Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-25 / 9. szám

r V. év. Nyíregyháza, 1909.' február 25. 9. szám. // EVAMELIIUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁ KS AD ALMI HETILAP. Alegjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK : Vezórczikk : A „Ne temere" homályai. Krupecz István. — Egy kis okoskodás. Ihász László. — A gimnázium és a vele egy színvonalon álló iskolák vallástanítási tervéhez készült „Utasítás" bírálata. — Tanügy. Hz Országos ág. hitv. ev. Tanáregyesület Évkönyve az 1907,8. évről. Dr. Bruckner Gyözö. — Belólet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Ä „Ne temere" homályai. Nem nevezem a vegyes házasságra vonatkozó „Ne temere" című r. pápai híres dekretumnak működését hazánkban sötétségnek, hanem loyálisan csak homálynak azért is, mert, mint hírlik, a dekretum visszavonására van kilátás, még pedig a magyar r. kath. püspökök lundabilis fölterjesztése következtében. Helyes; csakhogy igazán helyes az lett volna, ha a dekretum soha létre nem jön. Ä „Ne temere" szülői aligha ismerték, vagy ha ismerték, nem méltányolták azt a magyar beszédet, mely így szól: »Szegény anyám ! ha tudta volna, dehogy szült volna engemet". Alighogy megszületett a zavarokozó kreatum, mindjárt suspendálás meg dispenzálás műtétének kellett azt alávetegetni. Bízván a jóban s annak diadalában, ne fáradjunk el, tárogatni a rosszat, mert hiszen így egyengetjük a jónak útját! Miután az ev. és ref. egyházi forumok nagy tömege országszerte elmondta egybehangzó véleményét és tiltakozását a „Ne temere" ellen, — alólirótt, bár véletlenül elsőnek jutott eszembe az országban az ügyet áttenni kifejlődött kényszerűségből politikai térre, midőn Hontudvarnok kis község képviselőtestületében megtettem feljebb terjesztendő s a »Ne temere« visszavonatását decens szavakkal célzó indítványomat, mégis mi történt Hontban ? Az, hogy dacára a megye r. kath. vallású s liberálisan gondolkodó főispánja — Lits Gyula — Ne temere ellenes nyilatkozatának (nekem mondta) és több hazai törvényhatóság ugyancsak dekretumellenes állásfoglalásának: Hont megyében mégis oly nagy a Róma szóban lévő és semmi jóval nem védelmezhető eljárása iránt a túlságos reverentia, hogy nemcsak a »Honti Lapok« magyar név- és függetlenségért hevülő szerkesztője nem közölte az indítvány beküldött szövegét, de egyéb megyei mérvadó tényező is az indítvány levétele mellé állt s igen örül annak a kapóra jött dolognak, hogy legújabban nem honti előterjesztés, de Debrecen átirata következtében kell foglalkoznia a honti törvényhatóságnak ís az ügygyei. Nagy Rómának hazánkban az ereje s gyakorolja is azt bőven és erősen nemcsak szentjeinek képei és szobraival, de összetartó élő hadseregével is, papjaival. Hontmegye főszékhelyén, Ipolyságon, hol, mint kis sziget a nagy tengeren él és küzd az ev missió s védekezik (az anyásított, de még pap nélkül szűköldő Ipolyvecéhez, ezen 34-ík honti ev. anyaegyházhoz csak tan), van egy esp. plébános, igen kedves, vészes és népszerű férfiú, ki alólírottal is, mint hitoktatási társ a legszebb viszonyban van, de hogy vallási kérdésben „felsőbb utasításra" hogyan jár el, legyen szabad itt felhoznom egy példát, mely a »Ne temere« rejtelmes homályaiba is mutat utat. Egy általam konfirmált szegénysorsú árva ev. leány, sajnos, nern tartván be a VI. parancsolatot, elveszítette erkölcsi tisztaságát s életet adott házasság keretén kivül egy gyermeknek. A nő hozzátartozói kérve kértek engem, hogy avassam be ezen gyermekágyast, mert hogy a gyermeket megkeresztelt ípolysági r. kath. plébános úr az avatást nem végezi. Hát én először is a plébánostól, főt Schreiber Aladár úrtól, kértem szóval, , heti találkozónkon a tanításnál, felvilágosítást, s kaptam is oly értelemben, hogy tudtomra adatott, miszerint a gyermek, melynek anyja ág. hitv. ev., immáron r. kath. vallású azért, mert r. kath. lelkész keresztelte. »Mi nem kereszteltünk más vallásut — úgymond a plébános — mostanában csupán akkor, ha a megkeresztelendőt az ő hozzátartozói két