Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-10-21 / 43. szám
1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909. s becsülésének követelése. Mindenki tulajdonkép csak annyit ér, amennyit dolgozik, munkátlant, herét a szocialista társadalom nem tür meg, hacsak nem beteg, munkára képtelen és agg vagy gyermek, amikor a társadalom tartozik az ilyenekről gondoskodni. Ebben a kavargó társadalmi élet-halál harcban, amely senkit sem hagy érintetlenül, minket theologusokat különösen két kérdés érdekel közelebbről s köti le figyelmünket, de amely két kérdés sokszor és sok pontban, sőt egyeseknél végeredményben is találkozik. Az egyik kérdés a vallás lényegének komoly s tudományos keresése s megállapítása, a másik pedig a keresztyén vallás és egyház keletkezésének a történeti materializmus szerint való magyarázása. Amidőn azt látjuk, hogy hovatovább annál nagyobb hévvel tolják előtérbe a vallási s egyházi kérdéseket s amidőn Jézus egyéniségéről a legcifrább és egymásnak ellentmondó vélemények kerülnek forgalomba, akkor könnyen érthető s természetesnek látszik az öszzes vallási kérdéseknek megfirtatása között ennek a kettőnek felvetése is, amely tulajdonképen alapja és kiindulási pontja minden más ily természetű kérdésnek. Az elsőre különösen a vallástörténeti kutatások vezettek s keresnek feleletet. Még nem is olyan nagyon régen egyesek abban a nézetben voltak, hogy a vallás nem eredeti tulajdonsága az embernek s így lényegéhez nem is tartozik hozzá, hanem az az idők folyamán leginkább nevelés által kifejlődött tulajdonsága, vagy mint Feuerbach— Strauss Bauer Bruno-ék gondolták, lelki betegség, amelytől az embert lehetőleg mielőbb megszabadítani kell. A 19 század legnagyobb theőlogusa Schleiermacher a valláslényegét a függési érzelemben találta, mig a század legnagyobb bölcsésze az akaró képességben kereste s valójában az erkölcsi lényeggel azonosította. A legújabb kutatások főképen azok, melyeket a föld legkülönböző részein működő lelkes, hozzáértő s komoly gondolkozású missionariusok végezték, kétségtelenne tették, hogy az összes ismert népek között nincsen népfaj vallás nélkül, mert még a Fidsi-szigetek vagy a Csendes Óceán más szigetein lakó vad 'állapotban élő néptörzseknek, amelyeket talán inkább vízlakóknak, mint szárazföldön élőknek s az emberevő kanibáloknak is van valamínemü vallása, melyet azonban sokszor csak az az éles látású tudós s ember- j barát fedezhet fel, aki előtt az egyszerű természeti j állapotban élő nép a maga őszinte valóságában meg- 1 nyilatkozik s aki a külső szimbolikus jelekből s cselekvényekből a belső tartalomra következtet. Lélektani problémává tették a vallást, melynek eredetét és sajátos jelenségeit az egyes népek karakterében, lelkében keresik s egy egész új tudomány tamadt; a néppsychologia, amelynek legszebb feladata a néplélek egyes megnyilatkozásaiból következtetni a lényegre s kutatni a vallásosság, annak különböző sajátosságai s az emberi élet minden viszonyaira kiható tulajdonságai tekintetében. Ebben a munkában nekünk is részt kell vennünk, még pedig kettős okból. Egyfelől azért, mivel nekünk tanároknak s lelkészeknek, akik a népet vallásilag vezetni vagyunk hivatva, akiknek kötelessége a népet oktatni s valláserkölcsi szellemben úgy befolyásolni, hogy az a mi nézetünket, meggyőződésünket s tanításunkat kövesse, ismernünk kell a vallás minemüségét, lényegét, megnyilatkozási alakját, törvényeit s egyes elemeit, mert ha előttünk ismeretlen, nem ismertethetjük meg másokkal sem. Ismernünk kell a népéletet, a nép gondolkozási módját, érzelmeit, ismereteit, vallási- és erkölcsi állapotát; le kell hozzászállnunks az ő sajátos nyelvén iparkodnunk magunkhoz hajlítani, emelni és csatolni, mert csak így lehetünk igazi vezetői és pásztorai. A népélet, a népnek lelki világa oly gazdag bánya, amelynek mívelése még nagyon kezdetleges, de mélyreható s kitartó munka mellett megbecsülhetetlen kincsekkel fogja gazdagítani a vele foglalkozót. Másfelől azért kell a kérdéssel foglalkoznunk, mivel a valláskutatók egy nagy része a talált eredményekből fegyvert kovácsol ellenünk keresztyének s főképen a protestánsok ellen. Guyan ,,a vallás sociologiája" cimű munkájában a protestantismusról szólva azzal vádolja meg, hogy a vallást tönkreteszi, mert csupán szimbolizmusnak tekinti, melyet szabadelvüsége leront. A szabadelvű protestánsok önmagoknak ellentmondva a félúton megállanak, amikor Jézust támadva, hozzá [mégis ragaszkodnak s akaratlanul is a pók hálójába került legyet juttatják az ember eszébe, amely hol az egyik szárnyát, hol az egyik lábát szabadítja ki, mégis megbénulva terül el láthatatlan kötelékeiben. Nem térhetek ki ezen alaptalan vádnak cáfolására, de nem szabad figyelmen kivül hagynunk a megrontásunkra felhasználható ilyen irányú állításokat, melyek az igazság s valószínűség mezében orvul támadnak ellenünk. De hogy ellenök védekezhessünk, ismernünk kell magunkat, ellenfeleinket, népünket, hibáinkat s így felvértezve harcolunk az igazságért. Ugyan ide kerül, habár talán más úton halad, a meterialista szocializmus is, amelynek követői azt tanítják, hogy a vallás nem egyéb, mint a népek mindenkori gazdasági viszonyainak teremtménye, minélfogva a gazdasági viszonyok változásával változik s változnia kell minden nép vallásos felfogásának s kultuszának. Nem kisebb ember mint Kautsky, a német szocializmus egyik vezető alakja »Der Ursprung des Christenthums. Eine historische Untersuchnung.« (A keresztyénség eredete. Történeti fejtegetés) cimű munkájában széles alapokon annak a bizonyítására vállalkozik, hogy a keresztyén vallás történeti szükségszerűséggel a pogányság és zsidóság gazdasági viszonyaiból fejlődött ki. Amidőn már a zsidó és pogányvilág közgazdasági állapota teljes züllést eredményezett, megtelt a levegő a világ életének megváltoztatására célzó eszmékkel, nem kellett Jézus az új eszmék megteremtésére, mert az akkori néplélek megteremtette azokat s csak bátor emberek kellettek azoknak hirdetésére. Emberi illúzió követelte s teremtette meg az eszmékhez a szükséges egyéniséget Jézus személyében. A hatalmassá lett proletárság hirdette az idők teljességét s követelte a változást, a megtérést s Isten országának alakulását szegényekből s elnyomottakból. A proletárok fantasiájának köszönhetjük tehát, hogy van megváltó üdvözítőnk! Minthogy a közgazdasági viszonyok a történelem tanúbizonysága szerint mindig óriási hatással voltak az emberek kulturális s vallási-erkölcsi életére és sok olyan mozzanattal találkozunk, amely felületes vizsgálat mellett Kautsky történeti materializmusa mellett szól, annálfogva a különben is rajongásra hajló, a higgadt meggyőzés elöl elzárkózó s azt lehetetlenné