Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-23 / 52. szám

1909. A buzgóság, mely nélkülözi „a helyes ismeretet." Reflexiók Dr. Zolnay Jenő úr cikkére. Irta : — egy vidéki lelkész. A bányai kerület lelkészválasztási szabályrende­lete, melyet az 1909 évi egyetemes közgyűlés meg nem erősített, nagy mozgalmat idézett elő az egész magyarhoni ev. egyházban. Az egyetemes közgyűlés határozata mintha örvendetes fordulatot jelentene egyházi életünkben. E fordulatnak okozója a bányai egyházKerület felügyelője, aki e lap hasábjain a har­cot megindította — és az egyetemes közgyűlésen meggyőződhetett arról, hogy az egyházegyetem túl­nyomó többsége vele van és követni fogja őt a küz­delemben. De a bányai kerület közgyűlésén — amint Dr. Zolnay Jenő úr cikkéből is kivehető — másként ál­lanak a dolgok. Ott alighanem új szigorított szabály­rendeletről fog gondoskodni a jogügyi bizottság­Meglepetésben lesz része a magyarhoni ev. egyháznak. Kivül állók nem tudják megérteni a harcot, nem tud­ják felfogni, miként alkothat a bányai egyházkerület ilyen különös szabályrendeletet. Ezeket a dolgokat megvilágítani célja e sorok­nak. Eddig csak az egyházkerület tisztségeinek hordozói szóltak — legyen szabad legalább e helyen, egy köz­papnak is megszólalnia, az „audiatur et tertia pars' elvénél fogva. A bányai kerületnek az egyetemes közgyűlés ál­tal meg nem erősített lelkészválasztási szabályrende­letének „punctum saliens"-e az az intézkedés, mely felállított egy, a kerületi elnökség felett álló, főhaza­fias végitélkező bizottságot, melynek egyik nagy lelkesedéssel megválasztott tagja volt Dr. Zolnay Jenő úr. Ez a bizottság — teljes, végső, megfelebbez­hetlen ítélkező hatalommal felruházva csak azon eset­ben ült volna össze, ha valamely lelkészjelölt haza­fisága tekintetében a kerületi elnökség nem bírt volna megegyezésre jutni. Egyesek az érdekes tárgyalás al­kalmával felvetették, hogy mielőtt egy ily bíráló bi­zottságot megalkotnak, megkellene állapítani azt praecise, hogy miben áll az igaz hazafiasság. Dr. Zolnay úr felkelt és szívére téve kezét nemes lelkesedéssel azt mondta : „Definiálni, hogy mi az igaz hazafiasság, nem szükséges; mert azt mindenki szívében érzi." Mire viharos taps és szűnni nem akaró lelkesedés támadt a gyűlésteremben ! A bányai kerüíet közgyűlésén kivül állók nem tudják felfogni, hogy mi szükség van az ilyen bizott­ságra. Hiszen ilyen bizottság nincs egy közönséges világi társulatban sem, annál kevésbé az evangelikus egyházba n, sehol a széles világon ! Ilyenféle intéz­mény hazánk területén csak egyszer volt, a Bachkor­szakbeli Purifikationsgerichtben, amikor a denunciansok munkáját mozdította elő és végérvényesen itélt a honpolgárok érzelme felett, kijelentve, hogy ki a gut­gesinnt és ki nem az. Én részt vettem a bányai egyházkerület közgyű­lésén. Láttam a lelkesedést, melylyel fogadták a jog­ügyi bizottság tervét. Hallottam az új bizottság hama­rosan, egyhangúlag megválasztott elnökének Dr. Wágner Gézának beszédét, amidőn átszellemült tekintettel meg­köszönte az egyházkerület bizalmát, azon reményének adva kifejezést, hogy immáron megvédve látja egy­házunk körén belül is a magyar állameszme egységét! Impressiom ezeket hallva és látva az volt, hogy ezt a lelkesedő közönséget őszinte meggyőződés és ha­zafias buzgóság vezérli — de ez a buzgóság Pál apostollal szólva — nélkülözi „a helyes ismeretet." (Rom. 102.) 1906-ban lezajlott püspökválasztás óta a bányai egyházkerület közgyűlésein szokatlan láz vett erőt. Egyik hazafias határozat a másikat éri. Meglepeté­sekben és szenzációkban gazdagok gyűléseink. A ki­vül állók azt hiszik, hogy a bányai egyházkerületben óriási a hazaárulók száma, kik „az autonomia kö­penye" alatt borzasztó üzelmeket visznek végbe ,,a hon megrontására." A tényállás pedig az, hogy a bányai egyházkerületben épen úgy, mint a többi ke­rületben sem nincs egyetlen hazafiatlan lelkész és ta­nító sem ; *). de a bányai egyházkerületben nagy ha­talomra szert tettek oly férfiak, kik önmagukat a legjobb hazafiaknak tartják. A bányai egyházkerület­ben vert legnagyobb húllámokat a hazánk alapjait mélyen megrázkódtató politikai krizis. A „kigyomlálás" — „őrszem" fogalmai, melyek a politikai életben már elhalványultak, árnyaikkal kísértenek egyházkerü­letünkben. Az evangelikus egyházban mindenütt a széles világon vannak pártok. Vannak az egyház körén belül oríhodoxok—liberálisok, vannak, kik az államegyházat tartják üdvösnek, mások meg a szabadegyházat. De nem ismerek evangelikus egyházat széles e világon, ahol akár az egyházi életben, akár az egyházkor­mányzatban politikai csoportok és irányelvek érvénye­sülnének. Az ilyen egyházi élet a pusztulás utolsó stádiuma s letépi a keresztyén nevet és jelleget. Dr. Zolnay úr „Audiatur et altera pars" című, cikkében a bányakerületi rendkívüli intézkedést a püs­pöki jelentésben felhozottakkal indokolja. Valóban sajnáljuk, hogy a püspök úr akaratlanúl is olajat ön­tött a tűzre ama nemzetiségi túlzás eseteinek felho­zásával. Nézetem szerint a püspök urat a vádasko­dók egyoldalúan imformálták, megtévesztették. Normális időben az ilyen esetek elő sem fordúlnának és feltű­*) Közzéadjuk e czikket, mert önálló felfogást tisztességes irodalmi fegyverekkel védelmez. De azon állítását, hogy egy­házunkban hazafiatlan pap és tanitó nincs, nem osztjuk, mert a tapasztalat — sajnos — az ellenkezőről győz meg. Sserk .

Next

/
Thumbnails
Contents