Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-03-04 / 10. szám
86 EVANGEL1 KUS (JKALLÓ 1909 dens meg is teremti legalább annak csíráját, amelyből a hatalmi túlkapás esetleg itt-ott még sok sudárfáját fogja felnövelni a kényszer-nyugdijazáá intézményének, daczára e lap hasábjain már megállapított azon igazságnak, «hogy a kényszer-nyugdijazást semmiféle hazai ev. egyházi törvénynyel megegyeztethetőnek nem tartjuk.» (L. febr. 4-iki szám «Szerkesztői üzenet»). Ez igazság érvénye alól egy lelkész sem lehet kivétel! Lehet rá eset, hogy lelkészszel szemben karhatalmat alkalmazzanak, de csak ott, ahol arra lopás, sikkasztás, hazafiatlanság, botrányos hivatali műlasztások, ezek miatt elmozdítás s ennek daczára ellenszegülés tényei forognak fenn. Masznyik Gyulánál ezen hivatali vétségek egyike sem fordúlt elő soha. Sőt egyháza rend, vagyonosodás stb. tekintetében a minta egyházak közé tartozik. De karhatalmi intézkedéssel kiszállni egy gyülekezetbe, lelkészi hivatalába, sőt karhatalmat alkalmazni, avagy ennek alkalmazását megengedni egy oly lelkészszel, illetve övéivel szemben, akinek esetében erre semmiféle törvényes alap nem létezik: oly eljárás, amely törvényes okok fenforgásakor sem méltó a Krisztus egyházához, legkevésbé a jelen esetben, melyben az ily eljárás csorbát ejt az ev. egyház és ennek kormányzata komolyságán és méltóságán és szégyene ez nemcsak a hosszufalu—alszegi eklézsiának, nemcsak a brassói m. egyházmegyének, hanem általán a magyarhoni ev. egyháznak is! S mindezekért ki a felelős ? ! Ez eseménnyel kapcsolatban még csak egy tényt kívánok nyilvánosságra hozni. Mint már jeleztetett, Masznyik hivatalát már 1908. decz. 22-én át is akarták venni esperesi intézkedésre, melyről az illető lelkész hivatalosan értesíttetett s amely püspöki rendeletre hivatkozik, amely rendelet a Bohus Pálhoz, mint espereshez közelálló »Hétfalu« cz. helyi lap szerint karhatalomról is szól. Kérdezem, hogyan kerül ilyen püspöki rendelet, melyet az érdekelt lelkész a maga teljes valójában nem ismer, mert ilyen neki nem küldetett, az ő népe közé, ahol ezt titkon és nyíltan (még templomban is!), hónapokon át, a pap ellen való izgatás czéljaira használják?! Ki felel erről? Ki felel az izgatás és ennek egyházrontó következményeiről ?! Jellemző viszonyainkra nézve az is, hogy Masznyik ellenségei, sőt maga a közönség is ugyancsak azon lap útján is egyes dolgot, ami felsőbb egyházi intézkedést tartalmaz s ami csakis az esp. hivatal útján kerül le az egyházakhoz és ami Masznyikra blamirozó jelentőséggel bírhat, előbb megtudnak, mint maga a közvetlenül érdekelt. Megemlítendő még azon körülmény is, hogy ez a karhatalmi manőver akkor történik, mikor még az esperes-választás ügye el nem dőlt és épen azon lelkésszel szemben, aki a választási harczok alatt Bohus jelöltsége ellen és Szórády mellett a legveszedelmesebben kitette magát és akinek egyházában Bohus Pálra, mint esperes-jelöltre törvénytelen körülmények között s törvénytelen formában kiállított s így panaszszal is megtámadott szavazat adatott be, amelynek csakis megsemmisítésére lehet kilátás, mely szavazat sorsa pedig, miután Bohus Pál és Szórády Lajos jelöltek között szavazategyenlőség áll fenn, döntő jelentőségű lehet; továbbá, mint már említénk, oly időben történik ez a karhatalmi eljárás, amikor már az esperesi megbízatás is lejárt, s így az esp. kormányzat törvénytelen, ennélfogva főként egyházmegyénkben azt a látszatot keltheti az erőszakos eljárás, hogy az illető esperesi ügyvivő a saját érdekében is cselekszik, annyival is inkább, mert az egyházak nagy része, köztük a hosszúfa.'u-alszegi egyház is, ennek tanácsa útján, tendt közvetlen ezen karhatalmi erőszak előtt, kérte Molnár Viktortól, mint esp. felügyelőtől, jelen viszonyaink között egyedül törvényes és illetékes esp. tényezőtől egy rendkívüli esp. közgyűlés összehívását a végből, hogy e közgyűlés intézkedjék a tisztviselők megválasztásáról s főként oly czélzattal, hogy az esp. hivatal ideiglenes vitelével egy nem érdekelt fél bízassék meg. Az egyházak ezen állásfoglalása mindenesetre bizalmatlanság kifejezése Bohus iránt. S ebben nagy része van, köztudat szerint, Masznyiknak is ! Azt is szükség itt megjegyezni, hogy Bohus Pál, mint az esperesi hivatal jelenlegi ügyvivője az 1908. deczember 6-án kelt 920. sz. levelében különös módon felhívta Masznyikot, mint lelkészt, hogy rendezze egyházát különösen a hátrálékok befizetését illetőleg, mert különben őt teszi felelőssé. Az illető lelkész e felhívásra tartott közgyűlést mindjárt 1908. évi deczember 20-án, mely az ellenpárttal szemben, amely addig ca 4 éven át a gyűlések tartását is megakasztotta, kétszeres nagytöbbséggel teljesen rendezte az összes egyházi ügyeket*) (erről adott hirt az Őrálló f. é. január 21-iki száma) és kimondta, hogy Masznyikot addig nem is ereszti nyugdíjba, míg az egyház az ő vezetése alatt teljesen rendbe nem jő. E közgyűlési határozattal szemben tehát minden egyháztanácsi intézkedés, ha még Bohus esp. ügyvivő vezetése alatt történt is, semmis kell hogy legyen! Ezeket kívántam nyilvánosságra hozni azon meg! győződésben, hogy a leirt eset után nevezett lelkészj társunk nyugdíjazásának ügye többé nem magán, hanem I országos lelkészi üggyé hatalmasadott. Petrovics Pál >• ev. lelkész. * Az ügyben nyilatkozik a »Magyar Szó« f. é. 49-ik számában Molnár V. esperességi felügyelő is s szerinte Masznyik nyugdíjaztatása és hivatalának átvétele teljesen törvényes előzmények folyománya. Szerk. T Ä R C Ä. Imádság Márczius 15-re. Népek Atyja, égi Fölség, Hála Néked és dicsőség, Hogy e napot adtad nékünk, Mely örökre dicsőségünk! Nem sértjük meg templomunkat, Hogyha itt magyar honunkat — Míg nevedet magasztaljuk — Szent imánkba befoglaljuk. Ä Megváltó szép példája Honszerelmét prédikálja ; Ä világot átölelte, *) R 3_4 évi sok hátralék felhajtásáról is intézkedés történt. Ä hátrálékok kezdtek is szépen befolyni és az adósságok egyre törlesztettek, miközben egy-két hétre Bohus, az egyház és lelkész értesítése nélkül, a polg. községnél a felhajtást hirtelen felfüggesztette, s így a végleges anyagi rendezés meg! akadt s a lelkész fizetés nélkül ismét tovább éhezhetett.
