Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-10 / 11. szám

98 1910. hogy községről-községre járva, vegyék fel a terheket egy zsinórmérték szerint. Ott nem volt olyan zűrzavar, mint nálunk, hogy pl. felvegyük-e a terhek közé a tandijat is? hát a templomi perselypénzt? hát a lelkész és kántortanító állami adóját? és mi az a »normális« költségvetés ? stb. Ott az adózók jegyzékét névről-névre s tételről-tételre felülbírálta a biztos az ott kéznél levő hiványok, fizetési lajstromok és a B) tabella segélyével ugy, hogy ott nem férhet kétség az adatok helyességéhez. Nálunk azonban minden máskép történt. A mi egyházközségeink felterjesztették bevallásaikat az egyházmegyei számvevőszékekhez, amelyeknek azonban nem állott módjukban, hogy az egyes tételeket a távolból felülbírálhassák és az adatok helyességét megállapíthassák. Az adóalapi bizottság pedig, amelyhez már szekérszámra érkeztek a felszerelt kérvények, azt még kevésbé tehette. Azt hiszem, nem kellene sajnálni azt a költséget, amelylyel egy helyes összeírás járna. Az államsegély időközi kamataiban az bő fedezetet találna. 2. Midőn Gyürky Pál azt irja az adóalapi segélyről, hogy »az egyházközségek és missiók e tekintetben csak mintegy közvetítők, ellenben a tulajdonos élvezők az egyházközségi adózó tagok«, ezzel egy megdönthetetlen igazságot mondott ki, melyet az adóalapi bizottságnak is figyelembe kellene vennie. Igenis, nem az egyházközségek, hanem az adózó egyháztagok. Sőt nem is az összes egyháztagok, hanem csak azok, akik túlságosan meg vannak róva egyházi adóval, mert az államsegély kifejezetten ezek terheinek könynyitésére van adva. Ezeket kell tehát felkeresnünk minden egyes gyülekezetben és könnyíteni a terheiken. De ezt az adóalapi bizottság eddig nem tette. Ugy látszik, ő is az egyházközségeket nézte osztozkodóknak, midőn ezeknek százalékát vette számitásu alapjául, bevonva a nagybirtokosokat is, akik pedig egyházunkban nincsenek erejükön felül megterhelve. Ennek azután két káros következménye lett. Az egyik az, hogy azok az egyházközségek, amelyekben ev. nagybirtokosok nincsenek, aránytalanul nagyobb segélyben részesülnek, — a másik pedig, hogy az 50 százalékon aluliak, illetőleg ezek szegényei, a segélyezésből végkép ki vannak zárva. Csakhogy ezen a bajon az arányos osztás mivelete sem segítene egészen. Erre, nézetem szerint a falusi gyülekezetekben (mert csak ezek viszonyait ismerem) az egyedüli mód az volna, hogy a lelkész az adózó eguháztagok jegyzékét, hiveit csoportokba osztva, állítaná ki. Az 1-sö csoportot a nagybirtokosok és azok képeznék, akiknek állami adójuk a hivek zöméhez képest aránytalanul magas, a 2-ikba a kisbirtokosok (telkes gazdák), a 3-ikba a zsellérek (akiknek csak házuk van, de földbirtokuk nincs), végre a 4-íkbe a teljesen vagyontalan napszámosok, pásztorok, urasági cselédek stb. tartoznának, akik állami adót nem fizetnek. A segélyosztó bizottság azután minden gyülekezetből kiemelné ezt a vagyontalan osztályt, mint amelyik föltétlenül segélyre szorul, ha az ő egyházi terhe meghaladná azt a szabályrendeletileg megállapítandó maximális egyházi adót, melyet a vagyontalanokra kivetni lehet. A hiányt segélylyel pótolná. Hasonlóan járhatna el, valamivel nagyobb mértéket alkalmazva, a zsellérek csoportjánál is. Az első csoportból csak azokat venné figyelembe, akiknek egyházi adójuk állami adójukkal arányban áll. Ezekhez adná a kisbirtokosok nagy csoportját s itt már alkalmazhatná a százalékos számítást. Ily módon csaknem minden egyházközségnek jutna szegényei számára segély s azonfelül a legtöbb gyülekezet még százalékos segélyben is részesülne, amelyet azután legjobb belátása szerint munkaváltságra, állami adóra, adósságtörlesztésre vagy erőgyűjtésre fordíthatna. Igen, erőgyűjtésre is. Az egyház örökkévaló, az államsegély nem az. Bizonyára még sokan fognak ehez a kérdéshez hozzászólni s elmondani nézeteiket. Talán az egyházmegyék is tárgyalni fogják a segélyezés ügyét, mert sok helyen nagy az elégedetlenseg. Azért kívánatos volna, hogy Gyürky ezt a mozgalmat figyelemmel kisérje s amit a felmerülő észrevételekben jónak talál, azt szándékolt javaslatában felhasználja. Mert — ismétlem — jobb kezekbe, mint az övébe, nem lehetne ez az ügy letéve. Maróthy Emil, vanyarczi lelkész. Ä gömöri egyházmegye lélekszáma. Egyház 1826. 1866.1880. 1885.1899.1903.1907. Alsósajó 747 626 626 6Ö3 625 716 623 Balogpádár (Pádár) 1403 1300 1169 1160 1273 1205 1142 Balogrussó (Hrussó) 1126 890 805 730 832 746 828 Baradna 1030 944 886 864 1007 989 989 Betlér 750 616 630 630 625 663 650 Bugyikfalva 1067 896 780 790 855 738 772 Csetnek 1462 1138 1240 1239 1222 1213 1213 Derencsény 733 654 595 568 572 552 604 Dobsina 4300 4011 4122 3860 2839 2860 2911 Felsősajó 809 582 610 590 643 713 761 Geczelfalva 1030 614 640 643 541 536 571 Gömörhosszúszó (Hosszúszó) 827 881 821 949 1165 1083 972 Gömörpanyit 872 857 1009 941 1099 1157 946 Hámosfalva (Rozlozsnya) 695 566 575 604 525 577 548 Hizsnyó 1440 1224 1422 1422 1284 1303 1303 Jolsva 3000 1840 2040 2000 1620 1598 1620 Jolsvatapolcza 605 522 483 443 412 389 391 Kiéte (Kiette) 603 584 511 500 469 480 471 Kisfeketepatak 600 575 474 475 498 508 519 Kövi 1724 1078 961 939 886 849 858 Kúntapolcza 634 341 270 415 395 463 467 Martonháza (Ochtína) 1092 1040 1083 1067 1145 1090 1129 Murányhoszszúrét 685 809 753 798 808 754 751 Nagyrőcze 1420 1570 1670 1485 1387 1229 1218 Nagyszabos 700 650 650 650 713 648 648 Nagyveszverés 1030 971 1000 984 940 1081 1100 Nandrás 758 733 787 805 750 893 953 Oláhpatak 1494 1232 1053 1110 1132 1102 1147 Ratkó 2007 1832 1697 1571 1404 1380 1362 Ratkósebes (Ratkóbisztró) 2058 1756 1691 1647 1536 1537 1668 Restér 640 488 493 477 504 506 594 Rozsnyó 2835 2632 2910 2670 2515 2341 2341 Sajógömör 1138 1754 1953 1964 1524 1516 1525 Sajóréde (Rédova) 1006 1165 1150 1250 1130 1124 1207