Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-11 / 7. szám

190'.» EV ANGELIKUS OlíALLO lelkész, Dr. Ferenczy Gyula akad. tanár, szerkesztő, — Papp János gk. esperes, Krausz Vilmos izr. főrabbi, — az ev. nőegylet nevében Dr. Horvay Róbert titkár, a tokaji egyház nevében Varga Márton lelkész, (három nagy üveg tokaji borral kedveskedve az ünnepeltnek), az új szatmári egyház nevében Duszik Lajos helyettes lelkész, a debreczeni egyház nevében Dr. Galánffy János közjegyző, — mindannyian tekintélyes küldöttség élén szívből fakadó áldáskívánatokkal halmozva el az előrehaladott kora daczára ritka tevékenységet tanúsító köztiszteletben és szeretetben álló jubiláns lelkészt. Mondanunk sem kell, hogy mindez üdvözletekre az ünnepelt eszmegazdag, szívhez szóló hálás szavakkal válaszolt; hogy az ő szerető családja az egybegyűlt nagyszámú vendégsereget vendégszeretetének számos lebilincselő jelével halmozta el s hogy a tisztelgéseket követő közebéden — amelyen a főispántól s a ref. püspöktől kezdve a közélet minden rétegű férfia résztvett — szebbnélszebb pohárköszöntőkben ünnepelték a jubiláris nap érdemes hősét. Mi szívből kívánjuk ez | emlékezetes, kedves évfordulón: ad multos annos! Lelkész Jelölés. A korponai lelkészi állásra, melu Kiiment Lajos halálával üresedett meg, január 31 -ikí vasárnapon a pályázók közül négyen jelöltettek, névszerint Kelló Gusztáv antalfalvai helyettes lelkész, Bújnák Pál budapest—kerepes-úti segédlelkész, Licsko Samu libetbányai h. lelkész és Hrúsz József felsőkemenczei lelkész. A jelöltek február hó folyamán tartják vendégszónoklataikat. Halálozás. Henriczy Ágost, a.-sztregovai nyugalmazott lelkész, Poltáron, a hová, lemondva újévkor hivataláról, nyúgodni tért, egyetlen gyermeke, poltári lelkész fiához, meghalt febr. 4-én 83 éves korában, 56 évt a.-sztregovai hű leikészkedés után. Farsang. „A győri protestáns kör" február 7-én hangversennyel egybekötött táncestélyt tartott saját pénztára gyarapítására. — A soproni íiceum ifjúsága január hó 30-án tartotta tradiczionális „conczertjét«, síkere most is úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben igen szép volt. — A pápai evang. gyülekezeti énekkar január 31-én este tartotta szokásos tánczmulatságát, melyet megelőzőleg szépen sikerűit énekszámok és szavalatok képezték a programmot. Nyilvános nyugtázás. A torzsai konfirmándusok otthona és a vele kapcsolatban felállítandó árvaházra mult évi október hó 1-je óta a következő adományok folytak be: Modori I. egyház 5 k., Antunováci konfirmándusok 5.60., Egyet. Gyám. intézet 120 k., Békési egyházm. gyámint. 20 k., Bácsi egyházmegye 100 k., Orsovai egyház 5 k., Modori leányiskola 10 k., Reppert Fr. ev. tanitó Királyfalva 10 k., Bányai egyházkerület 4000 k., Magyarh. egyetemes egyház közgyűlése 200 k., Gusztáv Adolf egyletektől 682.99 k. Összesen 5158 korona 59 fillér. A Mindenható áldása legyen az adakozókon, valamint adományukon. Torzsán, január 20-án. Schmidt Samu felügyelő, Hüttenberger Károly pénztáros, Famler Gusztáv Adolf lelkész. Ertesités. A lelkész-testvérekkei tudatom, hogy néhai Czékus István még készletben levő «Konfirmácziói tanítás» czimű könyve nálam kapható. Ára 40 fillér, 10 példány után 1 példány, szegény gyermekek részére ingyen adatik. Ózd, (Borsod m.) Turóczy Pál ev. lelkész. Kérelem. Tisztelettel kérem azokat a lelkésztársakat, akik az őszi egyetemes lelkészi értekezleten felolvasást hajlandók