Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-14 / 42. szám

1909. EV

ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 a dallam elsajátítása céljából tanítandó énekből elég ! annak első versszakát megtanultatni, de itt is szük- j séges jelezni: milyen alkalomra szóló ének, ki és mily körülmények között írta, mi a tartalma és alapeszméje. Á tanulság kifejezésére felhasznált énekverseket úgy kell tanítani, hogy itt is megmondjuk, milyen ének az, amelyből a versszak véve van, ki és mily körülmények közt írta, mi az egész ének tartalma, mi az alapeszméje, a kiszakított énekverset meg is magyarázzuk és behelyezzük az ének tartalmi öszszefüggésébe, a növendékekkel elénekeljük s velők megtanultatjuk. Az énekszöveg tanításánál az énekszerzőt bővebben ismertetjük, életét, munkásságát, jellemét, lelkületét a növendékek elé állítjuk, kiemeljük különösen azt a lelki állapotot, melyben az éneket írta, az ének szövegéből kivált azt mutatjuk ki, amiben ez a lelki állapot visszatükröződik. Mélta^k az ének szépségeit, igyekszünk a tanulót ugyanabba a kedélyhangulatba hozni, amilyenben az ének született s arra hívjuk fel, hogy ha bármikor az életben olyan lelki állapotba jut, ezzel vagy ehhez hasonló énekkel adjon kifejezést érzelmeinek. Rz éneket természetesen el is énekeljük. Rz eljárásnak ez a módja azonban csak akkor lesz keresztülvihető, ha az énekszerzők életrajzai nálunk is össze lesznek gyűjtve s ha lesz megfelelő, alkalmas énekes könyvünk. Ma használatos énekeink — kevés kivétellel oly gyenge alkotások, hogy azokat a növendékeknek alig lehet tanítani, költőiség kevés bennök, nyelvök pedig olyan, mintha irodalmunk most élné gyermekkorát. Egyházunknak minél előbb arra kell törekednie, hogy jó énekeskönyvünk legyen, a dallamokban pedig a lehetőség szerint egyöntetűség. Valóba., elszomorító, hogy ha több vidékről jövünk össze, még legismertebb énekeinket sem tudjuk egyöntetűen elénekelni. Arcomba szökött a vér a szégyentől, amikor egy kerületi tornaverseny alkalmából az ország több vidékéről jött protestáns ifjaknak a verseny napján kora reggel istentiszteletet tartottam s az „Erős várunk"-at alig lehetett elénekelni, mert az egyik rész az eredeti Luther-dallam, a másik a magyaros, a harmadik a változtatott Luther-dallam szerint akarta énekelni. Hangsúlyoztam, hogy az énektanítás a középiskolában az anyaggal lehetőleg összefüggésben álljon. Megpróbálom röviden jelezni, hogyan értem én azt. A dallamok tanításáról, amely az énekórákon történik, itt nem szólok, csak a kiszakított versekről és szövegekről. Kiszakított énekverseket lehet alkalmazni az I- IV. osztályig. A tananyaggal összefüggő énekszövegeket pedig ilyenformán lehet csoportosítani. Az I. osztály tanulja egy reggeli, egy esteli, egy adventi éneknek a teljes szövegét. Az anyaggal szorosan tulajdonképen csak az adventi ének függ össze, mert az ó-szövetségi bibliai történetek Krisztusra készítenek elő, de a növendékeknek legalább egy reggeli és esteli éneknek a szövegét is kell tudnia. A II. osztályban a Jézus életéből vett bibliai törtenetekkel kapcsolatban: egy karácsonyi, egy böjti, egy húsvéti s egy áldozó csütörtöki éneket tanítsunk. A III. osztályban: egy pünkösdit, azután az egyházról és Isten igéjéről szóló énekeket: az Erős várunk-at, Ha Krisztus maga oltalma, Itt vagyunk beszédednek kezdetű énekeket egészen és a Térj magadhoz drága Sión kezdetűnek néhány versét. A IV. osztályban: Isten, magunk és mások iránt való kötelességeinkről szóló énekeket. Az V. osztályban: Zsoltárok és újszövetségi szakaszok alapján keletkezett énekeket, pl. Mint a szép híves patakra, Az Ur az én hű pásztorom stb. A VI. osztályban: Ambrosius Te Deum laudamus, Luther, Gerhard s más szerzők énekeiből egyetegyet, ami le van fordítva. A VII. osztályban: a régi magyar prot. énekírók műveitől egyet-kettőt s a Térj magadhoz drága Siont egészen vegyük. A VIII. osztályban újabb énekeinkből, amelyek az anyaggal összefüggenek: egyet Isten, egyet Jézus dicséretére s kapcsolatban az erkölcstannal kötelességeinkről szóló énekeket tanítsunk. így a tanuló a középiskola nyolc osztályában legalább 30 egyházi ének szövegét sajátítaná el s ha mindaz, amit tanult, nem is maradna meg idővel, anynyival még is el volna belőle látva, amennyi neki az életre szükséges. Az imádságok tanításáról keveset kell szólanom. Imákat a tanulók már az elemi iskolában tanultak, azokat ne engedjük feledésbe menni sem az alsó, sem a felső fokon, gyakoroljuk időről-időre s újakra is tanítsuk őket, de óvakodjunk attól, hogy imádkozógépeket neveljünk. Győzzük meg a tanulót arról, hogy az imádság lelkiszükség, mutassunk rá kiváló példákra : Jákobra, Mózesre, Dávidra, Jézusra, Lutherre stb , olvassunk fel nekik a Szentírásból és máshonnan kiváló imákat, igyekezzünk bennök olyan hangulatot kelteni, mint amilyenben azok voltak, akiknek imáit előttök felolvastuk, hogy így megértsék az ima tartalmát, keletkezésének okát. Adjunk nekik felső fokon alkalmat, hogy saját leikökből merítve igyekezzenek imában Istenhez emelkedni, amit legkönnyebben úgy érhetünk el, ha vallásos irányú ifjúsági körben a kezdő és befejező imádságok elmondását bizzuk rájok. Cikkeim végére értem, még talán a Szentírásból olvasandó anyag beosztását is fel kellett volna ölelnem, de azzal ez idő szerint nem kívánok foglalkozni, talán majd idővel. Nem volt szándékom a középiskolai vallásoktatás módszertanát adni, csupán néhány megjegyzéssel kivántam az Utasítások ügyének szolgálatot tenni. — Amit másoktól s közel másfél tized óta saját tapasztalatomból tanultam, azt raktam itt le röviden, hogy példámmal másokat is hasonló cselekedetre iudítsak. Minél több követőm akad, annál jobb utasításunk lehet. Törekedjünk arra, hogy legyen. — r — a — B E L É L E T. Evangyeliumi istentisztelet a diósgyőri vasgyárban. Lélekemelő ünnepély folyt le vasárnap f. hó 10-én délelőtt a diósgyőri állami vasgyártelepen. A vasgyártelepen s Pereces bányatelepen lakó evang. hívek, közel 200 család 600 lélekkel már a múlt évben külön fiókegyházzá szervezkedtek az anyaegyház vezetése és támogatása mellett, saját egyházi elől-