Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-09 / 50. szám

egyháza, 1909. december 9. 50. szára. ff ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TART ALOM-JEGYZÉK : Vezércikk : »Audiatur et altera pars !« Br. Zolnatj Jenö. — Egy theologiai tanárvizsgálati szakdolgozatról. Szepesi. — Belélet. — Külföld. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. „Audiatur et altera pars!" E czimmel érkezett hozzánk az alább olvasható felszólalás, a melynek — ha nem fedi is nézetünket a lelkészválasztási szabályrendelet tekintetében, mert hiszen azt mi már több izben más alapon felépítendőnek vallottuk: mégis készséggel adunk helyet, mint kellő tárgyilagossággal, komolysággal és ügyszeretettel kifejtett felfogásnak, ily uton, ily módon lehet az egyház összes fontosabb kérdéseiben az eszméknek tisztázódniok, ily úton, ily módon lehet a gyakorlati kellékeknek és az egyházi autonómia lényegének megfelelő alkotásokat helyesen létrehozni. Maga a felszólalás ekként hangzik: Egyházunknak eme kiváló gonddal és ügyszeretettel szerkesztett lapja f. é. 42. és 43-ik számában »El az autonómiától« cim alatt névtelenül megjelent cikkre és Zsilinszky Mihály ker. felügyelő úrnak a 45. és 46-ik számokban »Äz evangelium veszedelmei« cim alatt megjelent „Levei"-ere valaszolni kívánok s egyházunk, de az igazsúg érdekében is helyet kérek e lapok hasábjain. Rz igazság érdekében címet is használom e felszólalásomra azért, mert legjobb tudomásom szerint mindakét cikknek irója főleg a bányakerület új lelkészválasztási szabályrendeletének némely célbavett intézkedéseiből indul ki, s ezekhez fűz olyan refleksziókat, a melyekből e szabályrendelet változatlan elfogadása esetében tán egyházunknak valamely nagyobb mérvű romlására lehetne következtetni, másrészről főleg a ker. felügyelő úrnak »Levelében« a szabályrendeleti javaslatot készítők és sürgetők jóhiszeműsége is gyanússá tétetvén, mindakét mozzanat úgyszólván kihívja a javaslat szerkesztőit arra, hogy ily, elég súlyos vádak ellen egyházunk széles köre előtt védekezzenek, — a jóhiszemüségök ellen tett megjegyzést pedig visszautasítsák! S ha éppen én bátorkodom itt szót L'érni, erre az késztet, mert engem mint a ker. jogügyi bizottságban a megtámadott szabályrendelet tervezetének előadóját talán legközvetlenebbül érintenek a tervezet, és a tervezők ellen tett megjegyzések s igy e címen felszólalni szinte kötelességem önmagam iránt te. I. Úgyhiszem legcélszerűbb lesz az ügy kezelését tárgyilagosan előadnom, a mely a következő : A bányakerületnek az E. A. 72. §-a alapján megalkotott leikészválasztási szabályrendelete az 1900ik évben hagyatván jóvá, — már az 1904. évben módosítani kellett annak 35-ik §~át, sót annak még több §~ára vonatkozólag felszólaltak az egyházmegyék, — úgy, hogy a kerület 1905-ik évi közgyűlése már ismételten foglalkozott az indítványokkal, míglen az 1907-ik évi közgyűlése a lelkész és tanitóvál. szabályrendeleteknek teljes átdolgozását rendelte el (26. p.) R tervezeteket Szeberényi Lajos kerületünk egyh. főjegyzője el is készítette s azok »az egyházmegyékhez« le is szállíttattak, azonban az azokra beérkezett igen nagyszámú indítvány és módosítás folytán a kerület jogügyi bizottsága nem készíthette el végleges szövegezéssel a tervezeteket, s igy az 1908. évi ker. közgyűlés az anyagot a jogügyi bizottságnak visszaadta. A bizottság munkálatával csak az i 909-ik évben készült el s a beérkezett 200-at meghaladó índitványt és javaslatot mérlegelvén, végleges javaslatát az 1909-ik évi bányakerűleti közgyűlés elé terjesztette, amely a szabályrendeleteket el is fogadta. Ézekböl világos az, hogy a szabályrendeleti javaslatok alkotmányos tárgyalás végett az egyházmegyékhez leszállittattak, a mint ezt az 1907. évi 26 sz. alatti »kerületi határozat szószerint ekkép rendelte el, — csakis azaz egyetlen egy intézkedés nem volt' az egyházmegyékkel előzetesen közölve, a melyet leginkább megtámadtak, t. i. a lelkészjelölésre nézve szervezni kívánt (és csak kivételesen működő) állandó ker. bizottság szervezése. Ennek az oka nedig a következő volt: Ezen állam ő ^herületi bizottság szervezésének eszméje a ker. jo ügyi bizottság 1909. évi részletes tárgyalásai alkalmával akkor merült fel, a mikor arról volt szó, hogy lehetnek olyan esetek, a mikor valamely lelkészválasztás, illetőleg jelölés alkalmával az egyházkerület kettős feje (a püspök és a felügyelő) nem értenek egyet, — felvettetett azután az a kérdés is, mi történjék akkor, ha egyikök kívánsága az lenne valamely concret esetben, hogy ne neki kelljen döntenie. A jogügyi bizottság abban a nézetben volt, hogy ilyen esetekben egyházunk közérdeke kívánja azt, hogy valamely harmadik factor döntsön a kérdésben. Ez pedig nem lehet maga a kerület közgyűlése_ részint azért, mert az évenkint csak egyszer tartatik, részint pedig azért sem, mert e közgyűlés ily szemé-