tartani, szíveskedjenek azt nekem bejelenteni. Orosházán, 1909. január 26. Veress József. Térszüke miatt az «Egy kis okoskodás» cz. czikk folytatását s más, hozzánk beküldött aktuális közlemények közreadását a jövő számra kellett halasztanunk. Szerk. Lelkészegyesületi gyűlést tartott a tíszavidéki esperesség lelkészi kara f. hó 9-én Debreczenben. Az úrvacsorát ez alkalommal is az ugyanekkor jubiláló főesperes, Materny Lajos szolgáltatta ki. Majd 9—11 óráig tartott Révész János lelkészegyesületi elnök vezetése alatt maga az ülés, amelyen behatóan foglalkoztak s gyakorlatilag értékes megállapodásokra jutottak a lelkészek a nyugdíjintézeti szabályrendelet egyes utasításait, főkép pedig a működési bizonyítványokat, a lelkészi törzskönyveket és a beszámítható jövedelmeket illetőleg. Ezután következett a lelkészek tisztelgése az ugyanaznap jubiláló főesperesnél, amiről fentebb szólottunk. Helyreigazítás. Vettük és készséggel adjuk közre a következő helyreigazító sorokat: Kisbabot, 1909. febr. 7. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! A ma érkezett Ev. Őrálló 6 számában folytatva közölt czikkemben értelmet zavaró nyomtatási hibák történtek, melyeknek a következő számban leendő szives kiigazítását tisztelettel kérem. E hibák az Őrálló 47-ik lapján vannak. Még a 47-ik lap első hasábján a negyedik kikezdés elejéről kimaradt: Tehát nem az eszményt kell a materiához, hanem a materiát az eszméhez; (a materialis életet kell az eszményhez alkalmazni.) Kérem az aláhúzottakat a zárjelbe foglaltnak eléje nyomatni a helyreigazításban. Továbbá a 47-ik lap második hasábján a második kikezdésében e kérdésben : Talán akkor is erős, ha önszerettei egymásközt meghasonlanak ? szedett önszerettei helyett önszervei. Ugyan a 47-ik lap második hasábja utolsó előtti kikezdés elején pedig az értelem össze lett zavarva. Ez okból kérem azt kéziratom szerint így igazítani el! Ha pedig e czélra közrehatni kötelessége minden protestáns embernek: ha a protestáns egyház minden szervének szent feladata élni és eszközölni olyan életet, mely az eszmény megvalósításában példa legyen egyebek előtt és hatása által ez eszmény győzelmét mozdítsa elő a materialis életelv fölött, hogy ennek fertőjéből az emberek kiszabadittaiva üdvre jussanak; akkor stb. Kérelmem mellett, kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok Nagytiszteletűségednek kész szolgája Ihász László. Németnyelvű egyházi sajtónk. Midőn a múlt év útolsó heteiben egyházunkat és a Szepességet szerető tö bb lelkésztárs összejött Poprádon, nem gondoltak arra, hogy erkölcsi és anyagi felelősségűkkel megindított lapjuk az »Evang. Glanbensbote für die Zips» fájó víszhangot fog kelteni, hanem inkább bátorító és támogató visszhangot vártak. Nem az volt a czél, a meglevő német evang. lapokat, melyek mindegyike a maga irányával szükséges és hézagpótló, gyengítení, hanem a Szepességnek akartak szolgálatot tenni; nem az erők szélforgácsolását akarták elősegitení, hanem a szúnnyadó erőket felébreszteni, új erőket nyerni és toborozni egyházunk szolgálatába; nem szereplési viszketeg, sem konkurrenczía volt a czél, hanem azokat is laphoz juttatni, kik eddig sem a Friedensbote, sem az Evang. Glocken előfizetőihöz nem tartoztak. « Vájjon az „Evang Glocken» és a «Friedensbote" nem elégítették kí szepesi testvéreink ezirányú szükségleteit ?» erre határozott «nem«-mel felelünk. Két éven át vitatkoztunk e kérdés felett, de látva, hogy a Sze-