Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-14 / 42. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. szeptember 16. 38. szám. EGYHÁZI ES TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TART ALOM-JEGYZEK Vezércikk : El az autonómiától! — Az E E E. Gyámintézet és Luther-Társaság ünnepélyei (Folytatás,) — Az egyházi ének es imák tanítása a középiskolában. — »• — « — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. El az autonómiától! Ä bányai egyházkerület ezidei közgyűlésén szabályrendeletet alkotott a lelkészválasztásról. Ä mi magának az e tárgyban alkotandó szabályrendeletnek kérdését illeti, elvileg sem vagyunk annak valami nagy barátjai. Äz már egyszer régi, le nem cáfolható igazság, hogy minden új szabályrendelet egy-egy újabb békót teremt, amely az élet természetszerűen keletkező áradatát, egészséges folyamatát, ahol a jó a rosszal szabadon veszi fel a harcot, a hol az eszmék, az álláspontok és az érdekek szabadon küzdenek egy a mással, kórlátok közzé, mesterségesen emelt gátak közzé szorítja. És ha sokszor panaszkodunk, hogy közegyházi életünk halványúl, színtelenedik, erőtlenedik: tudjuk be annak a láznak, beteges igyekezetnek, amely mindenről, mindenkor szabályrendeleteket alkot s így hiszi megmenteni az Isten országa földi szervének boldog fejlődését. — Volna ennek értelme akkor, ha ez az élet már-már a medréből folyton kicsapongó hullámveréshez volna hasonló, ha duzzadó életerők szinte fékezhetetlen módon űznének játékot egymassal. De így — ebben a mi gyengeségünkben, vérszegény egyházi életünkben egész alkotási vágyunkat és erőnket szabályrendeletek gyártására fordítani egyet jelent a további erőtlenítéssel, mert mindenik szabályrendelet az érdeklődés egyegy szálát vágja el az autonomikus vagy az egyéni jogok megnyirbálásával, megszorításával. S oly gazdag, oly túlcsapongó, oly duzzadó életerejü autonomikus életűnk, hogy még mindig folytonos ynesegetésre, tompításra szőrűi? . . . Vigyázzunk! Mert tartani lehet tőle, hogy a sok nyesegetés közben egyí szerre csak észrevétlenül is, de a főütőeret ! találjuk megsebezni! Ä bányai egyházkerület erős vita árán keresztülhajtott lelkészválasztási szabályrendelete már a főütőeret, magát a gyülekezeti autonomía egyetlen megmaiadt ősi hatáskörét: a lelkészválasztás szabadságát támadja meg, ezt üres, tartalomnélküli, tehát soha igaz és ! jő egyházi életet nem szülő formalismussá zsugorítja össze, amikor a gyülekezet hatáskörében meghagyja ugyan a hármas jelölés jogát, de viszont a kerületi elnökségnek biztosítja azt a jogot, hogy a gyülekezet jelölt— j jei közül törölhesse mindazokat, akik nem ! megbízható hazafiak vagy más tekintetben | esnek kifogás alá. És ha az elnökség két tagja a törlésre nézve egymás között meg nem egyezik, úgy egy öttagú bizottság van jogosítva a törlést végezni — úgy az elnökség, mint a bizottság föl lévén mentve az indokolás alól. Mi ez, ha nem jogfosztás, vagy legalább is erős elhajlás a protestáns autonomia azon sarkalatos törvényétől, hogy minden jog forrása, minden hatalom eredete a gyülekezetben van — és elhajlás az autonomikus egyházi ügykezelés ama főfontosságú formai elvétől, amely minden cselekedet, minden intézkedés tekintetében megállapítja a felelőséget annak szerzőjével szemben s úgy gyakorolja az ellenőrzés jogát az egész vonalon. Tisztelettel kérdezzük a bányai egyházkerülettől: Megfontolták-e mindazt a romboló hatást, amely e szabályrendelet alkalmazásával az egyes gyülekezetek életében a legfontosabb s jóformán egyedül érintetlenül maradt ősi jognak konfiskálása útján feltétlenül jelentkezni fog? Megfontolták-e, hogy az egyháznak, a Krisztus szolgálóleányának nem hivatása politikát űzni és