Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-30 / 40. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 348 a 13—14 éves tanulónak? Én azt hiszem, hogy igen. így, ilyen formában ez a VIII. osztályba való. Nem meggyőznünk kell nekünk a tanulót arról, mert akkor az ellentétes élet- és világnézetek cáfolásába s a mien^nek bizonyításába kellene belemennünk, erre pedig a IV. osztályú tanuló sem nem érett, sem nem elég képzett még. Nekünk abban az élet- és világnézetben, melyben eddig neveltük a tanulót, meg kell szilárdítanunk, meg kell azt vele szerettetnünk s arra törekednünk, hogy attól el ne tántorodjék. Ezt pedig nem bizonyítással, sem érveléssel, vagy cáfolással, hanem azzal fogjuk elérni, hogy rámutatunk azok példájára, akiket cz az élet- és világnézet boldogokká tett. Legfőbb példa lesz itt természetesen maga Jézus. Éppen úgy kell eljárnunk az ú. n. szociális kérdésekkel, azokat is a bibliából vett történetekkel világítjuk meg. Errevalók lesznek a Szentírás odaillő helyei. Egyébként még a hit- és erkölcstani igazságokat is a bibliai történetekből vezetjük le s ezzel a bibliai történeteket mintegy átismételjük. Az anyag kezelésénél azt az eljárást követjük, hogy az odaillő szentírási helyeket elolvastatjuk s ezekre és a káté ismeretére alapítjuk magyarázatunkat, lehetőleg közös munkát végezve a tanulókkal. A hit- és erkölcstanhoz szükséges odaillő helyeket vehetjük első sorban Márk evangyéliumából, melynek összefüggő olvasása szintén ennek az osztálynak anyaga, úgy, hogy itt tulajdonképen kettős szentírási anyagot kell feldolgozni. A VIII. osztályú hit- és erkölcstan tanításának tulajdonképen ugyanaz a célja, ami a IV. osztályúé, azzal a különbséggel, hogy fokozottabb mértékben és tudományosabb formában, kivált apologetikai és ethikai irányban kell történnie. Itt már helyénvaló a különböző élet- és világnézetek felsorolása, azoknak cáfolása, a katholicismus és Protestantismus mélyreható ellentétének feltűntetése. Éppen úgy helye van már itt a társadalmi kérdések tárgyalásának, itt kell szólni a tulajdonról, a tőke és munka egymáshoz való viszonyáról, a szociálizmusról, kommunizmusról, felhasználva nemcsak a bibliai, káté-, hanem az egyház- és világtörténeti eddig szerzett ismereteket. Az egyháztörténeti ismeretekre támaszkodnunk kell a hittan anyagának tárgyalásánál is, ha lehetőleg jól akarjuk magunkat megértetni. Éppen úgy nem mellőzhetjük symbolikus könyveinket s ezek között a legfőbbet: az ágostai hitvallást sem. Az a kérdés azonban, milyen mértékben használjuk tanításunkban, úgy-e, mint alsó fokon Luther kis kátéját? Nem. Az ágostai hitvallás nem készült tankönyvnek, hanem egyenesen hitvallási iratnak, éppen azért tanítás céljára nem is oly alkalmas, mint a kis káté. Azonkívül nem szabad felednünk, hogy az ágostai hitvallás is a saját korának a gyermeke, mi pedig a jelenkor gyermekének lelkébe akarjuk plántálni a keresztyén hittudatot. Nekünk az ágostai hitvallást történetileg kell felfognunk és méltatnunk. Mivel azonban annak az alapján állunk, éppen úgy, mint elődeink, tanításunkban becse és értéke szerint fel is használjuk. Ha nem is megyünk odáig, ameddig azok, akik azt mondják, hogy a középiskola utolsó osztályában a hit- és erkölcstani anyag közléséhez nincs külön tankönyvre szükség s elegendőnek tartják az ágostai hitvallást, azért még sem mellőzzük. Az anyag közlésénél — ahol csak lehet — belőle indulunk ki, ahol pedig csak támpontot nyújthat, reá hivatkozunk; egyes szakaszait — lehetőleg az egészet — alkalmazzuk tanításunknál, oly sorrendben, amint azt tankönyvünk, mint vezérfonal, kívánja. Végűi még arról kell szólanom, mily mértékben vegyük igénybe a Szentírást a hit- és erkölcstan tárgyalásánál. Azt mondom: korlátlanul, hiszen ez főbb minden egyébnél, egyháztörténetnél, symbolikus könyvnél, tankönyvnél, vezérfonálnál, mert ez maga az üdítő, éltető forrás, a többi csak annak a lefolyása. Nem tudom eléggé sajnálni, hogy a tanterv János evangyélioma olvastatásával és magyarázatával megköti a tanár kezét. Egész terjedelmében elolvasni, hogy a tanulóknak egységes képök legyen róla, nem lehet, mert arra nincs idő, a belőle válogatott szakaszokat pedig nehéz a hit- és erkölcstani anyaggal összefüggésbe hozni, Olvasása és magyarázata me llett annál kevesebb idő jut más — a tananyaghoz illő — szentírási szakaszok olvasására és magyarázatára. Szabad kezet kellett volna adni a tanárnak, hadd válogassa össze az anyaghoz illő szentírási helyeket legjobb tudása szerint, vagy ha már meg kellett kötni a kezét, miért nem a római, vagy galácziai levelet tűzték ki a VIII. osztály bibl.ai olvasmányául, hiszen ez tartalmilag sokkal közelebb áll a hit- és erkölcstanhoz, mint János evangyélioma. —r —a. „Egészséges gondolat." „Nógrádi

