Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-01 / 27. szám

rji.H EVANGELIKUS OKALLO vagyon, a dicsőség és a szerelem, de mily rövid ezeknek tartama, mily múlandó mindez s múlásán, mily üres marad a szív, ha nem tölti be az Isten iránti végetlen bizalom, a megnyugvás, az Úr rendelésén, aki amiképen sötét éjszakát boritott fényben úszó napunkra, épúgy felderítheti felettünk ismét a tündöklő hajnalpírt. S ez a megnyugvás boldogságot ad, oly igaz, állandó boldogságot, amilyenben egy vallástalan embernek soha sincs része. »Menjünk innen, — szólt az ifjú, társát önmagával vonva — szívem fáj ilyesmit látni és hallani. De hát ennek az egyháznak papja is van s az nem tndia útját állni azoknak, kik így garázdálkodnak az emberek erkölcsein ?« „Hagyd el, szólt lemondólag intve a kor szelleme — jó ember az, de gyenge arra, hogy szembeszálljon ezekkel a hatalmas urakkal, akik most uralják a tért, s győzhetetleneknek hiszik magukat, mert tudják, hogy a többség velük van, mert az ő szavaik s tetteik megfelelnek a korszellemnek, melynek a valiástalanság ismertetőbélyege." „El kell ismernem, hogy nem csak őszinte, de igazságos is vagy szavaidban, bár lényegedben is ilyen lennél, akkor nem volna okuk e kor jobbjainak kesergeni e kor romlottsága miatt. Előbbi szavaiddal magadat is elitélted " Titokzatos mosoly vonult át a szellem ajkain, s aztán úgy védekezett : ,,Egy különbség, még pedig lényeges mégis van az emberek és köztem. Ó nekik az Isten szabadakaralot adott. Szabadon merlegeihetik a jót és gonoszt, s azt az elvet vallhatják, azon az uton haladhatnak, amit nemesebbnek találnak. — Ha aztán mégis a sátán malmára hajtják a vizet, az az ő véíkök. De én — hisz az elébb magad mondtad — nem lehetek más, mint a milyen vagyok s ha másforma lennék, az már nem én lennék, hanem utódom, egy következő kornak szelleme." Hallgatva mentek tovább, nem is tudva menny' idő telhetett el bolyongásaik óra. csak a kereplő hangos szavára eszmélt fel fiatal barátunk. Nagypéntek volna már, a protestánsok legnagyobb ünnepe V de itt csak más vallásúak lakhatnak, mert ugyancsak erősen füstöl a kémény, s nem látni templomba igyekvő embert. Ilyesfélét forgathatott eszében, de társa csakhamar felvilágosította, mikor így szóit: „Itt számban a ,prot lakosság a túlnyomó s nogy mégis ellenkező jeleket látsz, az ennek az asszonynak a bűne." Ep egy csinos úriház előtt haladtak el, melynek ajtajában egy kipirult arcú idősb úri nő rázogatott egy lisztes abroszt. Csodálkozva várta vezetője felvilágosítását Hadasis az nem késett vele „E nő férje sokáig volt a helybeli ev. egyház papja, jó, de gyenge, akaratnélküli ember, ki nem bírt képességgel arra, hogy kath. leányból protestáns papnévá lett feleségének, szivébe, lelkébe oltsa azt a meggyőződést, hogy az evangelikus egyház »nem átjáró ház találkozni akaró szerelmesek részére«, mert eyy papnénak nehéz, de fenséges kötelességei közé tartozik, hogy ne csak azokban az erényekben tündököljön, melyek minden más nétől is megkívántatnak, hogy hazájáért lelkesülő honleány, minta gazd'asszony, hü és gyöngé i feleség, nemcsak szívvel, de ésszel is szerető édesanya legyen, de ezek rneilett, sőt tán mindezekfelett első sorban buzgó protestáns nő legyen,v kinek érzése át van hatva a prot. vallás nagy igazságaitól, ki mint keresztyén no a többi vallást sem gyűlöli ugyan, de a magáét mindenekfelett becsüli. Minden lelkipásztor nejének elsőnek kell lennie egyházának női -közt, komoly vallásos meggyőződésben és cselekedetekben, mert csak így lessz hű segédje férjének.« Bámulva hallgatta az ifjú vezetőjének szavait s lelkesedve kiáltott: „De hiszen te nem vagy az, kinek állítanak, te nem vagy az a vallástalan tettető korszellem, kinek elenyészését a jók epedve várják. „Hát már elfelejtetted a szívre tett kéz jelentőségét» — szakította félbe az ömlengő szavakat a különös tény — s társa csüggedten hajtotta le fejét; igaz, szavak ezek ís csak és mindig, mindenütt csak szavak. Szépek, felemelők, lelkesítők, de nem tettek. Eiborúlt tekintettel elfordult a nőtől, pedig még nem is tudta összes vétkeit, de vezetője elmondotta azt is. Papné asszonyom most süti a kalacsot. Ezt ő mindig így cselekedte, mert mint módja, a szombat kell az egész ház rendbehozására. Mikor a vallásos nép áhítatos szívvel, önmagába mélyedő lélekkel a templom felé tar.ott, oly hangok ütötték meg fülét a konyhán át, melyet a legnagyobb képzelődéssel sem lehetett a templomba menés előkészületeinek tartani. Ezen a hívek az első években megbotránkoztak Később megszokták s kis idő múlva minden asszony úgy tett, mint azt a paplakon látta. A lelkész legfeljebb a férfiaknak s egy pár a régi világból itt felejtett vénasszonynak mondhatta el, hogy ez a protestánsok legnagyobb ünnepe. De talán azok sem hittéíí el neki, mert mást láttak házánál. Az emberek úgy okoskodtak. Ha csakugyan ez a protestánsok legnagyobb ünnepe, akkor a lelkész nem engedné meg feleségének a kalácssűtést. Igaza lehet hát a katholikusoknak, kik ezt csak félünnepnek tariják. De ha ebben igazuk van, az lehet abban is, mikor a különböző Mária napokat, az apró-cseprő szentek nevenapját oly nagy áhítattal ülik meg. S kis idő telt bele, s lelkészüknek ugyancsak rossz néven vették, hogy nem volt hajlandó a kath. ünnepeken Istenitiszteietet tartani.. (Folyt, köv.) BELÉLET. Segédlelkészi meghívás. Horváth Sándor főesperes meghívta segédlelKészül maga mellé Seregély István szalónaKi káplánt. Lelkészavatás. A dunántuli papjelöltek felavatása a ruszti ev. gyülekezet szíves meghívása folytán f. é. augusztus hó 22-én Ruszton fog véghezmenni. Ä tátraaljai esperesség f. hó 8-án Filefaluban tartja rendes évi közgyűlését. Megelőző napon délután tartatik meg Gánóczfüreden a gyámintézeti számadások felülvizsgálata és az esp. előértekezlet. R magyarhoni ev. egyház képviselete a Genfi Kálvin-ünnepélgeken. A genfi reformált egyházaknak Kálvin születésének négyszázadik évfordulója alkalmából julius 2—10. napjain rendezendő ünnepélyein a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházat Zsilinszky Mihály v. b. t. t., a bányai ' ev. egyházkerület felügyelője fogja képviselni. Zsilinszky Mihály eyy diszes üdvözlő iratot is visz magával s junius hó 27-én már elutazott Genfbe. „Felvilágosítás a magyarországi ágost. evang. egyházközségekhez intézett Körírat tévedéseiről. — Az i egyetemes egyház nyugdíjintézete védelmére írta s hivatalosan közli csetneki Gyürky Pál, a nyugdíjintézet i