Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-01 / 1. szám

4 EVANGELIKUS O KALLÓ lí)i,9 oly országokban is, ahol ez egyház hívei kisebbségben vannak. Azért képes még a hatalmas Németországban is tömörülése által a protestánsokkal szemben fellépni és szép eredményeket elérni. .Nekünk ebben is tanulnunk kell tőlük — ez nem szégyen. Szervezkednünk kell mindenek előtt az egyházakban. Meg kell alakítani a prot. szövetséget minden egyházban. Télen felolvasásokat tarthat a lelkész, tanitó stb. időközönként. Egyleteket, olvasóköröket kell alapítanunk, hogy a lelkész befolyását híveire érvényesíthesse. Ha nem szervezkedünk, ha a népet nem szoktatjuk arra, hogy lelkének minden ügyében befolyásolja, elveszítjük azt a tekintélyt, amelynél fogva az egyházat irányíthatjuk és népünkre befolyást gyakorolhatunk. Tanuljunk Rómától, mélyebben kell szántanunk politikai téren is. Ha híveinket az iskolában, a családban, a templomban neveljük és az egyházias szellem bennük megerősödött, ha prot. egyleteinkben rájuk befolyást gyakorolunk — akkor könynyen érhetünk czélt politikai tekintetben is. Társadalmi és politikai téren a protestáns egyház eddig mit sem tett, azért nem is birunk eredményeket felmutatni. Azért szó sem lehetett arról, hogy egyházunk politikai téren is érvényesíthesse befolyását. Épen azért még eddig nagyon csekély eredményt birtunk közegyházunk javára kivívni. Nem tömörültünk: szervezetlenek vagyunk, oldott kévék. Tanuljunk a római egyháztól, az nem szégyen és — hasznos! No meg egy kissé nézzünk szét az életben. Mit látunk ? Hogy csak az az érdekközösség vagy szövetség bír érvényesülni, amely tömörül politikailag is, — az boldogul, aki bír súlyánál fogva — kopogtatni, sürgetni a parlament kapuján. Ebben segítségére van az egyes érdekszövetségeknek, vagy mondjuk pártoknak az a körülmény, hogy a parlamentek ujabban nem rendelkeznek tömör, absolut többséggel, hanem a kormányon levő párt kénytelen a kisebb pártok kegyeit engedményekkel keresni. Junctimos világot élünk, akármely modern parlamentet nézzük is. A németországi »centrum« amely catholikus érdekek védelmére tömörült, — pártolja a német kormányt, ha cserébe kap valami — recompenzációt — a cath. vallás, illetve egyház részére. így tesz hazánkban a cath. néppárt is. Ha már most mi szervezkedünk társadalmilag, szervezkedhetnénk politikai téren is. Az eredmény nem maradna el. Ha szabadelvű, prot. színezetű pártot alakítanánk, lehetne az országban, illetve az országházban egy csoport, amely egyházunk érdekeit védi, szívén viseli. És szép eredményeket birnánk elérni ugy a Protestantismus, mint a liberalismus szempontjából. Segítségünkre lehetne ebben az, ha az egyházi és világi vezetők a prot. egyház politikáját egységes irányba terelnék. Az egységes, felülről jövő irányítás, jelszó, egységessé, nem pedig szétforgácsolttá tenné a prot. vallás-politikát. És most Nagytiszteletű lelkészi értekezlet: szerény felolvasásomnak végére értem; engedjék meg azért, hogy most még egyszer ismételten hangsúlyozzam, amit szerény felolvasásom keretében hangsúlyoztam: tanúljunk ellenségeinktől, ami ott bevált, beválik nálunk is, ez nem szégyen és — hasznos! Mélyebben kell szántanunk, jó magot kell vetnünk, csak akkor várhatunk jó aratást! Ha mélyebben szántunk, ezzel nemcsak szeretett ev. egyházunknak teszünk jó szolgálatot, nemcsak annak érdekeit mozdítjuk elő — hanem egyúttal szeretett hazánknak is jó szolgálatot teszünk. Mert a protestantizmus ereje, felvirágzása — amint azt a múltból tudjuk — szeretett magyar hazánknak boldogúlásával és függetlenségével karöltve járt. Így — csakis így — megszülethetik a Protestantismus — renaissance-a. A midőn a fenti közleményt a legnagyobb készséggel adjuk közzé, mint egészséges tendencziáju és szinte újesztendei hangzású irányczikket, lehetetlen szó nélkül hagynunk, a máskülönben értékes felolvasás utolsó részét, — azt, a melyben a szerző egy | protestáns felekezeti alapon álló politikai párt alakítáI sára buzdít. Nézetünk szerint ez úgy magyar ha| zánkra, mint protestáns egyházainkra nézve végzetes veszedelem magvát rejti magában. Vesse össze a felolvasó ur fejtegetéseinek 3 első pontjával a negyediket s azt hisszük, ő maga is észre fogja venni az összehasonlítás eme két tényezője közötti óriási ellenmondást. Lehet-e evang. egyházunkban az egyházközségekben, az iskolában, a társadalomban mélyebben szántani az evangélium elveinek, a szeretetben munkás hitnek alkalmazása nélkül! S lehet-e politikai pártmüködést kifejteni eredményesen másként, mint nagyon-nagyon sokszor a Krisztusi legfőbb parancsnak megszegésével! ? Szent meggyőződésünk, hogy rendeltetésének lényege ellen való helyrehozhatatlan bünt követne el egyházunk, ha mint ilyen, mint evangélikus egyház, a politikai agitáczió terére lépne. — Hagyjuk azt a r. kath. egyháznak s az ő néppártjának, — ne irigyeljük ennek efemer politikai sikereit. E látszólagos sikerek mögött ott van a keresztyénség rendeltetésének lényege ellen elkövetett örökös bűnből eredő romlás és pusztulás magva. Legyen a mi politikai vezérünk a Krisztus, politikai jelszavunk a