Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-13 / 3. szám

1910. dolkozásom mellett ez valóban nagyon nevetséges dolog, én, az ismert anarchista gondolkozású, róm, katholikus leszek ! De épen azt akarom, hogy a világ nevessen saját ostobasága felett, hogy ilyen alakot 1 szül és azt akarom, hogy én. is nevessek saját lépésem felett — én és római katholikus. És végre, nem tagadhatom el, hogy én boldogulni kivánok, haszonra pályázom, a félrevezetett bolond világ pedig több tért nyit a róm. katholikusok előtt, mint a reformátusok előtt. — Igazi „ideális" — anarchista! * *• * De az az eset sem érdektelen, a mit ugyancsak ez a reform, lelkésztársam beszélt el. Egy ősrégi róm. kath. családból való úriember szerencsétlen házasságban élt ugyancsak róm. kath. nővel. El is váltak egymástól még akkor, a mikor a régi házasságjogi állapot mellett ez nem ment másként, mint hogy a férfi áttért. Reformátussá lett, űj házasságot kötött ismét róm. kath. nővel s igy éldegélt vele 10 évig. A napokban a férfi első neje meghalt. Alig, hogy ennek hire ment, tehát bizonyossá vált, hogy második házasságának a róm kath. felfogás szerinti érvényessége elől elhárult az akadály, a férfi ismét jelentkezik a reform, lelkésznél a róm. kath. egyházba való visszatérés szándékával. A reform, lelkész komoly szemrehányással illeti őt: ej, hát csak addig volt jó a református vallás, a mig szorított a csizma? Azt mondja erre a jelentkező: hát csak nem gondolja ntü. Uram, hogy én a katholikus vallást többre becsülném a reformátusnál, de hát hiába — kérem — ha az ilyen vállakozó, mint a minő én is vagyok, mégis csak jobban boldogul, ha katholikus, mintha protestáns. (Megjegyzendő, az illető a m. kir. kincstárnak egyik szállítója.) Szomorúan beszélgettünk ref. ielkésztársammal e sajátos tünetek felől Megállapítottuk, hogy ezek az esetek, a melyek más egyházközségekben talán más történeti háttérrel, de lényegükben ugyanazon vonások tartalmazásával jelentkeznek, a legvilágosabb bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy az Apponyi-féle regime milyen mérhetetlenül szomorú változásokat idézett fel a lelkekben, a közszellemben, a közmeggyoződésben. Megállapítottuk azt is, hogy az ex-lex mellett Apponyi a törvényes fedezet hiányára való utalással megtagadta a prot. lelkészek számára járó kongruát, de ugyancsak ő részesített másokat olyan kedvezményben, amelyet ex-lexes állapotra való hivatkozással tagadtak meg más jogosultaktól. Megállapítottuk végül azt, hogy igazán nagy ideje volna annak, hogy a vallásügyek vezetése más, bevallottan szabadelvű, a kor színvonalán álló államférfiuval töltessék be, a kinek a működése felszabadítsa a közsellemet a mostan reánehezedő klerikális nyomás alól. Vajha mennélhamarább megszabadulhatnánk ettől a nemzeti — és egyházi szempontból egyaránt nagy veszedelemtől. G. H. KÜLFÖLD. Spanyolországban csak lassan terjed az evangyéliom világossága. Néhány hóval ezelőtt történt, hogy Duran Gímbernat tanítónak, aki a fignerasi evmisszió alkalmazottja, meghalt a kis fia: a kis fiút Rodriguez Luis, a misszió lelkésze, eltemette a polgári temetőbe. De utóbb kiderült, hogy a kis fíut születésekor titokban az avignoneti kath. pap megkeresztelte, miután anyja ekkor még nem csatlakozott a prot. valláshoz. Erre a plébános a lelkészt bevádolta a törvényszék előtt, mint ahi a hivatalos egyháztól elradagott egy gyermeket, aki ennek a hive volt s a törvényszék Rodriguez lelkészt, ennek fivéréi, Duran tanítót s Margall Claudio polgármestert hosszabb-rövidebb időig tartő elzárással büntette; a lelkész fogsága 2 hónapig tartott. Ez a büntetés élénk rokonszenvet keltett a protestánsok és spanyol liberálisok között az üldözöttek iránt. Rodriguez és barátai, fogságuk alatt nem kevesebb mint 3144 látogatást kaptak, a társadalom mindenrangú egyénei részéről és 1044 kondeláló levelet, úgy, hogy az avignoneti plébános ezzel nem hogy megtörte volna, hanem még inkább megerősítette az evangyéliom haladását. — Egy valenciai ferencrendi szerzetes (Juan Salvador Ortsy Gonzalez), két híres kollégium korábbi igazgatója s egy hires rómaellenes vitairat szerzője, amely legutóbb nagy port vert fel. Amerikában, Uj-Orleánsban áttért a prot. hitre. Négy évvel ezelőtt, miután kétségek támadtak benne a kath. hit igazsága felől, 36 éves korában elhagyta rendjét, hosszabb időre Amerikába költözött s ott teljesen vallásos tanúlmányoknak szentelte minden idejét. — Villaescusa község polgármesterévé, még 1909. év elején, egy prot. embert válasz

1 ottak meg; ugyané község papja, Don Arenales, áttért a ref. hitre s egy év óta Madridban működik az evangyéliom szolgálatában. — Cigalas városában pedig a prot. lelkészt (Don Cipriano San jósé) választották meg békebiróúl; a valladolidi érsek tiltakozása mit sem használt. íme lassan mégis csak mozog a föld! B E L É L E T. Lelkészbeiktatás. A szomolnoki (Szepes m.) ev. gyülekezet a Szepesremetére távozott volt lelkésze Gindl Márton helyébe m. évi december 5-én tartott lelkészválasztó gyűlésen egyhangú lelkesedéssel Schmidt János ágfalvaí segédlelkészt választotta meg lelkészének, ki állását a gyülekezet kívánságára még a karácsonyi ünnepek előtt elfoglalta. F. évi január 6-án immár megvolt ünnepélyes beiktatása is, melyet Gindl Márton szepesremetei s Gtira Jenő merényi lelkészek segédletével Kübecher Albert szepesi városi főesperes végzett. A beiktatást követő diszebéden a sok pohárköszöntő mellett Fleischer Róbert szomolnoki egyházi felügyelő kezdeményezésére gyűjtés rendeztetett a pogány misszió javára, melynél 16Í2 K. folyt be. Bizonyosan Istentől sugalt gondolat volt ez — a pogány misszió napján. Lelkészválasztás a fővárosban. A nemrégen alakult III- kerületi ev. egyházban tegnap ejtették meg a lelkészválasztást. A hivek 3 pályázó közül nagy szavazat-többséggel Móhr Henrik budai vallástanárt választották meg lelkipásztorukká. Az uj lelkész működésén, a melynek terén belől sok nehéz feladat fog várni reá lelkészi körének sajátos viszonyai között, Isten legjobb áldását kérjük. Helyzetkép. Előfizetésével hátralékban maradt lelkésztársunk többi között a következőket sorolja fel hozzánk intézett soraiban, a melyek együttvéve valóságos helyzetképet alkotnak: Sajnos, hogy mi evang.