Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-07 / 28. szám

246 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. szintoly irtó hadjáratot hirdetnek, mint a klerikalizmus ellen. Igaz ugyan, hogy ezek tudtommal nem csatlakoztak a szövetséghez, de már magát azt a gondolatot is erkölcstelennek tartom, hogy az ily elemekkel való szövetkezés lehetősége fennáll És különben is saját gyöngeségünknek volna az dokumentuma, ha nem válogatnók meg fegyvertásainkat s magunk is nyakig bele esnénk a jezsuita morál ezerszer elítélt tételébe: finis sanctificat media ! A ref. atyafiakkal való szövetkezéstől sem várhatunk kedvezőbb eredményeket, mert a praepotentia és velünk való brusque magatartás náluk úgy látszik iskola, mely egyre térjed. Ne keressünk mi azért fegyvertársakat, sokkal szentebb ügyek és érdekek forognak kockán, hogysem oly allianceban egyesülhetnénk, melynek tagjai az első győzelem után egymást fogják felfalni! Hanem ébresszük fel ev. társadalmunknak a közöny által elaltatott erőit, hívjuk őket a szent harcba, adjuk ajkaikra lelkesítő énekül Luther s Gustav Adolf diadalmi énekeit s vigyük előtte lelkesülten, ihlettel, a legvégsőre készen ev. jogunk és igazságunk szeplőtelen zászlaját. S ha valamikor, ép most van erre a legalkalmasabb időpont. A Borromaei encyklika oly inzultus, mely a leghigadtabb népeket is lángba borította. Németországban mindenütt nemcsak a tiltakozás szózata hangzik fel, hanem a végleges leszámolás eszméje is mind hangosabbá válik. Az ottani mozgalom hullámai feltétlenül hozzánk is fognak átcsapni s hiszem, hogy az ott milliókat gyújtó szózat nálunk is visszhangra talál. Nagytiszteletüséged cikke Borromaeusról máris sokakat rázott fel lethargiájukból, de az egyszeri dózis nálunk még nem elegendő. Állandóan napirenden kellene tartani ezen ügyet, akkor talán felébredünk. Gutta cavat lapidem non visa saepe cadens! A jó, a végtelenül fontos ügy érdekében kérem Nagytiszteletüségedet, kísérelje meg mégegyszer a helytelen irányba került Ev. Szövetségi mozgalomnak szervezését. Indítson akciót b. lapjában, hogy egy adott napon, tán aug. hó első vasárnapján, tartsunk az istentisztelet után minden egyes egyházban tiltakozó közgyűléseket, hívjuk fel ezeken újból gyülekezeti tagjainkat az Ev. Szövetséghez való csatlakozásra, és ha már ezeren és ezeren leszünk, tartsuk meg adott napon és hely en ezerek bevonásával az országos jellegű alakuló közgyűlést s tapasztalni fogjuk, hogy az ott kimondott szó kellő súlylyal fog bírni az egész közvélemény előtt s az ott kibontott zászló hirdetni fogja, hogy Magyarországon az ev. egyház még nem fejezte be missióját, hanem hivatva van a modern állami és társadalmi alakulásban vezérlő szerepet betölteni. Áhítattal várjuk e történelmi nevezetességű napot! Ha hivatalos vezéreink keszükbe veszik ez ügyet: annál jobb! De ha kötelességszerű megfontolásuk s nagyobb felelősségük érzete a várakozás álláspontját diktálja nékik: legyeu Ön hivatott vezérünk! Sokan vagyunk, tán többen mint hiszik, kik várva várjuk a harci jelszót s lelkesedéssel, örömmel, bizakodva, reménykedve, hittel lessük azt a napot, melyen meg fog születni az egységes magyar evangyéliumi társadalom! Kiváló tisztelettel Nagytiszteletüségednek, Titel, 1910. julius hó 1-én. Alázatos szolgája: fancsuskó László, ev. lelkész. * * * Minden t. olvasónk beláthatja, hogy ezen — engemet esetleges értékemen felül is magasan megtisztelő sorokra felelettel tartozom. Feleletemet csak pár szóban foglalom össze. Hiszen maga e hozzám intézett levél is elismeri, hogy én mindent elkövettem a végre, hogy az országos evangelikus szövetség létesüljön. Nem rajtam múlt, de a négy millió magyar protestáns összetartása nagy érdekeinek általam is történt felismerésén, hogy az eleinte evangélikusnak tervezett szövetség később az országos protestáns szövetség eszméjének engedett tért. Az meg rnár legkevésbbé múlt rajtam, sőt tudtomon és akaratomon kívül történt, hogy az ekként tervezett szövetség még később az országos vallásegyenlőségi szövetség nevét, hitvallásos alap nélküli jellegét, szükebbkörü egyházpolitikai irányzatát öltötte magára. Ám, habár ezen irányban alakult is meg, támogattam, mert a kevesebbet, a szűkebbkörüt is támogatom, ha egyházamnak használ. Alig féléve múlt annak, hogy az alapszabályok kormányhatósági jóváhagyást nyertek. Nem lehet tehát még ítélnünk ez egyesülés eredményessége vagy eredménytelensége felől. Hogy eddigi működése nagy alkotásokra rámutatni nem tud, de sőt még annyira sem, a mennyit már ez aránylag rövid idő alatt is — főként a változó politikai áramlatok során — kifejthetett volna, az már kézenfekvő, — sőt azt már magam is szóvátettem lapunk egy nemrég megjelent számában.