Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-28 / 18. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. március 162. 11. szám. EYAIGELIKUS EGYHÁZI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Alap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. $ TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk: Ädoalapi segélyosztás. Szlancsik Pál. — Visszaélések és jogtalanságok. — Apriis járatás. Adminisztrátor. — Tárca. Ä gyülekezet és a theologia. Dr. Ammundsen Valdema\r. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetesek. Ädoalapi segély osztás. Lombos Alfréd, Zombor buzgó lelkésze, Szekej András tiszttársamnak Elhallgatták" cimű cikkére adott válaszában, cikkének ama passusát, hogy a nagybirtokosok állami adójának, az adókimutatásba való be nem állítása, „nem elhallgattás, hanem az egyház iránti helyes szeretet", a legkeményebben elítéli, midőn irja: „nem tudom megérteni", illetve nem akarom megérteni, mert nem tételezem fel testvér úrról azt, hogy helyeselné, ha egy szegény apa gyermeke iránt való nagy szeretetéből kifolyólag annak boldogulása érdekében idegen vagyonra áhítozik." Pedig midőn Szekej fent idézett szavai felett, szintén megbotránkozva pálcát tör, önmaga is ugyanabba a hibába esik. Saját egyháza érdekében idegen vagyon után áhítozik, amennyiben azt kívánja, hogy a missziók az adóalapból más egyházak rovására, hathatósabban segélyeztessenek. Én részemről különben nem vagyok ellensége a missziók nagyobb mérvű segélyezésének. Nem. Csak a tényt akarom konstatálni. De elitéli Szekej cikkének fenti passusát, esperességűnk ékes tollú főjegyzője Maróthy Emil is. 0, az önző, nem egyháza, hanem csak egyházközsége érdekét szemelőtt tartó szeretetet elítélvén, egy, az egész magyarországi ev. egyházat magába ölelő szeretetet emleget, amely aztán igazságos atyai kézzel osztaná a segélyeket. De megfeledkezik valamiről. Arról, hogy ez igazságos osztást éppen a nagybirtokosok adójának bevallása, illetve ez adónak az adóalapi segélyosztó bizottság által az egyháztagok rovására való betudása, teszi lehetetlenné. Esperességünkben van egy egyház, ahol a hivek az állami adónak 325 százalékára vannak megadóztatva egyházilag s van az egyházban négy, vagy öt nagybirtokos. Már most, ha az egyház a nagybirtokosok adóját bevallja, illetve a segélyosztó bizottság, a segély megállapításánál a nagybirtokosok bevallott adójától el nem tekint, az a 325 százalék 25, talán 15 százalékra olvad és megtörténik az, hogy az az egyház, amelyben a hivek az állami adónak 325 százalékával vannak megadóztatva egyházilag, egy fillér segélyben sem részesül, holott Vanyarc, ahol a hivek, ha jól emlékszem csak 87 százalékra vannak megterhelve, 876 korona évi segélyt kapna. Hol itt az igazság ? így lehet az „igazság" égbekiáltó igazságtalansággá, a „ravaszkodás" pedig igazsággá. Igazságosan csakis ugy lehet az adóalapi segélyt elosztani, ha mindazok, akik egyenlő egyházi adót fizetnek, — az egyházi adónak az állami adóhoz viszonyított százalékának egyenlőségét értem, — egyenlő segélyben is részesülnek. Aminek önkénytelen folyománya, hogy a nagybirtokosok adója, ha egészen el nem hagyjuk, csakis oly mértekben lesz tekintetbe vehető, amily mértékben azok az egyház terheinek viseléséséhez hozzájárulnak. Ezzel én is eljutottam oda, ahova az egyetemes nyugdíjintézet nagyérdemű ügyvivője s Maróthy is jutott, hogy t. n. az adóalapi segély, nem az egyházközségnek, hanem az adózó egyháztagoknak a tulajdona, hogy a nyert segély hovaforditása felől nem az egyházközségek, tehát nem az egyházi közgyűlés, hanem a segélyezettek határoznak. De bár elvileg vallom s helyeslem is ezt, ez elvnek az életben való alkalmazását egyházunkra nézve, a legnagyobb veszedelemnek tartom. Ä mi népünk ragaszkodik a megszokott dolgokhoz. Vallja, hogy nem a birtoknak, hanem az embernek van szüksége papra,