Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-18 / 34. szám

VI. év. Nyireggháza, 1910. augusztus 18. 34. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTÓ-KIHDÓ: GEDÜLY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TART ALOM-JEGYZEK. Vezércikk: Szerény észrevételek. Irta: Dunántúli. — Szobrot Dr. Székács Józsefnek. Irta: Ko" vács Andor ev ref lelkész. — Második és utolsó szó. Irta: Bohár László. — Tárca: Koronás királyunk bO-ik születése napjára. Irta: Sántha KárolyEgy szerény egyéni vélemény. ;Folyt). — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Szerény észrevételek. Rz Evang. Őrálló legutóbbi számában vezető helyen cikket közölt az adócsökkentési segély igazságos felosztása tárgyában azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy a legközelebbi ciklusra az adócsökkentési segély igazságosabb és méltányosabb elosztására oly szabályrendelet alkotását eszközölje, amely minden jogos érdeket egyaránt kielégít. Hogy a mostani szabályrendelet rossz és jobb szabályrendelet alkotása múlhatatlanul szükséges, azt érezzük, tudjuk mindnyájan. Äzok is, a kik segélyben részesültek, de legfőképen azok, kik a segélytől elestek

v Nagyon üdvös dolog volna tehát, ha az Őrálló hasábjain a „Helyes nyomon" megindulna a vélemények kicserélése, így remélhetőleg sikerülne oly szabályrendelet alkotása, melynek alkalmazása megszüntetné egyrészt a gyülekezetek keserves panaszait, kielégíttetvén jogos igényeik; másrészről pedig megszűnnének azok a szemrehányások, melyekkel az adóalapi bizottság, az egyhmi számvevőszékek s a segélykérvényt készítők palam et publice kölcsönösen illették egymást. Jelen soroknak nem célja, hogy az adócsökkentési segély jövőben való helyes feloszthatását illetőleg nyilvánítson véleményt, hanem csak a figyelmet akarja felhívni az e. adóalapi bizottság f. évi május hó 25-én hozott határozatának 9-ik pontjára. E határozatnak vonatkozó pontja t. i. azt mondja: „hogy az eddig és ezúttal megszavazott segélyek az 1910. évre szólnak s a most folyó ciklusban 1911. évi január hó 1-től ugyanily összegben lesznek évenként kifizetendők". Äzokat a gyülekezeteket tehát, amelyek létezésök óta viselik súlyos egyházi terheij ket, viselik abban a reményben, hogy egyszer csak elkövetkezik az annyiszor megígért, oly epedve várt kevesebb fizetés ideje, az adóalapi bizottság jóvoltából ujabb csalódás érte. De hogy miért kellett az e adóalapi biI zottságnak e határozatot hozni s ebből kifolyólag miért kellett a gyülekezetnek újabb csalódást átszenvedni, arról sem a gyülekezeteknek megküldött kérdéses határozat kivonata, sem pedig ezen határozatból kifolyólag az egyházaknak kézbesített végzés egyetlen szóval meg nem emlékezik. Es épen ez í a nagy hallgatás adja kezembe a tollat, hogy ! a nyilvánosság előtt vessem fel a kérdést: miért ? Miért kellett a gyülekezeteknek elesni egy évi segélytől? És melyik évitől? Talán az 1909. évitől ? Hiszen erről az éviről a gyülekezetek már beküldték a nyugtát, amelyben a kormánnyal való elszámolhatás céljából világosan ki kellett írni, hogy az 1909-ik évre vették fel, mint segélyt az adóalapból. És ugy gondolom, hogy azt a nyugtát másnak, mint az azt kiállító gyülekezetnek megváltoztatni nem lehet. Egyáltalában miért kellett az eredetileg öt évre tervezett ciklust négy évre redukálni? Gondolkoztam felette, de megérteni nem tudtam. Olvasgattam a szabályrendeletet is s annál nagyobb lett előttem a: miért? R véletlen összehozott az egyet, adóalapi bizottság egy tagjával, kitől azt az értesítést nyertem, hogy azért, mert ex-lex van s a kormány még nem utalta ki az 1910. évi segélyt s nem akartunk a gyülekezetekben alaptalan reményt kelteni. Ez a válasz csak némileg megnyugtató. Mert mit mond az adóalapról alkotott szabályrendelet? Világosan kimondja, hogy a