Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-05 / 19. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 171 Én 100 gyülekezetnél többet bíráltam el, megvizsgáltam mindegyiknek 3—3 évi számadását, összehasonlítottam az „Ä" ívvel tételről-tételre, bizony hamar megláttam, hol és melyik gyülekezet akar magának egy kis hasznot, keresztül húztam számítását, nem vádol lelkiismeretem. Igy tett mindegyik előadó, ha nem bizta másra a munkát De feltenni azt, hogy minden folyamodó gyülekezet minden számadását hamisította, helytelen adatokat közölt, ez csak levegőbe való beszéd A bizottság nagy és nehéz munkát végzett, nem tökéletes emberek vagyunk, tévedhetünk, de kárt kész akarva sem a gyülekezeteknek, sem az egyetemes egyháznak nem tettünk. Jobo munkálatot a kezeink között lévő adatok alapján nem nyújthattunk. Varga Gyula esperes, egyet, bizottság tagja. T Ä R C Ä. Ä gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMÄR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás. Tehát semmit sem szabad felvenni a dogmatikába pusztán külső tekintély alapján. Nem akarjuk azt mondani, hogy a Iheologia főképen semmi olyannal nem törődik, ami személyesen nincs elsajátítva. Az írás gondolatainak történelmi előadásánál, az egyházi tan és theologia fejlődésénél állandóan találkozunk azon anyaggal, melyet kiküszöbölünk a dogmatikából. Állandóan vizsgálat tárgyául tesszük, hogy váljon nem olyasmi-e az, amit el kellene fogadnunk. Ez annál inkább áll, mentül nagyobb az a keresztény egyéniség, akitől azon gondolatok erednek. Nagyon lehetséges az, hogy va mi igazság, dacára, hogy én még annak ismeretéhez iré'm jutottam. Kihagyni valamit a dogmatikából, ez még nem jelenti annak tagadását is. Nagy hely marad a kérdés későbbi megoldására. A dogmatikus így több helyet nyer a saját személyisége számára, a dogmatika nem lesz lenyűgöző törvénnyé, hanem útmutatás, mely mindenkinek megvizsgálásra ajánlkozik. Lehet, hogy így kevésbé rendszeres lesz az egésznek jellege, de hát nem indúlt-e ki az evangélikus theologii épen az egyes részek vizsgálásából (loci), hogy aztán rendszereket építhessen ? „Subjectivismus" even értelemben azt jelenti, hogy hangsúlyozzuk a személyes elsajátítást Lehet, hogy sokszor olyanok is küzdöttek érte, kiknek nem volt belső hivatásuk arra, hogy keresztény theologusokká legyenek. De magában véve ugyanazon követelmény az, melyet felállított már a szív theologiája is. Senki sem nevezheti a Jézust úrnak, hacsak nem a szentlélek által, mondja Pál apostol. Kare.sztény szempontból véve a dolgot, aki az Istenhez való viszonyt maga át nem élte, az nem tud absolute semmit Istenről, még ha elfogadja az írás minden Istenre vonatkozó szavát A Subjektivismus nem egyébb, mint ugyanezen gondolatmenet átvitele a hit gondolataira. Amint nincs más út a személyes úton kivül, melyen a keresztény igazságot megragadhatjuk, úgy áll ez a kereszténység körén belül létező egyes pontokra is. Luther értette ezt, ha maga nem ís cselekedett mindég eszerint, amidőn azt mondja :*) „Az még nem elég, ha azt mondod: Luther, Péter vagy Pál mondta ezt, de neked lelkiismeretedben kell érezned Krisztust és tántoríthatlanúl hirdetni, hogy ez az Isten igéje, még ha az egész világ ís ez ellen küzd." Bennünket dán keresztényeket erre már előkészíthetett volna Kierkegaard azon gondolata, hogy reám nézve csak az igazság, amely épít, igazság Különösen azt várnánk, hogy ezen gondolatmenet részére termékeny talajúi szolgálnának azon irányok, amelyek bensőségre és személyes meggyőződésre törekednek. Itt azonban azon jellegzetes következetlenséggel találkozunk, hogy sokan, akik azt hirdetik, hogy a személyes hit a Krisztusban az egy szükséges dolog, mégis a gyakorlaiban azt követelik, hogy a hit magával hozzon egy egész dogmatikát. A hitnek a kezdetben csak az a tartalma van meg, amely Istennek hozzám való viszonyára vonatkozik, az egész dogmatikát, meiy ezzel eggyütt jár, a valóságban más emberek tekintélye alapján fogadjuk el. Itt áll elő a legnagyobb nehézség egy subjektivistikus theologiára nézve : ellehet-e a nép egy vezérfonal, egy befejezett rendszer nélkül, melyet a tekintély alapján fogadnak el ? Sok tapíntatra van szűkség az egyes pontoknál. De ez a nehézség elválaszthatlan magától a kereszténységtől, ha azt úgy hirdetjük, mint istentiszteletet lélekben és igazságban, mint a szabadság vallását. Azok a korszakok az egyháztörténetben, amikor nagyon is aggódva konservativ volt az irányzat, nem voltak a ledvirágzóbbak, hanem halványak és szárazak. A megcsontosodott görög egyházban volt meg a legnagyobb hajlandóság ki átkozni mindenkit, aki merészkedett megmozdítani azon határköveket, melyeket a szent és boldogult atyák letettek. De ahol a keresztyénség legerősebb és legtisztább volt, ott mindég forradalmiasnak tűnt fel. Gondoljunk csak Jézus harcára szemben a farizeus törvény megtartással, Pál szavaira Mózes törvénye érvényességét illetőleg és Luther azon erélyes szavaira, hogy nincs senkinek sem joga egyetlen szótagot sem rákényszeríteni a maga beleegyezése nélkül .**) Az erkölcs terén az evangelikus egyház már régen elösmerte, hogy semmiféle gyűjteménye a törvény paragraphusoknak és semmiféle gyóntató atya nem ítélkezhetik az egyes felett. A „Subjektivismus" ugyanezt követeli a dogmatikában. * A legutóbbi időben felvetették a kérdést, hogy váljon lesz-e nálunk is ujabb theologiai mozgalom. Azt hiszem, hogy nem sokat jósolhatunk. Csak az az egy bizonyos: az ifjak között kérdések merültek fel, melyek nemcsak az ótestamentumra vonatkoznak, melyek szélesebb körben elterjedtek Azt hiszem, hogy a fiatalok nevében szólok, ha arra kérem az egyházi köröket, adjanak időt és nyugalmat az ifjaknak, hogy keressenek és szóljanak a magok nyelvén. Nem szabad mindjárt megriasztani az embereket azért, mivel sokan kérdőjelet tesznek oda, ahova a régiek pontot tettek. Az idő sok lehetőséget rejt magában s azért nagy jelentőségű az, hogy váljon a gyülekezet részéről kimélik-e s megértik-e az ifjakat. Valószínű, hogy többféle új theologiai mozgalom lesz. Lehet, hogy mint a múltban, úgy a jelenben is lesznek nálunk is a liberális német theologia szállítói. *) Luther: Von beider Gestalt der Sakramente. 1522 Érts. 248. "**)" Luther

; De capt. Babyl. 1520, Ért. 68.