Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-26 / 22. szám

lássa, mily árt fizet a reversális törvényért, vagyis az 1868. évi LIII. t. cz. 12. §-ának meggondolatlan feláldozásáért. A nyereség az a szám, a mennyivel több megegyezés esett az egyik hitfelekezetre, mint a mennyi akkor esett volna, ha a meg­egyezések mindkét fél javára egyenlő szám­ban történtek volna, más szóval, a mennyivel nagyobb az egyik felekezet javára történt megegyezések száma az összes megegyezé­sek felénél. Ä mennyi az egyik felekezet nye­resége, ugyanannyi természetesen a másik fél felekezetének vesztesége. Ä hol a meg­egyezések száma páratlan szám, ott a nye­reség és veszteség csak törtszámokban fejez­hető ki, ez a magyarázata annak, hogy a rovatokban tört számok is szerepelnek. Tekintélyes veszteség az, még ha igy az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ához viszonyítva vesszük is s ebből is láthatjuk, hogy a nép­párt, melyet az uj egyházi politikai törvé­nyek, különösen a revizió gondolata szólli­tott létre, nem a mi kedvünkért, hanem a jelen, reá nagyon is kedvező állapot további zavartalan fentartásáért ejtette el a Ne teme­ré-t s jezsuita furfanggal port hintve sze­münkbe, gondoskodhatott a Providáról. Bi­zonyítja ezt, hogy ez évi Húsvéti pártszó­zatában nyilván el is ejtette a revíziót és ismeretes határozatával egyetemes gyűlésünk lépett a revizió álláspontjára. Jellemző, mi­ként változnak az idők s az idővel az em­berek és álláspontok. Pár évvel ezelőtt a jó öreg Bánó józsef, volt VI. szab. kir. vár. es­perességi felügyelő híres revíziós beszédje miatt volt kénytelen felügyelői állásáról le mondai s az egyházi ügyektől visszavonulni. Itt kell röviden megemlékeznem, miután hivatkozás történt reám, eperjesi theologiai akadémiánk túdós tanárának, Dr. Szlavik Má­tyás úrnak, az Ev. őrálló f. évi 9. számában közölt Tiszai ev. egyházkerületünk gyüleke­zeti statisztikájáról. Nem mondtam azt, hogy az ujabb veszteségünk kizárólag az uj egy­házi politikai törvények következményei vol­nának. Veszteségeink voltak az előtt, csak nem tudtuk mennyi, mert nem tartottuk szá­mon, de tagadhatatlan tény, amint fentebb is igazolva láttuk, hogy az uj egyházpolitikai törvények, különösen az 53. t.-cikk. 12. §-ának eltörlése legnagyobb rést a mi egyházunkon ütött, az uj törvények leginkább bennünket találtak készületlenül s azokhoz megfelelőleg még ma sem szervezkedtünk. E kérdést a Prot. Egyh. és Isk. lapban sokszor tárgyal­tuk Révész Kálmán esperes barátommal s azt a fenti értelemben mindketten elfogadha­tóan megállapítottuk. Dr. Szlávik úr adatai igy magokban véve is ugyan tanulságosak és végtelen elszomorítók. Nagyobb érdekes­ségük volna azonban ezeknek az adatoknak^ ha módunkban volna a jelzett időközökben és politikai községekben összehasonlítva ki­mutatni a többi hitfelekezetek csökkenő vagy gyarapodó létszámát. Ezt azonban ha akar­nók is, csak a 60-as, 70-es évektől kezdve tehetnénk meg (1831, 1838, 1848 években nein igen találunk községenkénti megbízható hitfelekezeti statisztikai adatokat). Tény az, hogy általában a felvidék ugy a tót, mint főleg a német hutheránus elem, különösen a kiegyezés után megindult köz­gazdaság, ipar, kereskedelem, kultura és en­nek nyomán rohamos léptekkel fejlődő fő­város és más, főleg az alföldön gyarapodó városok, községek, mint ipari, kereskedő, latainer népesség ezek felé gravitált, oda vándorolt s azok létszámát észrevehetően emelte, amint arról tapasztalatilag is köny­nyen meggyőződhetünk. Szepesi, sárosi, gö­möri embert az ország minden részében.

Next

/
Thumbnails
Contents