Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-11 / 33. szám

298 EV

ANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. egészen más ehez képest a külföld politikai élete. Ott vesztegetésről szó sem lehet. Ä legellentétesebb politikai irányzatok képviselői nyilvános vitatkozást tartanak. Ott lehetséges a diskussió a politikai dolgokról és szinte lehetetlen a terror a választások titkossága következtében. Ä politikai életnek elfajulása hazánkban teszi érthetővé a bányai kerület elnökségének köriratát a lelkészek politikai működésére és azoknak a képviselő-jelöltség elfogadására vonatkozólag. R nevezett körlevél azt tartalmazza, hogy a lelkészek a választási hadjáratnál kortesekké ne legyenek, választási vezérszerepet ne vállaljanak, sem képviselő-jelöltséget a gyülekezet egyhangú beleegyezése nélkül. Ä politikába való túlságos elmerülés kétségkívül árt úgy a lelkész belső életének, mint keresztyén jellemének — és magának a gyülekezetnek. Szerény nézetem szerint mégis ez a körírat felesleges és célját tévesztett volt. Figyelmeztetni a lelkészeket a politikai tisztességre általánosan sértő. Elvégre az elnökség tudomást szerezhetett volna arról, hogy kik azon lelkészek, kik a lelkészi tisztességet és gyülekezetük békéjét politikai akciójuk közben figyelmen kívül hagyják. Ezekhez egyenként intézhetett volna a főpásztor atyai intelmet. Általános lévén és az összes lelkészekre vonatkozva a körlevél — a világ előtt rosz színben tüntette fel a papságot, — mint a melynek még a legelemibb politikai oktatásra is szüksége van. R körlevél azon része pedig, mely arra vonatkozik, hogy mily esetben fogadhat el a lelkész képviselőséget — céltalan ; mert erre nézve csak a zsinat intézkedhetik. Politikus lelkészeink anyagi romlása, céltalan politikai küzdelme eléggé intő példák arra nézve, hogy a lelkész ne vágyakozzék a veszedelmes, idegrontó és romboló politikai vezérszerepre. Igazi politikai szerepre nagy akadály a papi reverenda, különösen a jelen harcmodorában ! Vehet-e részt a lelkész a politikai életben és mozgalmakban ? Erre a kérdésre a pietisztikus világnézetűek határozott nemmel felelnek, azzal indokolva e tiltást, hogy a politika világias dolog lévén, a hívő kereszténynek nem illik abban részt venni, még kevésbbé a papnak. Ez a felfogás csak a szentírás egyoldalú magyarázásával indokolható. Mi az ország, a lakosság külső dolgait nem tekintjük az isten országával ellentétes dolognak, hanem épen egy oly jelentős ügynek, melyet isten országa szellemével át kell hatni. Reánk evangelikus keresztényekre nézve nem világias, nem közönyös vagy épen világias dolog a család, a ház; nem lehet tehát közönyös azoknak összessége sem : az állam, a nemzet, a haza sem. Némelyek felfogása: a lelkésznek a templomban a helye. Ezt azok . szeretnék érvényesíteni, akik durva lelkületük folytán a lelkészt csak fizetett szolgának tekintik s azt szeretnék, hogy a lelkész mindenben s így még politikai meggyőződésének gyakorlásában is csak szolgájuk legyen. Ez a durva, gőgös felfogás népünk félrevezetett részénél megnyilvánul. Äzt hiszem, nem lehet rá más válasz, mint a megvetés. Reánk nézve nem lehet közönyös a politikai élet; mert annak célja alakítani, rendezni és vezetni, védeni azt az államot, — melynek mi és híveink is alkotó részét képezzük. Ä rendezett államban a mi egyházunk is jobban megvalósíthatja célját, mint ott, ahol nincs sem politikai, sem vallási szabadság és egyesek önkénye, önzése ez határozó és döntő. Ä hazaszeretet, a keresztény jellemesség megkövetelik tehát, hogy a lelkész is részt vegyen a politikai életben. És itt van helyén megmutatni a vetélyt, mely a politikai életben való részvétellel jár. R politikának nem szabad a lelkésznél, amint más hívő kereszténynél sem, elnyomnia a benső embert, a ker. lelkületet, hanem az utóbbinak kell uralkodnia az első felett. Ä politikai szenvedély tönkre teszi a jellemet. Ezért a politikai szenvedélynek, a vak fanatizmusnak nem adunk helyet a szívünkben, hanem tisztelettel viseltetünk másnak becsületes meggyőződése iránt is. A politika tisztességtelen eszközeihez nem nyúlunk; de példát adunk arra nézve, hogy önzetlenül, minden anyagi és személyes érdek nélkül azért, mit bizonyos adott viszonyok között jónak, üdvösnek a közre, a hazára nézve előnyösnek tartunk, azért lelkesedni, azért áldozatot hozni is tudunk, — és pedig tekintet nélkül arra, hogy fellépésünk eredménynyel jár-e, vagy nem. Ä terror eszközét sohasem vesszük igénybe, de azzal szemben soha félelmet, vagy gyávaságot nem tanúsítunk ; mert semmi sem alacsonyítja le a lelkészt annyira, mint az erkölcsi gyávaság. R lelkész részt vehet a politikai életben, csak ne tévessze szem elől sohasem, hogy ő első sorban Urának és Üdvözítőjének szolgája — s hogy Ura és Üdvözítője iránt ta-