Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-09 / 50. szám

1909. EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 s a 208. 1. „a pietizmus és Tholluck követőjének" mondja. De különösen gondatlanul jár el a külföldi irók és szónokok kereszt- és vezetéknevének leírásánál ekképen : »Landau Miklós, weimár iHenrik, Jordan von R. (Qu. helyett) nedlinburg, Lisko, Jónás Justus, Rein­hard folkmár, Hanns Kolozs. Harless Gottlieb, Uhlhorn Gellért stb. s aztán a 211. laptól kezdve következete­sen: J. Müller, R. Rothe, W. Beyschlag, W. Walther stb. stb." És végül hallgassuk még meg egy tudományos szakdolgozatnál is prédikáló irót a következőkben: „Ez a történelem pedig — már t. i. síz egyházi beszéd történelme — bennünket egy szinte végtelen kiterje­désű szép ligetbe vezet, melynek minden cserjéje, bokra kisebb-nagyobb fája, úgyszólván kivétel nélkül, ügyes kertészi kézzel van csínnal, gondosan kitervelt alakban: egyformára metszve. De az árnyas berkek mindegyik fáján más madárka fészkel, hogy aztán a hasadó haj­nalon vagy a csöndes szép alkonyon mindegyik ma­dárka a maga természetes és éppen azért bájos; a maga eredeti s éppen azért igaz és mindig uj; a maga bensejéböl fakadó s éppen azért oly szivreható hangján zengjen dicséretet a jó Alkotónak ezer és ezer nyelven, ezer és ezer hangszinezettel, de mindig egybeolvadó csodás összhangzattal, úgy, hogy a fönséges symphó­níának örökkön-örökké csak egyetlenegy, megtisztulásra, vallásos reményre, emberszeretetre, Isten imádatára hívó szent melódiája van, az égi dal» stb. (230 1) Valóságos telegrafáló stylus, amelyről maga a szerző is oly találóan mondja az 50. 1., hogy „üres szóvirág, fölösleges cziczoma, csengő szójáték" Hát ezt a tanárvizsgálati szakdolgozatot aligha „legjobb tehetsége szerint" irta meg a szerző, sebben éppen „nem isten lelke volt vezére, serkentője, buzdí­tója, támogatója" (220.1 )• Ellenkezőleg a ,Prot. Szemle" kritikusával egyezőleg „mást, önállóbbat, tudományo­sabbat és lélekben (de főleg tartalomban) is magyaro­sabbat vártunk volna tőle. Roszúl, de egyúttal rava­szúl, könnyebbség okából megválasztott tárgyán leg­feljebb másoló, utánzó erejét akarta megmutatni, mely kardinális hibáját még a magyar vonatkozások feltün­tetésével sem igyekezett enyhíteni. És ezt a magyarúl írt, de szörnyen elsietett, német vagy mondjuk: nemzet­közi munkát — mint értesülünk — aminap az egyet, theol. tanárvizsgáló bizottság Budapesten szakdolgoza­túl elfogadta ! 1 Ilyen szakdolgozat egyházi irodalmunkra nyereségnek épen nem mondható. Szepesi. B E L É L E T. Ä lelkészi értekezletekről szóló és lapunk múlt számában egész terjedelmében közzétett referá­dához pótlólag vesszük a következőket: A gömöri egyházmegye lelkészei is nagy mun­kát végeztek. Terjedelmes jegyzőkönyvükben 21 pont foglaltatik. A nagyérdekü elnöki megnyitó a »Ne temere« és a »Provida constitutio« pápai enciclikák­kal s az 1848 évi XX. t.