Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-20 / 4. szám

1910. igénybe a jelen lévők türelmét, bár az egyetemes felügyelő ur 2-szer is kijelentette: nem lehet itt a zombori ügygyei tölteni az időt! Váltig hangoztattam, hogy nem pro domo beszélek, hanem a missiókat általánosan érdeklő ügyről van szó. Mégis a missiók iránt melyen érdeklő Scholcz és Gyurátz püspök urakon kivül minden felszólaló elutasitólag nyilatkozott. Sőt az egyetemes főjegyző és egyetemes felügyelő urak azzal érveltek, hogy a missiókkal nem lehet kivételt tenni, mert nincsennek missiói egyházak, az alkotmány csak anya-, leány- fiókegyházakat ismer. Persze azon kérdésemet, hogy ha anyaegyházközség és missió egyház között nincsen külömbség, hát miért fosztják meg a missiókat a papválasztás jogától és küld ki a felettes egyházhatóság missiói lelkészeket? . . . válasz nélkül hagyták. Az indítványomat elvetették ! Erre azután az alternatívára hivatkoztam s kértem indítványom második részének tárgyaltatását. Az egyetemes felügyelő úr nem engedte meg, mert szerinte nem adtam be Írásban. Azon ellenvetésemre, hogy hiszen a kerület által tétetett fel alternativ indítványom az egyetemes gyűléshez s ott kell lenni az akták között, az ügyet megunva nem is hederítettek. Ezzel el van intézve az űgy s mi zomboriak az adóalapi bizottság jóindulatára vagyunk utalva, holott valamennyi missió érdekében szólottam. De mi zomboriak is csak várjak a jóindulatot. Ezzel biztattak ott is minket, hogy várjunk. De azon értesülés mellett, hogy a kivetett 35 százalék (Zomborban 44 százalék) az adóalapi szabályrendelet dacára sem lesz elegendő feltétel a segély elnyerésére, mert vagy 50 százalék lesz az átlagos minimum, a mit állítólag annak köszönhetünk, hogy a dunáninneni kerületben egyes földbirtokosoknak magas állami adóját elhallgatták s tényleg oda vándorol a legtöbb segély, még attól tarthatunk, hogy felemeltetik a missiókkal az adót, mely miatt teszem Zomborban már 5-en elhagyták az egyházat. Most tán még magasabbra emeljük? Az olaj volna a tűzre! Lehet, hogy nem emelik fel az adószázalék minimumát, de bármily rendkívüli segélyt adjanak is : a feltételül szolgáló magas adószázalék már továbbra is terheli a híveket s missziókörökben ahhoz még nem szokott s vegyesházasságban élő egyháztagok megnyugtathatok sem lesznek, nem is lehetnek, mert a missiók megalakítása alkalmával ezen terheket velük előre nem sejtették, hanem segélyek Ígérgetésével vették őket rá a tömörülésre. Ha pedig a missiókban beálló kényszerhelyzet mellett alacsonyabb százalékban állapítjuk meg az adót, nem lévén meg a feltétel, nem kapjuk meg a segélyt. S biztos tudomásommal sok missiói egyház nem is folyamodott érte, mert veszedelem nélkül nem szerezheti meg a feltételét, vagyis az adó emelését. így hát hol az állami szubvenció intenciója? A mult évi Őrálló 8-ik számában „Sötét jövő" cim alatt már megírtam s az egyetemes gyűlésen is elmondtam, hogy másvallásuak között lakó és saját egyházuk iránt már-már közönyössé lett hiveket adóval megrohanni s eggidőben missiót teljesíteni . . lehetetlen dolog. Ahhoz kétszeres ambíció kell, hogy az adóteher miatt felzudulván a hivek, legyen még lelkesedés a további munkára. S mégis az egyetem, mely egyik lélegzetvételekor a vegyesházasságok dolgában hozott utasítása szerint a szórványokban ismeri el a veszélyt legnagyobbnak és segélyforrásokhoz utal bennünket, a következő lélegzetvételkor dezavualja önmagát. Láthatja tehát Nagytiszteletű Szerkesztő Úr, hogy merő ábránd, ha a missiók kiváltságolásában reménykedünk. Én már elvetve látom a kockát. Lehet, hogy a többi missiók még viszik valamire, talán biztosabb volt a kezdő lépésük. De Zombor, mely adóssággal kezdte s hiányai fedezetére kögy ülést nem kapott, csak a megígért segélyekben reménykedett s nyitva hagyta hiánytételeit, elérkezett már a 12-ik órához. Követelésekre már nem hitegetünk fizetéssel, mert szavunk becsét még meg kívánjuk óvni. Egyszerűen tudomásul vesszük a követeléseket és hallgatunk, mig csak be nem következik a csőd. Azután majd felettes hatóságomnak megküldöm a hivatalos jelentést: Meghalt egy szimuláns! Pedig megszívlelhetnék még az Urnák szavát: „Nem vesztem el a tízért!" Nagytiszteletü Ur kész szolgája Zombor, 1910. január 12 én. Lombos Alfréd. II. Nagytiszteletü Ur! Az „Ev. Őrálló" 2-ik számában zombori missióra vonatkozó b. czikke folytán ide mellékelve küldöm egyházmegyénk közgyűlésének jkvét, melynek 11. 12, 13 és 14-ik oldalán olvasható évi jelentésem a zombori missióról, 4 t-ik oldalon pedig a statiszt. adatok. A bevételi és kiadási tételekből látni fogja, hogy ezen missiós egyház annyi kiadást eszközöl, hogy azt egy szegény missió elviselni képtelen. Egyházmegyénk, egyesek, egyletek és társulatok sokat tettek már e missioi pont fentartására, a lelkész pedig congrua fejében kap évente 1312 kor.-t. A tanító pedig államsegély, vagyis fizetés fejében 1000 kor.-t. Egy szerénj missiói állás nern forogna veszélyben. Kiv tiszt. szív. üdv. Újvidék, 1910. január 14. Belohorszky G. főesperes. Felhívás. Köztudomásu, hogy gróf Appoyyi Albert kultusminiszter ur — a protestáns lelkészeknek 1910. jan, 1. 1910. jun. 30-ig esedékes kongruáját nem utalványozta. Tette ezt azon reményben, hogy beköszönt jan. 1-én — az ex-lex. Csakhogy egy kis bökkenő van a dologban. A megnevezett knltusminister ur eddig mindig kiutalványozta a protestáns lelkészek kongruáját pár héttel az esedékesség ideje előtt. Deczember közepénél sohasem halasztotta későbbre a jövő esztendő első felére eső kongrua kiutalványozását. Most is megtehette volna ezt legalább dec. 31-én, a mikor még nem volt ex-lex. De hiányzott valami a kultuszminiszter urban! Hogy mi, nem tudom? Talán a jóindulat? Mert a szegény kongruás papokkal éreztetni az ex-lexet elsősorban, ez legalább is méltánytalanság. Szerintem azonban több, mint méltánytalanság. Nekünk protestáns lelkészeknek a kongruához ex-lexben is jogunk van. Mert ha csak egy fillér utalványozás történik az állampénztárból; ugy a kongrua sem tartható vissza.