Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-04 / 32. szám

293 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. laltak mellett ennek a megismerésnek eredménye volt az a titkos szavazással történt egyértelmű ajánlás, ajánlása az alaposan és minden tekintetben előnyösen megismert embernek és tanárnak az ismeretlenekkel szemben. Mert a kitűnő oklevél még nem feltétlen biztosíték arra, hogy birtokosa egyúttal jó középiskolai tanár is, amint hogy az ág. hitv. evang. vallást feltüntető születési bizonyítvány sem feltétlen biztosíték arra, hogy aki ilyennel rendelkezik, az már jó evangelikus, lehet bizony az közönyös, vallástalan is. 5. A tanári kar, ha nem akart egy másik tagjával szemben méltánytalan lenni, aki már két év óta működött, mint helyettes tanár, s most alkalom nyilt rendessé való élőléptetésére, ajánlatánál a most hirdetett állásnak csak helyettes tanárral való betöltésére gondolhatott. Már pedig azok, akiket a cikkíró kiemel s oklevéllel is birtak, rendes tanári állásra pályáztak. Ezek a tények. Ezek alkottak ennél a választásnál bizonyos kivételes helyzetet és bizonyára ezeket a tényeket mérlegelte az iskolai nagybizottság is, mikor úgy szavazottl hogy 23 szavazat esett a megválasztottra és csak 3 szavazat szólt ellene s ez a 3 is megoszlott. Ämi már most a cikkírónak ellenünk forduló elmélkedéseit, nyílt vagy burkolt gyanúsításait illeti, ezeket, mint igaztalanokat, s magának a cikkírónak is, ha egyébhez nem, legalább a papi öltönyéhez igazán méltatlanokat, a leghatározottabban visszautasítjuk. Kelt Sopronban, az ág. hitv. evang. líceumi tanári testületének 1910. augusztus 1-én tartott értekezleti ülésében. Gecsányi Gusztáv Rosta Ferenc igazgató, értekezleti jegyző. T Ä R C Ä. Miért apad és miáltal emelhető az úrvacsora-élvezők száma? Irta: Petrovics Pál ev. lelkész. (Folyt.) Ä személyi közösség elve általában érvényesül evang. istentiszteleteinkben és úrvacsoráinkban. önmaga a liturgus, vagy a iiturgus és gyülekezet, esetleg a kar és a liturgus, vagy a kar és a gyülekezet stb. tevékenységei, mint egymás-kiegészítő szerves alkatrészek, továbbá a közös éneklés, közös felállás és leülés, kérdések és közös felelet, közös bűnvallomás, közös fogadalom, hitvallás stb. mint a személyi közösség cselekvényei, harmonikus, jóleső, szóval, építő hatást biztosítanak az úrvacsorában. Főleg egy téren szoktak a személyi közösség elve ellen véteni. Néhol az úrvacsorai szertartás alatt a templomban olyan személyek is vannak jelen, akik a szentségben részt nem vesznek, csupán mint nézők, bámészkodók szerepelnek ott. Ezek — kivált ha feltűnő helyen ülnek, mint falusi paraszt gyülekezetben sokszor előfordul — helytelenkedo gyermekek, kíváncsi úri nők (néha fecsegők !), pláne más felekezetűek, passzív (?) magatartásukkal nemhogy emelnék, de zavarják az aktív gyülekezet áhítatát, megbontják az élvezők, a hívők közösségének összhangját, mint oda nem tartozó, a közösség lelki szervezetétől idegen, kellemetlen szálkák, hatolnak és szúrnak a szentek egyezségének: a Krisztusnak testébe, annak is a legelevenjébe: a lelki közösségbe. Maga az a körülmény, hogy a bámészkodók még a külsőségekben sem tevékenykednek, mert nem is tevékenykedhetnek közösen, visszatetszést szül minden igazán áhítatos, józan lélekben. Nekik pld. ha énekelnek, ha imádkoznak is: sem ének, sem ima, mint amelyek tisztán a szentség különös esetére vonatkoznak, ajkukra nem illik, lelki állapotukkal össze nem vág, cselekvésük ellentétben áll szándékukkal és lelki állapotukkal s igy viselkedésük, — amely lehetetlen, hogy valamikép, ha apró szimptomákban is, ki ne fejeződjék — csak az álság, a képmutatás deprimáló színét viseli magán Ha meg nem énekelnek, nem imádkoznak, sem az élvezőkkel közösen fel nem állnak, stb.: — e magatartás még inkább feltűnik, nem is említve, hogy a gyónó kérdésekre meg egyáltalán nem felelnek. S így a feltűnés még nagyobb, ami pedig igen zavaró hatású. Hát még, ha a részt nem vevők magaviselete helytelen. Hisz akár hányszor megtörténik, hogy idegenek mosolya, megjegyzése, éretlen ifjak, gyermekek susogása, nevetkézése, zajongása stb. megbotránkoztatja a buzgóságba merült élvezőket és megbontja a benső ájtatosságban összeolvadó közösséget. Az ilyen esetek tehát, ha szokásosak, vagy gyakorta ismétlődnek, nem fogják szaporítani az élvezők nyáját. Ha tehát a lelkész és gyülekezet azt akarja, hogy az úrvacsora minden lélekre nézve vonzó, otthonias minden idegenszerű elemtől mentes s igy minél összesimulóbb, bensőségesebb közösség, szóval, kivétel nélkül minden léleknek zavartalanul összeolvadó szerves közössége legyen: oda kell hatni, hogy a szertartásban passzív személyek részt ne vegyenek. Vagy ha valami ok miatt részt venniök kellene, akkor az az ok közismert, magától értetődő legyen, hogy megütközést ne keltsen ; mint pld. konfirmálandók jelenléte oly célból, hogy legalább egyszer-kétszer látva a szent cselekmény lefolyását, abban ők is majd fennakadás nélkül, természetszerűleg tevékenykedhessenek. Am az ilyenek nem feltűnő, hanem csak oly félreeső helyen húzódjanak meg, ahol a passzív jelenlét sem zavarja a tevékenykedő közösséget. Szóval, a szertartás alatt lehetőleg csakis az élvezők maradjanak benn, a többiek eltávozzanak és lehetőleg senki ott ne legyen, aki az élvezők közösségébe beolvadni nem akar. Hogy azonban az urvacsorát a közösség vagy alapelvének érvényesítésével otthoníassá tegyük, nem elég a szeményiek közös tevékenysége, hanem szükséges, hogy e tevékenységnek minden tárgya is közös legyen. Sőt a személyi közösség is csak akkor érhető el igazán, ha megvan a teljes tárgyi közösség is. (Folyt, köv.) B E L É L E T. Lelkészi értekezlet. Az arad-békési ág. h. ev. egyházmegye lelkészi értekezlete a f. évi julius hó 19-én tartotta meg, az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg, rendes évi gyűlését a mezőberényi I-ső kerületi egyházközségben Csepregi György esperes elnöklése alatt. Gazdag tárgysorozatából a következőket hozzuk olvasóközönségünk szíves tudomására : Gálik