-c. végrehajtásával foglal­kozik s azon intelemmel nyer befejezést, hogy min­denki igyekezzék megóvni a lelki szabadság és lelki béke áldásait s hogy az őrzésben legyünk éberek, a lelki gondozásban lelkiismeretesek! Mint elszomorító jelenséget panaszolták egyes lelkészek, hogy a tanítók több helyen elmulasztják vallási kötelességük teljesítését, nevezetesen nem járulnak az Úr asztalához. Az értekezlet úgy határozott, hogy az ily tanítókat a lelkészek s ha ez nem hasz­nálna, a főesperes figyelmeztessék köteiességük tel­jesítésére. Az értekezlet minden évben képviselteti magát úgy a P. I. T., mint a L. T. közgyűlésén s a kikül­dött képviselő beszámol tapasztalatairól, illetve a köz­gyűlések lefolyásáról az értekezletnek. Érdekesebb tárgyai voltak még az értekezlet­nek : a lithurgia egységesítése, a parochialis könyv­tárak létesítése és az egyházi fegyelem kérdése. Hymen. Jakabfi György pilisi evangélikus lel­kész folyó hó 1-én a budapesti deáktéri evangelikus templomban vezette oltárhoz Zmeskál Margitot. Az Úr áldása koronázza frigyöket. Orgonaszentelés. Az ev. öntudat s áldozat­készség ritka szép példáját adta a trencséni espe­resség legkisebb egyháza Felsőozor. Dacára annak, hogy az egyház rövid 10 év alatt nehéz viszontag­ságokon ment át, új felekezeti iskolát építtetett, lel­készlakát alapjából restauráltatta, új gazdasági épü­leteket állíttatott, templomát belsőleg berendeztette, a mi 10000 koronánál többe került; rövid három hónap­pal ezelőtt elhatározták a hívek, hogy önkéntes ado­mányok útján új orgonát beszereznek s hozzáfogtak a munkához. Akadtak földműves híveink közt, akik 100, 150 sőt 200 koronát (egy-egy) áldozott e célra, úgy, hogy Rieger Ottó Budapest, híres orgonagyáros a rnúlt héten az új orgonát felállította s Advent I. vasárnapján a 2400 koronányi költséggel beszerzett orgonát Krizsan Zsigmond trencséni főesperes nagyhatású beszéd kíséretében felavatta. Isten igéjét hirdette Vargha Emil helyi lelkész. A vallásos s egy­házát szerető népnek ismét új óhaja teljesült. Iskola avatás Megyén. (Sáros m.) A sárosi esperességben az utóbbi évek alatt nagyon fellendült a tanügy, ami főleg a lelkes alesperesnek Liptai La­josnak az érdeme. Egymás után épülnek a modern, uj iskolák, melyekben lelkes tanítók működnek. Leg­utóbb a kisszebeni II. egyház kis filiája: Megye állí­tott uj iskolát, amely f ieg azért fontos, mert nagy területen az egyetlen ev. iskola, s mert e leányegy­házban eddig nem is volt se ev. iskola, se tanitó. A hivek bámulatos lelkesedéssel, önzetlenséggel adták össze filléreiket; alig van ott 10 — 12 evang. család s mágis össze adták a 12.000 koronát, hogy legyen iskolájuk. Az uj iskola felavatása nov. 29-én ment végbe megható ünnepélyességgel. Ott voltak az ünné­péiyen: az esperesség képviseletében Liptai Lajos alesperes; a járás népszerű főszolgabirája: Bánó Árpád volt esp. felügyelő, továbbá a kir. tanfelügyelő, a kisszebeni II. egyház lelkésze Martincsek Márton és felügyelője Tahy Emil, a kik fáradságot nem ismerve dolgoztak az új iskola létrehozásán, a kisszebeni I. egyház lelkésze és felügyelője: Altmann Gusztáv és Szepessy Árpád; a körjegyző, a szebeni egyházak több érdemes presbytere stb. A Hymnus eléneklése után Tahy Emil felügyelő mondott szép megnyitó beszédet, mely után Liptai Lajos alesperes magasszárnyalású, szívhez szóló beszéddel avatta fel az iskolát, a kir. tanfelügyelő : Dr. Tergina Gyula lelkes beszéddel üdvözölte az áldozatkész gyülekezetet. Avatás közben az öröm, a meghatottság könnyei ragyogtak a hívek szemében. Az ünnepély után Martincsek lelkész ked­ves családja körében gyűltek össze az ünneplők kedé­lyes lakomára. Dr. Wallentínyi Samu.

Next

/
Thumbnails
Contents