára helyezkedni. S nem szabad felednünk, hogy a most lezajlott választások előtt tartani kellett attól,