Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-04 / 45. szám

v. év. Nyíregyháza, 1909. december 24. 5

2. szám. // / / EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TARTALOM-JEGYZÉK: Vezércikk: Ötven év ielkész-tanári pályán. — Rz evangeliom veszedelmei. - Egyetemes alkotmány — és jogügyi bizottsági ülés. G. H. — Belélet.— Pályázatok. — Hirdetések. Ötven év lelkész-tanári pályán. Nem kitüntetések, zajos ünneplések, de törhetetlen apostoli lélek, nemes szív s kitartó munka nyomán egyházi, tanügyi és irodalmi téren jelentős alkotások jelzik azt a félszázados pályát, melyet ev. vallásunk egyik legbuzgóbb őrállója futott meg. Nem püspök, esperes sem azon férfiú, akiről szó van, az „Evangélikus Őrálló" mégis méltónak tartja az egyszerű lelkész, az ötven esztendőn keresztül, — bárhova is vetette küzdelemteljes élete, — helyét mindig híven megálló őrszem pályafutásáról megemlékezni azon alkalomból, hogy Mikler Sámuel, jelenleg beszterczebányai ev. lelkész október hó 18-án szűk családi körben, — mint csendes és zajtalan volt egész élete, — hálatelt szívvel a kegyelem Istene iránt tekintett vissza 50 évi hivatalos pályafutására. Félszázados pályafutásából 15 esztendő, melyet mint okleveles főgymn. tanár töltött el, eltekintve tudományos és irodalmi sikereitől, a tanuló ifjúságé volt s mint a „Nagykőrösi Athenas"-ban olvassuk, a tanuló ifjúság „rajongott érte." Harmincöt évig mint lelkész működött s mint kiváló egyházi szónokot mind a három nyelvű közönség szinte átszellemülve hallgatja. Mint volt tanár és 22 éve körlelkész, a tanügynek lelkes pártolója, a tanítótestületnek pedig legjobb indulatú barátja. Társadalmilag kösztisztelet és szeretet környezi, mert hisz ő maga is csupa nyájasság, szolgálatkész szeretet s teljes életében szerény egyszerűsége távol volt minden üres hízelgéstől és stréberségtől. Ädja Isten, hogy azon lelki és testi erő mellett, melynek magas kora dacára még mindig örvend, még soká munkálkodhassék az Úr szőlőjében! * Mikler Sámue

1 1 35. jul. 1-én született Hodrusbányán. Elemi i jláit ugyanott végezte. Középiskolai tanulmányait (8 főgym. osztály és egy bölcsészeti tanfolyam a Selmecbányái lyceumban fejezte be, majd Eperjesén a theologiát végezte el. Hitjelölti vizsgáját (candidaticum) mint a bányai egyházkerületnek fia, ugyanezen felület akkori „administratora", Komáromy I. miskofeáfí lelkész előtt ,,praeclare" tette le 1859. július végén Ugyanezen évi okt. hó 18-án, midőn átutazóban Mernyikre papi próbaszónoklatra épen Eperjesen tartózkodott, a collegiumi isk. igazgató választmány egy gymn. tanszék betöltése iránt gyűlést tartván, mint helyben végzett, jól ismert nagy szorgalmú jeles hitjelöltet, aki theologus korában az egyházunkban divó mind a három nyelven sokszor helyettesítette az ottani lelkészeket, de különösen jeles latinistának bizonyult az ünnepélyes gyászalkalmakkor elmondott saját igen sikerült latin elégiái által, — őt ajándékozta meg egyhangú bizalmával s a megüresedett latin tanszékre tanárrá megválasztotta. Mikler Sámuel ennélfogva lemondott a mernyiki próbaszonoklatról s Eperjesen maradt, de csak 1862. március l-ig. Ugyanis Máday Károly superintendens 1861-ben az Eperjesen tartott canonica visitatio alkalmával megismerte őt s rábeszélte, hogy az akkor anyásítandó kölesei egyházközség lelkészi állását fogadja el- „Nehéz, de igen szép feladat várja ott a lelkészt s erre olyan lelkes, fiatal erő kell, mint öcsém uram." Máday nem csalódott. Mikler 1862. ápr. 1-én Eperjesről Kölesére indult, útközben Miskolczon kiszállván, ápr. 2-án Máday által felszenteltetett s ápr. 6-án megtartotta beköszöntőjét a kölesei imaházban. A gondviselés azonban csakhamar tovább,, más lelkészi állomásra vezette. Nem egész két évig működött Kölesén, de ezen rövid idő alatt nagy dolgot vitt végbe a lét és nemlét között vergődő szegény kisded egyházközségben. Sikerült neki sok személyes kérés után az egyházközség részére örökáron megvenni a Cseke községi Kende családtól a Kölese községben fekvő 14 holdnyi belsőséget a rajta levő épületekkel együtt 1000 pengő forintért s e célra az egyetemes ev. gyámintézettől kölcsönt eszközölt ki. Ezen vétel által biztosítva lett a kölesei ev. gyülekezetnek anyaegyházközségi minőségben való fennmaradása. Köleséről 1863. dec. 21-én új lelkészi állomására Nagykárolyba költözött, hol 1873. okt. végéig neucsak a szorosan vett egyházi élet terén mint