Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-23 / 39. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 342 des lelkész, 210199 templom és 33*983*156 egyház­tag van. — Mivel pedig a prot. egyházak statisztikai kimutatásaikban csupán a felnőtt családtagokat szere­peltetik, tehát gyermekek hozzászámitásával mintegy 40 millióra lehet kerek számban venni az Unió keresz­tyén lakosságának számát. — A róm. katholikusok 11'645*495 egyháztagot számítanak magukéinak. — Papjaik száma 15*891, templomaik száma 12*731. Leghatalmasabb és egyszersmind legintenzívebb egyházi munkát kifejtő felekezet Amerikában a met­hodistáké. — Egyházi schematismusok 40*893 lelkészt és 61*518 templomot tüntet fel. — Erőben utánok a baptisták következnek 39*279 lelkésszel és 55*294 templommal. — Az episcopál egyház évről-évre veszít befolyásában és tagjaiban. — Mult évi vesztesége kitérésekben : 15*833. — A lutheránusok hat táborba vannak oszolva 8040 lelkésszel, 13*169 templommal és 2 millió 222*605 hívővel. — A Kálvinista egyház úrvacsorázó tagjainak száma 2*251*962, papjaié 14*722, templomaié 19074. — Az egy milliót kitevő amerikai zsidóság közül csak mintegy 150 ezer tartozik zsina­gógához. Vájjon az ezrekre menő kivándorló hazai evan­gélikus tagjainkra mikor irányul a mi figyelmünk is. A hazai ref. egyet, egyház e tekintetben is megelő­zött minket. Pedig a lélek, stóla és egyházi illeték érzékeny fogyásával ez is szoros összefüggesben áll. Kassa. Homola István, ev. lelkész. B E L É L E T. A kishonti ev. esperesség közgyűlése. A kis­honti esperesség, mint már hosszú idő óta minden esztendőben, az idén is Rimaszombatban tartotta évi rendes közgyűlését augusztus 31-én. A népes és eléggé látogatott gyűlésen bizonyos borongó hangúlat uralko­dott. Mintha valakit temettünk volna .... Hát tényleg temettünk. Temettünk egy csaknem két évtizedes viszonyt, mely a vezért hűséges seregével egygyé forrasztotta. S hiába — a veszteség mindig fáj, de száz­szorosan fáj, ha az, kit szeretünk, minket nem szeret, kit követni akarunk, vezetni minket nem hajlandó, kit édes bizalommal övezünk, tőlünk idegenül elfordul. De haladjunk csak sorban. A közgyűlést Gyürky Pál fóesperes nyitotta meg, míg a világi elnöki széket, mint hivatalban legidősebb egyház kézség i felügyelő, Kuchta András foglalta el. A fóesperes a tárgysorazat negyedik pontjánál, a mely szerint az újonnan egy­hangúlag választott egyházmegyei felügyelőnek, Kubinyi Aladár curiai bíró, törvényszéki elnök beigtatását kel­lett volna végrehajtani, jelentette azt a sajnálatos tényt, hogy az újból megválasztott felüggeló, bár az egy­házközségek az egyhangú választáson kivül még külön is felkérték s ugyanezt küldöttségileg a mult év decemberében megtartott rendkívüli esp. közgyű­lés is megcselekedte, állását tovább semmi esetre sem hajlandó megtartani. A közgyűlés a bejelentést, majd a lemondó levelet megilletődéssel hallgatta, de a lemondást, bár nem látja eléggé megindokoltnak, a távozó egyházmegyei felügyelő egyéni elhatározásá­nak tiszteletben tartásával tudomásul veszi s érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. — Az új egyházmegyei felügyelő választását szeptember hó folyamán ren­deli. A közbizalom az előjelekből ítélve Medveczkij Sándor kir. körjegyző mellett fog alkalmasint egy­hangúlag megnyilatkozni, aki erre eddigi működésé­vel, egyházszeretetével, önzetlen lelkesedésével nem­csak rászolgált, hanem egyenesen praedestinálva van. — Hisszük, hogy benne hűséges vezérét, érdekeinek méltó képviselőjét, a közegyház hívatott munkását fogja megnyerni a kishonti egyházmegye. A főesperes évi jelentése tömör képét adta az egyházmegye múlt közigazgatási évi életének. Sajno­san nélkülöztük azonban benne az actualis egyházi kérdésekről való megemlékezést, a mi most minden egyházmegyei közgyűlésnek úgyszólván permanens tárgya. Hiszem, hogy mindnyájan nagy haszonnal hall­gattuk volna a fóesperes úr véleményét a közegy­házat érdeklő ügyekben már csak azon kiváló posi­tional fogva is, amelyet a főesperes úr az egyetemes egyházban elfoglal. Sok tekintetben útmutatást, tájé­kozódást merített volna abból a lelkészi kar, amely csak e b. lap hasábjain értesül időnként arról, hogy lelkészi értekezletek is vannak a világon — más egy­házmegyékben, amelyekben azután a papság nem a ,,quot capita, tot itinera" elv szerint, hanem egymást jóakaratú tanácscsal támogatva együttesen és egyön­tetűen halad az Isten országának építésében. A főes­peresi jelentés egész terjedelmében a jeyyzókönyvbe kerül. Élénk vitát provokált a számvevőszéknek ren­des évi jelentése kapcsán benyújtott ama indítványa, hogy a körlelkészek bízassanak meg az egyházköz­ségek vagyoni állapotának, kötvényeinek, takarékpénz­tári betétjeinek helyszíni megvizsgálásával. A közgyű­lés az indítvány intentióját teljes mértékben honorálta, azt elvben elfogadta, de a vizsgálat megejtését — mivel az a canonica visitationak lenne a tárgya — a püspöknek az egyházmegyében természetes helyet­tesére, a főesperesre bízta. Mozgást keltett az egy­házmegyei közig, pénztár költségvetésének a kérdése is. A benyújtott tervezet ugyanis, bár még vagy 300 K felesleggel zárúl, a jövőre nézve azt a képet mutatja, hogy a pénztár tőkéje, amely már évek óta 100—200 K-val apadt esztendőnként, tovább is apadni fog. Oka ennek az, hogy a 2300 K államsegélyt a kerület nem bocsátotta szabad rendelkezésre az egyházmegyének azzal az utasítással, hogy abból tisztviselőinek fizeté­sét emelje fel a többi szükségletek által megengedett határig, hanem az egyes célok szerint felosztva, mint­egy azokhoz kötve. — A kérdés végre is ideiglenes megoldást nyert, úgy, hogy az 1909. évi költségve­tés változatlanúl elfogadtatott. A további modus vivendi végleges megállapítása a jövő közgyűlésre marad. — örvendetes tudomásúl szolgált az iskolaszéknek az egyházmegyei tanítóság buzgalmát feltüntető, kimerítő jelentése, de kínos benyomást tett a kőhegyi tanítónak és az egyházközségi közgyűlésnek összeütközése, amelynek kiinduló pontja — az elhangzott kijelenté­sekből ítélve — az, hogy a tanító személyes termé­szetű okoknál fogva még most sem élvezi az 1907. XXVII. t.-c. által megállapított korpótlékot. — Az egyház jelentéstételre hivatott fel s a döntés az októ­beri rendkívüli gyűlésre halasztatott. Gyámintézeti ügyek, kérvények s egyéb apróbb tárgyak letárgya­lása után a közgyűlés véget ért s napi rendje egy néhány pontjának letárgyalását szintén a rendkívüli esp. gyűlésre tette át. Akkor dől el a parochíalis könyvtárak ügye. amivel kapcsolatban talán a két

Next

/
Thumbnails
Contents