Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-02 / 49. szám

1909. buzdítással, hogy a lelkészek igyekezzenek odahatni úgy saját családjukban, mint híveik körében, hogy minél több jeles ifjú lépjen a lelkészi pályára. E cél elérése érdekében az elnöki^ püspök azon óhajának adott kifejezést, hogy a theologusok nevelése az egész vonalon ingyenes legyen. Szó volt még az értekezle­ten az egyházi fegyelemről, a kül- és belmissió ügyé­ről ; végül az értekezlet lelkesen üdvözölte elnökét azon alkalomból, hogy az isteni gondviselés megengedte érnie lelkészi működésének ötvenedik évfordulóját. c) Dunántúli kerület. Adunántúü kerületben legélénkebb és legbel­terjesebb az értekezleti munka; úgyannyira, hogy az eredetileg megindult patak hatalmas folyammá nott és kicsapott medréből, hogy megáztatva minél termő­képesebbé tegye az egyházi élet talaját. A lelkészi értekezlet el nbb lelkészegyesületi majd a világi tago­kat is bevonva nemcsak érdek, hanem munkakörébe is »Evangeliomi egyesülés'-sé alakult át. Az egyház­megyei lelkészegyesületek többsége pedig úgy hatá­rozott, hogy megmarad eddigi alakjában s az evan­geliomi egyesületet külön szervezi az egyházme­gyékben. És itt ki kell emelni, hogy az értekezletek mun­kájának érdekességét, belterjességét s így értékét is az elnöki tisztet viselő püspök által kitűzött kérdések adják meg. Ezen kérdéseket az egyes egyházmegyei értekezletek nemes versenyre kelve egymással foko­zott érdeklődéssel tárgyalják s megbecsülhetetlen anya­got szolgáltatnak a kerületi értekezlet számára. De foglalkoznak az egyesületek egyéb kérdésekkel is. Az értekezletek működésének eredményéről kü­lön füzet számol be, mely a kerü eti egyesület jegy­zőkönyvét is magában foglalja. Függelékét néhány je­lentősebb munka képezi. A lelkes elnöki megnyitó valóságos akadémiai egyházi beszéd. Feltárja a veszélyeket, melyek egy­házunkat fenyegetik, rámutat az emberi gyengeségre, mely az egyház mezején mutatkozik: azután bizta­tólag kiált „Ne féljetek!" Rá mutat a fegyverekre, melyekkel, a győzelmet bizton kivívhatjuk, ezek: az ige, az élő hit. Ápoljuk a hitet — mondja a papok lelkipásztora — de először a saját keblünkben, mert csak úgy, ha itt is lobog: gyujthatjuk lángolásra má­sok szívében is. A nagyobb egyházmegyék lelkészei több lelkész­egyletet alkotnak, úgy hogy összesen i7 lelkészegylet működik. Több egyesület évenkint kétszer is tart ér­tekezletet. Az elnöki kérdőpontok a következők voltak: a) Az idealísmus és materialismus jelentősége az emberiség életében Az értekezletek munkájának vég­eredményét a kerületi előadó röviden így fejezi ki: Amint egészséges emberi élet csak ott lehet, ahol a testi és lelki élet harmóniába olvad egymással, úgy egészséges világnézet is csak az idealismus és mate­rialismus jogos kiegyenlítéséből keletkezhetik. Az ide­lismus magasabb célú, az anyagon fölül emelkedő, érzékfeletti életet élni késztet, de könnyen ragadhat az álmok országába, a szétfoszló ködök homályos régióiba, ha elveszítjük lábunk alatt a földet. Hogyha pedig az idealismus szelleme nem ihlet, nem hevit, az állati élet nívójára sülyedünk alá. b) A lelki szabadság. Erre nézve a vélemények oda összpontosulnak, hogy: a lelki szabadság a lélek nemességének legfőbb alkotó része, az embernek, mint lelki teremtménynek lényege, de jogosultságát bizonyítja a szent irás is. A lelkiszabadság igaz véd­várai az igaz kereszténységben, a helyesen felfogott protestantismusban s az ez által áthatott tudományban, kulturában, felvilágosodottságban s igaz liberalismusban találhatók föl. A lelkiszabadság leigázását rabszol­gaság, a fejlődésben való megakadás, lelkisötétség, az élet megszűnése, a halál követné. Lelkiszabadság nél­kül nincsen élet. c) A felekezeti türelmetlenség terjedése, okai, káros hatása a társadalom, a nemzet életére- A kerü­leti előadó ismertető munkájában e kérdésre nézve a következőket találjuk: A felekezeti türelmetlenség minden uralomra jutott egyházban megnyilatkozik s abban áll, hogy a maga meggyőződését igyekszik másra ráerőszakolni. A róm. kath. egyház, mely magát egyedül üdvözítő­nek állítja, már dogmáinál fogva türelmetlen. A felekezeti türelmetlenség oka a jelenben nem annyira a vallásos buzgóság, mint inkább a kath egy­ház uralmának a biztosítása minden téren és minden fokozaton s az egyház ama régi törekvése, hogy a vallást mindenképen bele akarja vinni a politikába. Következményei mélyen járók : a társadalom szét­bomlása; a társadalmi osztályokba a visszavonás üszkét dobja, a törvényhozást egyoldalú működésre kényszeríti, a nemzet erőteljes, egységes, egészséges fejlődését lehetetlenné teszi. Az erőket nem egyesíti, hanem ellentétbe állítja és szétbomlasztja. Egyházunk főerőssége ezen veszedelem ellen az öntudatos vallásosság terjesztése, az erők egye­sítése, a társadalom szabadelvű tagjainak megnyerése, az igazi keresztyén szellem, a szeretet, a békesség terjesztése. A megalakult vallásegyeníőségi egyesület ellen­súlyozhatja ezt a türelmetlenséget, amennyiben fel­világosodott szellemű más vallásbelieket is egyesít a maga körében. d) A sajtónak hatása a társadalom gondolkozá­sának irányítására. Mily módon volna sikeresebben felhasználható a benne rejlő erő a vallásos érzésnek népünkben való élesztésére, egyházunk jogainak vé­delmére ? Az egyes lelkészeguesületek egyértelműen elis­merik a sajtó nagy hatalmát, ama tagadhatatlan tényt, hogy teljesen a napi sajtó irányítja a közvéleményt. Megegyeznek abban a kívánságban is, hogy a művel­tek részére egy magas nivoju napilapot, a nép szá­mára pedig egy krajcáros újságot kellene alapítani. A protestáns napi sajtó megteremtése egyházunk élet­kérdése lett. Álljanak össze tehát az egyházi testü­letek s gyűjtsék rá a pénzt, míg megvalósítható nem lesz az eszme. Addig pedig megkeresendő a Luther­társaság, hogy a vallásos iratoknak kolportázs útján való terjesztéséről gondoskodjék. e) A nőnevelő-intézet. E pont alatt arra a kér­désre kellett a lelkész-egyesületeknek felelni : nem volna-e szükséges felsőbb leányiskolánknak a gyakor­lati életre előkészítő tanfolyamokkal, p. o. női gazda­ságtan, kézimunka, házvezetés tanítással kiegészítése? — Vagy nem volna-e óhajtandó tanítóképző-intézettel — váltakozó osztályok berendezése mellett — kibő­vítése, hogy tanítói oklevelet megszerezni óhajtó nö­vendékek tanulmányaikat saját intézetünkben fejez­hessék be ?

Next

/
Thumbnails
Contents