1

1, a dunáninneni kerület közgyűlésének lefolyásáról e lapok hasábjain megjelent tudósításában egyebek között azt is írja, hogy a segélyosztó-bizottság ülésén kifejezésre jutott az a gondolat is, hogy ideje volna a lelkészek segélyezését beszüntetni. S ezt ő, egészséges gondolatnak mondja. Képzelje el magát — kérem egy falusi lelkész helyzetébe, aki egy, két, három gyermeket, — e szám a jövőben, amennyiben az egyetemes nyugdíjintézet eltörölte a három gyerek rendszert, valószínű növekedni fog — neveltet házon kivül, akitől odahaza még vagy 5—6 száj kér kenyeret és akitől a társadalom megkívánja, hogy ne lyukas, nem is foltos, sőt még nem is zöldes, hanem tisztességes ruháiban jelenjen meg a nagy világ előtt, biztosítom, hogy másként fog gondolkodni e dologról, mint jelenlegi állapotában. Szintén megbotránkozva említi, hogy a folyamodók ezen segélyeket valóságos fizetéskiegészítésnek kezdik tekinteni. Hátha annak is tekintenék, volna-e ebben valami szerénytelenség, tekintve, hogy a kerület majd 70.000 korona költségvetéssel dolgozik ? Vagy , tán oly nagy jövedelem az az 1603 korona, hogy már nem is szorúl kiegészítésre ? Lehet, hogy vannak olyanok, akik a kapott segélyekkel takarékpénztári tőkéjüket nevelik, de a bajon könnyen lehet segíteni. Nevezze meg az illetőket s a segélyosztó-bizottság tudni fogja kötelességét az ilyenekkel szemben. Bizto* om, hogy a folyamodók legnagyobb része, ha a segélyt megkapja s takarékpénztárba megy

r nem betéti könyvet, hanem váltót visz oda, nem azért megy a takarékpénztárba, hogy tőkéjét szaporítsa, hanem hogy adósságát törlessze. S ilyenektől elvonn i a segélyt két-hárorn szerénytelen miatt nem egészséges, hanem nagyon is egészségtelen gondolat. Szintén Nógrádi.