Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-23 / 39. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 342 des lelkész, 210199 templom és 33*983*156 egyháztag van. — Mivel pedig a prot. egyházak statisztikai kimutatásaikban csupán a felnőtt családtagokat szerepeltetik, tehát gyermekek hozzászámitásával mintegy 40 millióra lehet kerek számban venni az Unió keresztyén lakosságának számát. — A róm. katholikusok 11'645*495 egyháztagot számítanak magukéinak. — Papjaik száma 15*891, templomaik száma 12*731. Leghatalmasabb és egyszersmind legintenzívebb egyházi munkát kifejtő felekezet Amerikában a methodistáké. — Egyházi schematismusok 40*893 lelkészt és 61*518 templomot tüntet fel. — Erőben utánok a baptisták következnek 39*279 lelkésszel és 55*294 templommal. — Az episcopál egyház évről-évre veszít befolyásában és tagjaiban. — Mult évi vesztesége kitérésekben : 15*833. — A lutheránusok hat táborba vannak oszolva 8040 lelkésszel, 13*169 templommal és 2 millió 222*605 hívővel. — A Kálvinista egyház úrvacsorázó tagjainak száma 2*251*962, papjaié 14*722, templomaié 19074. — Az egy milliót kitevő amerikai zsidóság közül csak mintegy 150 ezer tartozik zsinagógához. Vájjon az ezrekre menő kivándorló hazai evangélikus tagjainkra mikor irányul a mi figyelmünk is. A hazai ref. egyet, egyház e tekintetben is megelőzött minket. Pedig a lélek, stóla és egyházi illeték érzékeny fogyásával ez is szoros összefüggesben áll. Kassa. Homola István, ev. lelkész. B E L É L E T. A kishonti ev. esperesség közgyűlése. A kishonti esperesség, mint már hosszú idő óta minden esztendőben, az idén is Rimaszombatban tartotta évi rendes közgyűlését augusztus 31-én. A népes és eléggé látogatott gyűlésen bizonyos borongó hangúlat uralkodott. Mintha valakit temettünk volna .... Hát tényleg temettünk. Temettünk egy csaknem két évtizedes viszonyt, mely a vezért hűséges seregével egygyé forrasztotta. S hiába — a veszteség mindig fáj, de százszorosan fáj, ha az, kit szeretünk, minket nem szeret, kit követni akarunk, vezetni minket nem hajlandó, kit édes bizalommal övezünk, tőlünk idegenül elfordul. De haladjunk csak sorban. A közgyűlést Gyürky Pál fóesperes nyitotta meg, míg a világi elnöki széket, mint hivatalban legidősebb egyház kézség i felügyelő, Kuchta András foglalta el. A fóesperes a tárgysorazat negyedik pontjánál, a mely szerint az újonnan egyhangúlag választott egyházmegyei felügyelőnek, Kubinyi Aladár curiai bíró, törvényszéki elnök beigtatását kellett volna végrehajtani, jelentette azt a sajnálatos tényt, hogy az újból megválasztott felüggeló, bár az egyházközségek az egyhangú választáson kivül még külön is felkérték s ugyanezt küldöttségileg a mult év decemberében megtartott rendkívüli esp. közgyűlés is megcselekedte, állását tovább semmi esetre sem hajlandó megtartani. A közgyűlés a bejelentést, majd a lemondó levelet megilletődéssel hallgatta, de a lemondást, bár nem látja eléggé megindokoltnak, a távozó egyházmegyei felügyelő egyéni elhatározásának tiszteletben tartásával tudomásul veszi s érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. — Az új egyházmegyei felügyelő választását szeptember hó folyamán rendeli. A közbizalom az előjelekből ítélve Medveczkij Sándor kir. körjegyző mellett fog alkalmasint egyhangúlag megnyilatkozni, aki erre eddigi működésével, egyházszeretetével, önzetlen lelkesedésével nemcsak rászolgált, hanem egyenesen praedestinálva van. — Hisszük, hogy benne hűséges vezérét, érdekeinek méltó képviselőjét, a közegyház hívatott munkását fogja megnyerni a kishonti egyházmegye. A főesperes évi jelentése tömör képét adta az egyházmegye múlt közigazgatási évi életének. Sajnosan nélkülöztük azonban benne az actualis egyházi kérdésekről való megemlékezést, a mi most minden egyházmegyei közgyűlésnek úgyszólván permanens tárgya. Hiszem, hogy mindnyájan nagy haszonnal hallgattuk volna a fóesperes úr véleményét a közegyházat érdeklő ügyekben már csak azon kiváló positional fogva is, amelyet a főesperes úr az egyetemes egyházban elfoglal. Sok tekintetben útmutatást, tájékozódást merített volna abból a lelkészi kar, amely csak e b. lap hasábjain értesül időnként arról, hogy lelkészi értekezletek is vannak a világon — más egyházmegyékben, amelyekben azután a papság nem a ,,quot capita, tot itinera" elv szerint, hanem egymást jóakaratú tanácscsal támogatva együttesen és egyöntetűen halad az Isten országának építésében. A főesperesi jelentés egész terjedelmében a jeyyzókönyvbe kerül. Élénk vitát provokált a számvevőszéknek rendes évi jelentése kapcsán benyújtott ama indítványa, hogy a körlelkészek bízassanak meg az egyházközségek vagyoni állapotának, kötvényeinek, takarékpénztári betétjeinek helyszíni megvizsgálásával. A közgyűlés az indítvány intentióját teljes mértékben honorálta, azt elvben elfogadta, de a vizsgálat megejtését — mivel az a canonica visitationak lenne a tárgya — a püspöknek az egyházmegyében természetes helyettesére, a főesperesre bízta. Mozgást keltett az egyházmegyei közig, pénztár költségvetésének a kérdése is. A benyújtott tervezet ugyanis, bár még vagy 300 K felesleggel zárúl, a jövőre nézve azt a képet mutatja, hogy a pénztár tőkéje, amely már évek óta 100—200 K-val apadt esztendőnként, tovább is apadni fog. Oka ennek az, hogy a 2300 K államsegélyt a kerület nem bocsátotta szabad rendelkezésre az egyházmegyének azzal az utasítással, hogy abból tisztviselőinek fizetését emelje fel a többi szükségletek által megengedett határig, hanem az egyes célok szerint felosztva, mintegy azokhoz kötve. — A kérdés végre is ideiglenes megoldást nyert, úgy, hogy az 1909. évi költségvetés változatlanúl elfogadtatott. A további modus vivendi végleges megállapítása a jövő közgyűlésre marad. — örvendetes tudomásúl szolgált az iskolaszéknek az egyházmegyei tanítóság buzgalmát feltüntető, kimerítő jelentése, de kínos benyomást tett a kőhegyi tanítónak és az egyházközségi közgyűlésnek összeütközése, amelynek kiinduló pontja — az elhangzott kijelentésekből ítélve — az, hogy a tanító személyes természetű okoknál fogva még most sem élvezi az 1907. XXVII. t.-c. által megállapított korpótlékot. — Az egyház jelentéstételre hivatott fel s a döntés az októberi rendkívüli gyűlésre halasztatott. Gyámintézeti ügyek, kérvények s egyéb apróbb tárgyak letárgyalása után a közgyűlés véget ért s napi rendje egy néhány pontjának letárgyalását szintén a rendkívüli esp. gyűlésre tette át. Akkor dől el a parochíalis könyvtárak ügye. amivel kapcsolatban talán a két