Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-21 / 17. szám

152 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. középiskola felső osztályaiban mellőzi Nehéz meg­érteni, hogy miért helyezi e javaslat a középiskola alsó és felső osztályaiban a hit és erkölcstant az egy­háztörténet elé, holott ugyanez a javaslat a tanítókép­zőknél a megfordított sorrendet ajánlja, midőn a má­sodik évfolyamba az egyháztörténetet, a harmadikba pedig a hit és erkölcstant helyezi. 13. A vallástörténetnek tüzetes tárgyalásul a tan­tervbe való felvételét nem helyeselhetem. Mi a ke­resztyén vallás tanítására vagyunk hivatva, és oly kevés idő áll rendelkezésünkre a heti két-két órában, hogy a lényeges és elsőrendű anyag tárgyalására sincs elég időnk. A pogány vallásokkal a világtörté­net és a klasszikus tanulmányok elég terjedelmesen foglalkoznak, a zsidó vallást és a mohamedán vallást a vallástanár is eléggé ismerteti az ószövetségi és egyháztörténeti tanításban. Aminek ismeretére a val­lástörténetből a tanulóknak még szükségük van, annak előadására elég alkalma van a vallástanárnak a rend­szeres vallástanok bevezető általános részének taní­tásakor. 14. Ha azt kérdik tőlem, hogy mit kívánok tehát az elmondottak alapján az egyetemes tanterven módo­sítani, megvallom nem sokat. De mégis valamit Elha­gyandó az alsó és felső gimnázium közti különbség­tétel. Szükséges, hogy az I. és II. osztály tananyaga világosan jelöltessék meg. A IV. osztályban kívánatos az elválasztó tanok külön tárgyalása és nem a ren­des hittani anyagba beolvasztva, mint az elfogadott terv előírja. A hit és erkölcstan előadásának építő irányúnak kell lennie, amit csak rontana a lépten­nyomon való polemizálás. Az V. osztályban a bibliai főbb személyek jellemrajza kiemelendő. A többi osz­tályok anyagának a megjelölése az árnyalatban módo­sítható, de lényegében a keret marad akkép, amint a tanterv kijelöli. Nagyobb változás az egyes osztályok számára olvasásra kijelölt bibliai helyeknél válik szük­ségessé. A gyakorlatban arról győződtem meg, hogy célravezetőbb egyes kiválogatott szentírási szakaszok, mint egész könyvek olvastatása. 15. Ha e tárgyalás alatti tantervhez is olyan általános tetszésben részesülő, tárgyilagos és világos utasítás készült volna, mint aminő az elemi iskolai tantervhez és a tanítóképző-intézeti tantervhez, amely tervek ugyanazon elvek alapján készültek, mint a gim­náziumi, vagy középiskolai tanterv, akkor most szó se volna a tanterv revíziójáról. A tantervben alapos változtatásra nincs is szükség, hanem szükség van az alapjában jó tervhez egy megfelelő jó utasításra. Bereczky Sándor, vallástanár. T Ä R C Ä. Ä gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMAR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás. (Folytatás.) Már már maga ezen őstörténeti keresztyénség €S különösen Jézus személye, nemcsak egy pont a sok között, hanem a centrum, egy oly pont a tör­ténelemben, melyben a lét egy egészen új viszonya és megértése lépett fel. Nincs szükségünk arra, hogy a hagyományt Prokrustes-ágyba tegyük. Egészen bi­zonyos, hogy Jézus és a hagyomány Jézusa nem egy és ugyanaz. Itt is helyén van a kritikai vizsgálat. De a kutató itt ugyanolyan viszonyba helyezi magát Jé­zussal szemben, amilyenben az evangélisták állottak. Egészen határozottan konstatáljuk, hogy az evangélis­ták nem pártatlan, rideg tanúk, hanem imádó tanítvá­nyok. Azt hisszük, hogy épen ennek következtében lettek képesekké felfogni és nekünk lefesteni a ő ké­pét. „ Bizonyos, hogy megemlékeztek az Úrról olyan emberek is, a kik nem hittek benne és beszéltek, me­séltek róla a közönyös és hitetlen emberek is." De csak „a hivő megemlékezés" marad meg; csak az hozott gyümölcsöt egy összefüggő hagyományban, mely Írásban is kifejezést nyert és hatalommá lett a történelemben Megértjük mi szintén, hogy épen úgy kellett lennie, úgy kellett történie és nem máskép. Csakis tanítványok és hivők tudták lefesteni a Jézust olyannak, aminő volt a valóságban. Csak egy szent hagyomány, mely a tanítványok emlékéből és tanúbi­zonyságából eredt, volt képes hűen és szellemi mag­értéssel lefesteni az ő képét minden idő számára. Ez áll a Jézust tanulmányozóról is. Csak ha a Jézus által alapított gyülekezetben és szellemének ál­landó hatása alatt állunk, vagyunk képesek megérteni és lefesteni olyannak, aminő volt. Mégsem, — olyan­nak nem, amilyen volt; mert annyira soha fel nem emelkedhetünk 1 Nem kételkedem abban, hogy nemsokára bebi­zonyul, miszerint minden kísérlet, melynek célja a kereszténység megsemmisítése, meghiúsul, és hogy egyedül a hívő theologus bír azzal a képességgel, Krisztus igaz képét lefesteni, mely ugyan tökéletlen, de mégis igaz. Az evangéliorn nem nyilik meg az előtt, aki bizonyos távolságban áll tőle s mint teljesen idegen tárggyal kíván vele foglalkozni; csa !< az előtt tárúl fel, a ki személyes viszonyba lép vele. A theo­logustól, aki hívő viszonyban áll a Krisztushoz, nem kívánhatjuk, hogy minden feltevés nélkül végezze a kutatást, .— ami különben ép oly lehetetlenség, mintha valakitől azt kívánnánk, hogy másszon ki a bőré­ből, — de igenis azt kívánhatjuk, hogy az egyedüli helyes feltevésből induljon ki. Ezzel visszatértem a már előbb megérintett gondolathoz, a theologia önálló létjogosúltságához. Épen a forráskritikás elvek szigorú keresztülvi­tele bizonyítja, hogy álláspontunk az evangeliomi történet, valamint a kereszténység igazságát illetőleg, egészében nem pusztán tudományos indokok alapján dol el, hanem személyes elhatározás alapján. Ezt kü­lönösen erősen kell hangsúlyoznunk szemben a libe­rális theologiával, ahol e tényállást leplezik. De ép úgy hangsúlyoznunk kell azon irányzattal szemben is, mellyel az egyházi köröknél találkozunk, ahol nem akarnak ezen tény szemébe nézni. Az egyház hosszú időn át oly viszonyok között élt, amikor mindnyájan elösmerték a kereszténység igazságát, mégha nem is álltak élő viszonyban ahhoz. Most pedig sokan tuda­tosan elvetik a kereszténységet és különösen a kije­lentés történetét, és az ilyen embereket ritkán győzzük meg a kereszténység igazságáról, hacsak a maguk akaratával is el nem fogadják azt. A gyülekezetre nézve az nem veszélynélküli, hogy széles körben *) Lyder Brun. Jesu Bittcde. 1904. 171

Next

/
Thumbnails
Contents