Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-19 / 21. szám

1910. E

VAN

GELIKUS ŐRÁLLÓ 193 .hogy az egyházunkra áldásos legyen. Adja Isten, hogy úgy legyen. Kelt Felső-Fehérkút, 1910. május 10-én. Laszkáry Pál, ev. esp. felügyelő. * * * Ezen fejtegetésre nézve, a melyet illendő kötelességünknek tartottunk közzéadni, legyen szabad csak annyit megjegyeznünk, hogy a «Cseberből-vederbe» c. cikk írója azt a feltűnően külömböző hangot tette szóvá, a melyben az új kultuszminiszter a a róm. kath. autonómiáról, — és a melyben az 1848. XX. t.-c. végrehajtásárról szól. Arnaról mindenekelőtt — és lendületes hangon, a belső meggyőződés egész hevével, erről — odavetve, szárazon, szinte érdes, hivatalos hangon és távolról sem fejtve ki azt, hogy mit ért az általános «érdek» kifejezés alatt. A katholikusoknak tett igéret mindent biztosít, a mi a klérus álma, — a protestánsokról szóló rész semmi kézelfogható dolgot nem nyújt.. — A gróf Tisza-féle fokozatos végrehajtás gondolatához is igen sok szó fér. Nem lehet ezt másként elképzelni, mint évről-évre megszavazandó költségvetésekkel való operáció útján. Holott, ha a róm. kath. autonomia létesül, akkor a róm. katholikusok egyszer s mindenkorra megkaptak mindent, a mit csak kívánhattak, még az önálló kezelés dolgában is, mert hiszen lényegileg már eddig is megkapták ők e nagy vagyoni segítség előnyeit, — mi pedig akkor is a fokozatos fejlődés álláspontján maradjunk ? Kitegyük egyházunkat egy ellenséges indulatú kormány csinyjének. a mely valamely évben rést üt a segély állandóságán és a segélyenkívüli állapotra teremt praecedenst? — S hogy az a róm. kath. autonomia mit jelent magyar nemzeti szempontból, mit helyez kilátásba a róm. kath. egyháznak és annak támogatása milyen szinbe helyezi gróf Zichy János szabadelvüségét, arra nézve legyen elég egy fővárosi napilapnak ide vonatkozó következő kijelentése : «Az autonomia végrehajtása kiheverhetetlen csapás volna a liberalizmusra és minden a katholikus felekezetre. Mert jelentené a katholikus egyház, a papság, a pápaság hihetetlen módon való megerősödését Magyarországon. Jelentene először olyan anyagi hatalmat, ? amihez fogható több nem lenne, de másodszor jelentené az autonómia az «állam az államban»-féle elv teljes megvalósulását, a kath. iskoláknak az állam felügyelete alól való kijutását, a pápa föltétlen uralma alatt álló s az állam által nem ellenőrizhető papságának oiyan uralmát, amely politikában, közéletben s mindenütt másutt a nemzeti érdekek, a liberálizmus, a magyarság mindég kész, gazdag, függetlenített ellensége volna." — Azt hisszük, hogy ez teljesen elég, különösen ha szemünk előtt ált meg az egy «tény», hogy Őfelsége a király, valahányszor gróf Apponyi előhozakodott neki a róm. kath. autonómiáról szóló törvényjavaslat előzetes szentesítésének kérésével, mindannyiszor a legteljesebb határozottsággal azzal utasította vissza Apponyi kísérletét, hogy ezt tőle soha egyetlen-egy szabadelvü-párti kultuszminiszter se kérte! Erről a tényről nekünk a legilletékesebb helyről a lehető legbiztosabb tudomásunk van! Tehát mégsem lehet az a róm. kat. autonomia afféle ártatlan dolog, a mely felett a hazai protestantizmusnak oly könnyű szerrel lehetne elsiklania. Egyébként igen szívesen vennők és hálásak volnánk érette, ha egyházunk világi és egyházi vezérférfiai, akik e kérdésben valóban illetékesek a véleményöket nagyon is élénken váró és kivánó közvélemény tájékoztatására, lapunk hasábjait tiszelnék meg az 1848: XX. t,-c. végrehajtásának mikéntjére vonatkozó fejtegetéseikkel. Ugy is az a bajunk, hogy sok kérdést hallgatással mellőzünk, erőinket ki nem fejtjük, a protestáns egyházak nagy közönségét a legfontosabb kérdésekben tájékozatlanul hagyjuk. A szerkesztőség. B E L É L E T. Rz Országos Ev. Tanáregyesület tagjai, sokan kedves családtagjaikkal, f. hó 16-án érkeztek Nyíregyházára, hol a vasúti állomáson nagyszámú küldöttség élén Leffler Sámuel igazgató fogadta őket lelkes üdvözlő beszéddel, amelyre Gömöry János titkár válaszolt. Ugyanaznap este ismerkedési estély volt, másnap pedig kezdetét vette az intenzív, komoly munka, melynek lefolyásáról máshol tudósítunk. A 3 napi együttlét után vendégek és házigazdák lelki kincsekkel, kedves és kellemes emlékekkel gazdagodva váltak meg egymástól. Mi pedig csak örömünket fejezzük ki azon, hogy a kitűnő vezetőség alatt álló eg:;:

rskl 1 a hit és a tudás szent érdekeinek szolgálatába oly sikeresen halad a fejlődés útján mind eloDbre. f Bánó József halála. Trsztyénszky Ferenc és Fischer Sándor után a harmadik. Harmadik nagy, érzékeny vesztesége evang. egyházunk közéletének. Bánó József ugyan élete utolsó időszakban már nem igen vehetett részt egyházunk életében, — meggátolta ebben előrehaladott kora, betegsége. De a múlt század derekától kezdve majdnem a század végéig neve ott ragyog mindenütt, még pedig mindenütt az elsők sorában, a hol a hazafiság és evang. egyházszeretet a közös ellenség ellen együtt vívták az eszmék harcát. 1824-ben született Eperjesen. A művelődés elemeit, nagy műveltségű édes anyja, Dobozy Klára védszárnyai alatt szívta magába. Középiskolai és jogi lanúlmányait az ősi eperjesi kollégiumban folytatta;