Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-18 / 47. szám

v. év. Nyíregyháza, 1909. december 24. 5

2. szám. EYAMELIKI] EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TARTALOM-JEGYZEK: Vezércikk: Kutatás - és hirdetés .szabadság <?. H. — Egy jegyzőkönyvi kivonat. Fark*.* Gejza. — Miaiszteri rendeletek Bf — Éneit Varga Márton — Belélet. — Irodalom. —Pályázatok. — Hirdetések. Kutatás — és hirdetés szabadság. Alapjában véve elvont théma. De nem mi vagyunk az okai, hogy ez elvont thémával, annak gyakorlati jelentősége szempontjából is foglalkoznunk kell, annál is inkább, mert úgylátjuk, újabban nagy elmék, fényes tudású férfiak is bizonyos túltengésbe esnek a cikkünk homlokára írt tétel dolgában. Zoványi fölmentésére hatalmas újjongásban tör ki az egyik tábor: ime, a tudós fényes elégtételt kapott, — kutatásának szabadságában, tudományos munkálkodása eredményeinek hirdetésében többé nem állhat útjába semmiféle silány orthodoxia, semmiféle a felekezeties érdekeket a tudomány örök és szent érdekei fölé emelni akaró tendenciózus türelmetlenség. — Tisza István grófnak tapsol a másik tábor, aki — elismertük és elismerjük, igen magas színvonalon álló beszédben, de a történeti alakulatot nyert egyházak hittételei iránti hűséget eredményben ostorozni, inkább rombolt, mint épített akkor, amikor beszéde végén annak a szertelenségnek fogta pártját, hogy papokat, tanárokat, theologusokat fel kell hatalmazni saját külön hitnézeteiknek kathedráról, olvasókörökben, sajtóban, szószéken bátor hirdetésére. A saját egyháza legigazabb, legtörvényesebb törekvéseinek szegül ellene egy harmadik egy ev. főgymnasiumi tanár, aki a gúny válogatatlan fegyverével, elfogulatlan róm. kath. irók áltai is igazakúl elismert történeti tények, jogalapok, vakmerő diszkreditálásával az eltulajdonítási szándékkal egyenértékűnek mondja a saecularisatióra való törekvést és valósággal szégyenpadra hurcolja olvasóközönsége előtt azokat az „akatholikusokat", akik e nézetet vallják. Hát jó lesz már egyszer a szeme közzé nézni ennek az annyira, oly sokak által hangoztatott szabadságelméletnek. Ämint e földön minden, de minden, — úgy maga a szabadság, sőt a tudományos kutatás és hirdetés szabadsága is korlátolt feltételű. Az előbbit korlátozzák az ismeretek végessége, az egyéni arravalóság befolyásoló hatás?M.a^kutatás rendelkezésre álló eszközeinek ÄÜMelö vagy meg nem felelő volta. Az en&^jjj azután: a legnagyobb mértékben er^lipNól divergáló, sőt egymásnak homlokéj^Sest ellentmondó tudományos megállapításokf^tantételek, secták és polémiák. Ha tehát valaki él is a tudományos kutatás szabadságával, még korántsem következik ebből az, hogy amit resultatumként megállapít, az már önmagában véve igazság is volna, megállaná helyét minden ellenvetéssel szemben és jogot szerezne arra, hogy az életben is érvényesüljön. De ha már maga a kutatás szabadsága is korlátolt, véges —mennyivel inkább annak kell tekintenünk a kutatásokból leszűrt tételek hirdetésének szabadságát! Hány és hány komoly önvizsgálatot, hosszadalmas, lélekismeretes mérlegelést, a megállapított konzekvenciáknak újból és újból ismétlődő alapos bonckés alá vételét, kívánja ez — a komoly tudóstól! És még ott mindig csak a kérdés tudományos bírálatánál tartunk — még mindig csak a hirdetés szabadságának theoretikus légkörében maradtunk — s ime máris beigazolódik előttünk, hogy nem minden egyénileg megállapított nézet bír egyúttal hivatottsággal a nyilvánosság előtt való hirdetésre. Hát még ha a hirdetés szabadságának kérdését kapcsolatba hozzuk magával az élettel, a becsülettel, az állással, az esküvel, — akkor fogjuk még csak megállapítani tudni azt az igazságot, hogy vannak nézetek, amelyeknek hirdetése bizonyos adott körülmények között valóságos erkölcstelenség. S ide tartozik épen a szóban forgó esetek közül az: amely szerint az egyházi alkal-