Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-21 / 43. szám

1909. műveltség nem szükséges; másrészt meg azért, mert sok ember érzéki gyönyöreinek, buja vágyainak a ki­elégítésére nem sajnálja a pénzt, sőt akárhányszor a szájától is képes megvonni érte a betevő falatot. (Folyt, köv.) B E L É L E T. A budapesti református theologia október 16-án ünnepelte meg teljessé lételének ötvenedik évfordulóját a Kálvin-téri ref. templomban. A nagy­szabású és lélekemelő ünnepélyen megjelent dr. Darányi Ignátz földmivelésügyi miniszter az intézet főgond­noka, dr. Zsilinszky Mihály v. b. t. t. egyházkerületi felügyelő, dr. Baksay Sándor és dr. Kenessey Béla püspökök, Mezőssy Béla államtitkár, dr. Vécsey Tamás egyetemi tanár, udvari tanácsos, gróf Teleky József, Kovács Sándor, dr. Szilassy Aladár, Puky Gyula, a kultuszminisztérium képviseletében legifjabb Szász Károly, a tudomány-egyetem képviseletében Hegedűs István egyetemi tanár, továbbá a budapesti ev. egy­házmegye képviseletében Kaczián János esperes, a budapesti ev. egyház képviselete Raffay Sándor lel­kész és az unit. egyház képviselete Józan Miklós esperes vezetése mellett, a budapesti zsidó hitközség képviselete, az összes ref. theologiai akadémiák kép­viselete, dr. Sztehlo Kornél, dr. Zsigmondy Jenő, Horváth Sándor és még számos egyházi és világi előkelőség. Dr. Baksay Sándor püspök költői mélységű al­kalmi imája ulán dr. Darányi Ignátz főgongnok lépett az előadói asztal elé és nagy hatást keltett megnyitó beszédében kifejezést adott annak a nagy tiszteletnek és szeretetnek, amellyel a dunamelléki ref. egyházke­rület theologiája iránt viseltetik. A mai ünnepély tulaj­donképen kettős, mert összeesik a theologia ötven­esztendős fennállása a theologia kiváló tanárának Szőts Farkasnak 30 esztendős jubileumával is. Nehéz időket él ma nemzetünk. Nehéz időket élnek általában az egyházak, de különösen a református egyház. Egy­felől emelkedni látjuk a materialisztikás irányt, más­felől pedig a miszticzizmust. Az egyik oldalon jelent­kezik az atheizmus, a másik oldalon pedig a fanatiz­mus. Nekünk harcolnunk kell jobbra is, és harcolnunk kell balra is. Küzdelmünk erős, de csüggednünk nem szabad. Kiváló súlyt kell helyeznünk a lelkészkép­zésre mert egyházunk jövője attól függ, hogy milyen papjaink lesznek. Szolgáljuk egyházunkat, mert egy­házunkat szolgálva, szolgáljuk hazánkat. Bizik a ref. egyház jövőjében, mert bizik a magyar nemzet jövő­jében. Kívánja, hogy az egyház érdekében kifejtendő munkából, úgy mint az elmúlt század alatt, a jövőben is vegye ki a theologia a maga részét. Gyújtson a theologia új fényt és új szövétneket, amely mele­gítse a szíveket időtlen-időkig. A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után Szőts Farkas tanár ismertette az akadémia törté­netét. Az intézetet 1855-ben Török Pál pesti lelkész a későbbi dunamellél<i püspök alapította és szilárdí­totta meg. Az alapítási mozgalmakat a szabadságharc két különböző jellegű időszakra osztja, melyek elsejét a nagy nemzeti katasztrófa csaknem teljesen megsem­misítette, a másodikat a rátermett apostol alkotó böl­csessége és fenntartó energiája diadalra juttatja. 37 5 1864-ben a kormányzó-bizottmány elhatározta. hogy* a helyettes püspök intézzen kérelmet a királyhoz P hogy a dunamelléki kerület a törvény alapján theoL kollégiumot állithasson. A válasz soká késett. Végűi Török nemorándumával sikerűit az engedélyt meg­szerezni, amely nagy örömet keltett, s az intézet meg­választotta tanárokul Ballagi Mórt, Török Pált, Szé­kács Józsefet, akik e munkára teljesen díj nélkül ajánl­koztak. Nevezetes esztendeje volt a főiskolának az 1863-iki, amelyben a Kálvin-téri épület Oroszlán-utcai szárnyába költözött. Hálával emlékezik meg az ala­pítókról, a tovább szervezőkről és az intézet összes jóltevőiről. Majd dr. Zsilinszky Mihály egyházkerületi fel­ügyelő a volt ev. növendékek nevében szólt. A múlt század negyvenes éveinek haladási eszméi — úgy­mond — titokban ott éltek a lelkek mélyén és te­remtő erővel hatottak a két protesténs egyház jelesei­nek tevéken ységére. Ugy a református dunamelléki, mint az evangélikus bányai egyházkerületek élén álló vezérfiak tiszteletreméltó lelkesedéssel vállalkoztak a magyarhoni protestántizmus, a keresztyén humanizmus és az igazi magyar kultura szolgálatára. Ezeknek hat­hatós támogatása melletf dolgoztak (többnyire ingyen) az én akkori tanáraim. Ha ezek a lelkes kitűnő fér­fiak semmi tudományos eredményt nem lettek volna képesek felmutatni, ha egyedül csak azt a szellemet oltották volna lelkeinkbe, hogy a hazai protestáns egyházi életben ne azt keressük, ami a két testvér egyházfelekezetet elválasztja egymástól, hanem inkább azt, ami egyesíti őket: már ez önmagába oly ered­mény lett volna, mely felett minden igaz evangéliomi szellemű keresztyén léleknek örvendenie kellene. Ok tanúbizonyságai azon buzgalomnak, mellyel a szent­írás alapelveit kívánták tisztázni, de sohasem azon szándékkal, hogy azokból örök időkre szóló dogmák legyenek. Megértettűk azt is, hogy a különböző fel­fogások is csak azon törekvésből eredtek, melyre Megváltónknak azon szavai utalták : Keressétek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni titeket! És ők valóban nagy buzgósággal és szeretettel keres­ték az isteni igazságot — a pápai lelki zsarnoksággal szemben ; de sohasem azért, hogy a szabad meggyő­ződés alapján álló követőiket egymástól örökre elvá­lasszák, vagy egymással szembe állítsák. örömmel ragadom meg az alkalmat — foly­tatja — hogy egyrészt volt evangélikus tanulótársaim nevében is hálámat fejezhessem ki ezen nagynevű alapítóknak emléke iránt — másfelől pedig, hogy őszinte szívvel üdvözölhessem az intézetnek jelenlegi hitbugó fenntartóit, tanárait és tanítványait. Szívem­ből óhajtom, hogy a mai nehéz időkben a hazai pro­testáns vallásfelekezetek megértvén akor szellemének intő szavát, az evangéliomi szeretet alapján, a közös cél felé egymással karöltve haladjanak. Óhajtanám, hogy megszívlelnék a nagy költőnek szavait, melyek szerint: A porszemet, mely csak magában áll, Elfújja egy kis szellő, egy lehelet? De, hogy ha összeolvad, összenő, ha A porszemből szikla alakul; A förgeteg sem ingatja meg. Fontoljuk azt meg mi is, magyarhoni protestán­sok, mert bizonyos, hogy egymástól külön válva, elszakadozva nem leszünk képesek megvalósítani magas eszményeinket. Ezen erős meggyőződéséből kifolyólag azon hő óhajtásának ad kifejezést: Adja EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents