Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-23 / 39. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 340 a templomhoz tóduló, ünneplő sokaság, meghatottságtól s kíváncsiságtól égő tekintetét. Pontban 9-kor vonult az ünneplő menet a püspökkel élén Isten házába. A templom ekkor már teljesen megtelt Ruszt és vidéke evang. híveivel, kik között azonban számos máshitü keresztény is foglalt helyet. Az oltártól balfelöl felállított székeken a felszentelendő ifjú Timotheusok ültek, névszerint: Bothár Mihály, Fábián Imre, Gyarmathy Ferenc, Heiner Géza, Kovácsics Géza, Mészáros István, Molnár Gyula, Németh Sándor, Rátz Ágoston. Az oltár másik oldalán a következő lelkészek és felszentelt tanárok foglaltak ornátusban helyet : Brunner János esp., Bancsó Antal theol. akad. igazgató, Scholtz Ödön esp. főjegyző, Pieler Mátyás, Breyer Jakab lelkészek, Stráner Vilmos és Pröhle Károly theol. tanárok, Hollós János lie. tanár, Baldauf Gusztáv püspöki titkár és Kasper József helyi lelkész. Ott voltak továbbá: Dr. Ajkay Béla, egyházkerületi főjegyző és esp. felügyelő, Dr. Berzsenyi Jenő orsz. gyül. képviselő és esp. felügyelő, Rátz Ottó törvsz. bíró és főiskolai felügyelő. Bothár Dániel lie. tanár, Heszler Samu és Szovják Géza lelkészek stb. Az ünnepet német nyelvű istentisztelet nyitotta meg, melyen az oltári szolgálatot hatalmas gyülekezeti közének után, Stráner Vilmos theol. akad. tanár, a hitszónoklatot pedig az ádvent III. vasárnapjáról ismert epistola 1. kor. 4, 1—5 felett Brunner János soproni lelkész, a soproni felső evang. egyházmegye esperese tartotta. Ezután a „Készítsd magad kedves lélek" kezdetű úrvacsorai ének két versének elzengése után Kasper József helyi lelkész osztotta ki szép gyónási beszéd keretében a 9 felszentelendőnek az úri szent vacsorát, mire a ruszti férfidalkör által előadott karének után János jel. II., 10. alapján a püspök intézett hozzájuk hatalmas lelkészavatási beszédet, melyet ismét karének követett. Most jött az eskütétel, melynél a Bibliát Brunner János esperes tartotta az ifjak elé, míg az esküformulát Bancsó Antal, theol. akad. igazgató olvasta fel nekik. A főpásztori áldás és testvéri csók után az ornátusban jelenvolt lelkészek és tanárok áldották meg az ifjú Timotheusokat s végül a püspök imája és áldása után gyülekezeti közének zárta be a lélekemelő ünnepélyt. Istentisztelet után a püspök a küldöttségeket fogadta, köztük a róm. kath. conventet és iskolaszéket Haubner Ferenc plébános vezetése alatt. A közebéden, melyen a vendégeken kivül Ruszt evang. polgárságának színe-java is részt vett, még számos felköszöntőben is méltatták a nap jelentőségét, mire a késő délutáni órákban búcsút vettünk ruszti vendégszerető hitsorsosainktól. Hisszük, hogy ezen szép ünnepély maradandó emléket hagyott hátra a ruszti evang. gyülekezetben s óhajtjuk, hogy lelkészszé avatott 9 ifjú testvérünk ís ezen lélekemelő felavatási ünnep hatása alatt kezdje meg és Isten áldásával folytassa lelkészi működését az Ur igaz egyháza, az ág. hitv. ev. egyház javára! Scholtz Ödön. Felelet Kiss Kálmán „Nyilt panaszára." Mindenekelőtt kijelentem, hogy ez a felelet szól úgy az én nevemben, mint Doleschall Lajos segélyegyleti pénztáros és ifj. Korén Pál nevében, mint akikkel Kiss Kálmán különösen foglalkozik s akik ellen panasza szól. A bánsági esperesség segélyegyletének 1908. évben Temesváiott tartott közgyűlésén Kiss Kálmán egy terjedelmes interpellációs s panasziratot olvasott fel, amelyben a segélyegylet vezetése s a pénztár kezelésével való elégedetlenségének adott kifejezést. Tehette ezt, mert minden segélyegyleti tagnak joga van ehhez. Azonban a modor, az irányzatosság, amelylyel ezt tette, olyan volt, amely úgy tűntette fel a segélyegylet ügyeit, mintha valami panamázás történt volna, aminthogy az egyik (már segélydijas) tag ezt a szót előttem hangoztatta is. Kiss K. nem mondja ezt ki nyiltan szóval, de aki a sorok közt olvasni tud, ilyen gondolatra jöhet. Ilyen értelemben fogta fel azt a közgyűlés is, azért volt ott az a felháborodás, akármint akarja azt Kiss K. letagadni. Hiszen magát az esperességi közgyűlést is bujkálással vádolta meg beadott iratában. Mostani »Nyilt panaszá«-ban is ily modorban szól, midőn arra hivatkozik, hogy a közgyűlésen interpellációja s panaszára feleletet az elnöktől nem kapott, hanem mint állítja, mi azon voltunk s el is értük, hogy a közgyűlésen a válaszadásról szó se legyen, avagy amikor azt irja, hogy az egyházmegyei közgyűlésnek inkább állott érdekében a segélyegylet vezetősége tekintélyét kompromittálni nem akarni, mint az ő (Kiss K.) igazát mérlegelni. Lám, ezekkel az állításokkal is sejtet valamit, nem mondja, hogy mit; kérdem, nem-e meggyanúsítás ez is ? És az ilyen eljárás mellett még ő panaszkodik, ha rosszhiszeműséggel, avagy botránycsinálás szavávál illették öt. Kiss K. se tagadhatja, hogy én a közgyűlése«, tőle elkértem interpellációs s panasziratát, hogyannak egyes pontjaira azonnal feleljek, azonban a közgyűlés óhajára kellett ettől elállanom, miután az egész ügy megvizsgálására — egyik segélyegyleti tisztviselő indítványa folytán — bizottság lett kiküldve. Tehát nem mi akartuk, hogy azonnali válaszadásról szó se legyen, hanem a közgyűlés. De meg Kiss K. maga is azt akarta indítványozni, hogy vizsgáló-bizottság küldessék ki, tehát ez az akarata úgyis teljesült. A közgyűlés három tagból álló bizottságot küldött ki, melynek két tagja az lett, kiket Kiss K. ajánlott; az általa ajánlott harmadik azért nem volt beválasztható, mert súlyos beteg volt. Már most ami ezen vizsgáló-bizottság ülésének egybehívását illeti, Kiss K. »Nyilt panaszá«-ban oly színben tűnteti fel ezen elnöki eljárást, mintha én a nyilvánosságot, a világosságot kerülni akartam volna s titokban hívtam volna azt össze. Kiss K. ezen leírása is irányzatos. Igaz, én se őt, se Jeszenszky Nándor kormányzó-bizottsági tagot nem hívtam meg arra az űlesre, de nem hívtam meg Zatkalik Károlyt se, aki pedig szintén tagja a kormányzó-bizottságnak. Nem hívtam meg őket, mert csak azokat hívhattam meg, akiket a közgyűlés, erre kiküldött. A közyyűlés határozata pedig a következő,: egy bizottság küldessék ki, mely az illető tisztviselők közbejöttével vizsgálja meg a vagyonkezelést Kiss K. beadott panasza alapján. E határozat tehát a 3 tagú bizottságot és a tisztviselőket küldi kí, mást senkit; tisztviselők pedig az elnök, pénztáros és az ellenőr. Ezeket kellett meghívnom, másokat meghívni jogomban se állott. Hogy Jeszenszky Nándor az ő saját és Kiss K. jelenléte tárgyában tette-e azokat a kijelentéseket, melyeket Kiss L. »Nyilt panaszá«-ban neki tulajdonít,