Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-08 / 15. szám

l'jon EVANGELIKUS ORÁLLO 135 zett konfirmandusok is gyűjtöttek árvaház-alapunkra és karácsonykor 315 koronát küldtek a messze távolból erre a czélra. Az Ür eme kicsiny testvérei példaadásán felbuzdulva az egyházkerületi gyámintézeti elnökség az egyházmegyei gyámintézetek révén ez évben is felhívást bocsátott ki a gyülekezetek és azoknak nőegyletei és konfirmandusaihoz, hogy a nemes czélra hatványozott buzgósággal ez évben is adakozzanak. Vajha ez ujabb felbuzdulás nem maradna a pusztában elhangó szó. Vajha minél többen hoznák áldozatukat ezen valóban Isten szive szerint való czél szo'gálatára, hogy 1917-ben a nagy evangelikus ünnepet egy kerületi árvaház felállításával is megülhessük. Országos női társulat és gyülekezeti nőegyletek. Felhívjuk olvasóink s köztük különösen a lelkészek és tanítók figyelmét az egyetemes gyámintézet mult évi kiskőrösi közgyűlésen hozott azon határozatára, melylyel a gyülekezetek s azok élén a lelkészek és tanítók felhivatnak, hogy haladéktalanul alapítsanak nőegyleteket, mert az országos női társulatnak, mely egyik égető szüksége egyházunknak, a gyülekezeti nőegyletek megalakulása képezi alapfeltételét. Rz egyetemes gyamintézeti jegyzőkönyv IX. pontja alatt alapszabálytervezetet is közöl. A gyülekezeti nőegyletek áldásos működéséről csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet szólani. A hol gyülekezeti nőegylet van, ott sohasem fogják azt mondani, hogy nincs pénzünk erre vagy arra a t zélra, Ott minden jóra, nemesre és minden egyházias czélra mindig telik. Probatum est! Azért ne legyen se anya, se leánygyülekezet nőegylet nélkül! Kérvényező egyházak figyelmébe! A mult évi egyetemes gyárnintézeti közgyűlés határozata szerint a kérvényező gyülekezetek az egyházmegyei számvevőszékkel tartoznak igázolni, miszerint a legutóbb foganatosított összeírás alapján az egyenes állami adónak mekkora százalékát vetik ki a hívekre egyházi adóban. Ez az üdvös határozat azért vált szükségessé, mert félő volt, hogy egyik vagy másik gyülekezet saját terhét egészen a mások részvétére törekszik hárítani. NEKROLOG. Id. Wallentinyi Sámuel. 1841 — 1909. IRODÄLOM. Református szertartási beszédek és imák az új liturgiái szabályzathoz alkalmazva. Irta: Hallgató János felsőmérai ref. lelkész. Ära 4 Korona. Kókai Lajos bizománya. — Barátai unszolására adta ki szerző ezen 8 keresztelési, 9 úrvacsorai, 2 konfirmácziói, 10 esketési, 20 temetési beszédet és imát tartalmazó kötetet. Hz életből merített példák, szép kepak, meleg szívből fakadó érzésvilág és könnyed előadás mindenkép értékessé teszik e müvet s gyakorlatilag nagyon használhatóvá. Ajánljuk összes olvasóinknak. Egyházunk egy derék munkása, prot. vallásunk igaz híve, hitünk önzetlen őre, ki a keresztyén hit világosságában töltötte egész életét, a kinek azon magasztos Krisztusi elv volt élete czélja, hogy önmagát mások javára föláldozza : a mult héten elköltözött az .élők sorából. Egyházas-Dengeleg gyászolja lelkipásztorát: id. Wallentinyi Samut, ki hű volt kevésen, de kit s

0kra bíz az Úr ezután. 1865-ben választotta meg a dengelegi egyház, mely akkor lett filiából anyaegyházzá, lelkészévé s szakadatlan buzgalommal, erős vallásos lélekkel, keresztyéni szeretettel vezette egyházát s ápolta, gondozta a hitbéli erősséget, szilárdságot, testvéri szeretettel magához ölelvén mindenkit, akinek tanácsra, buzdításra, vigasztalásra szüksége volt, egészen 1908. nov. elsejéig. Egyszerű, puritán ember volt s nem a világban kereste áldásos élete czélját. Megvetéssel fordult el a világ ezer zajától, fondorlataitól s egy czél lebegett előtte: a Megváltó példája és czélja, ki »nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon s adja életét sokakért.« Szíve mélyén gyökereztek e szavak. — Ezek bátorították egész élete folyamán, ezek vezérelték az egyház veteményes kertjének áldásos művelésében, ezek buzdították, ha élete vége felé erőit fogyni érzé s ezek vigasztalták az élet súlyos és erős megpróbáltatásai közepette. »Jól vagyon, jó és hű szolgám; hű voltál kevésen, sokra bízlak ezután.« Szerény falusi pap volt az elhunyt, ki egész életét családja, egyháza és gyülekezete javainak szentelte s soha nem vágyott a magasba. Egy czélja volt: az Ur szőlőjében munkálkodva, egyházát és családját megelégedettnek, boldognak látni. — A szellő nem röpítette hírét az öt világon keresztül, hanem az ő végnélküli jósága; nagy szeretete, mellyel mindenkinek gyámolítója, tanácsadója, barátja, vígasztalója volt; lángoló buzgósága és odaadása a haza, egyház és iskola iránt, maradandó s követésre méltó magasztos példát nyújtanak utódainak s ezen kiváló lelki tulajdonságaival, erényével oly emlékoszlopot állított | hívei szívében, amely soha el nem porlik, melyet még az idő vasfoga is érintetlenül hágy. 1841. okt 19-én született Háromvizen, Zólyommegyében, hol atyja az ottani vasgyár igazgatója volt. E gyárban a szabadságharcz ideje alatt a honvédek részére ágyukat öntöttek. A szabadságharcz leveretése után egy honvédezredesnek nyújtott menedéket s ezért Hurbán, a pánszláv fölkelők vezetője, halálra ítélte. A beszterczebányai pap közbenjárására kegyelmet nyert. — Középiskolai tanulmányait Rozsnyón, Rimaszombaton és Késmárkon, a theologiát Eperjesen végezte. Minden osztályban s a theologián is első eminens volt. A kandidatikum letevése után egy esztendőt a halléi egyetemen töltött. Visszatérve a nagyemlékű Sztehló mellett a losonczi egyház segédlelkésze lett. 1865. májusában a dengelegi ev. egyház lelkeszévé választotta rneg s 1938. november l-ig szakadatlanul működött, mikor is gége- és nyelvrákja miatt Rimaszombatba nyugalomba vonult. Temetése márczius 23 án a város nagy részvéte mellett folyt le s ott voltak hivei is, kik eljöttek, hogy derék lelkipásztorukat utolsó útjára elkísérjék. Csak a nógrádi esperesség nem képviseltette magát, ami fájdalmas feltűnést keltett. Hivei az egyház nevében szép koszorút helyeztek a ravatalára. Ázt a ragaszkodást, s szeretetet, mellyel hívei papjukat körülvették, legjobban bizonyítják a temetésen megjelent egyik egyszerű ember azon szavai, midőn azt mondja ravatalánál fájdalmasan : Hát ezentúl már soha sem fog nekünk a tisztelendő ur beszélni ? . . . Nem fog többet beszélni abban a templomban, melyben 4'4 évig hirdette az igét, s amelynek tornyán az ő lelkes buzgalma folytán fölkerült harangok szó-