Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-23 / 39. szám

35

6 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ " 19097 rüséget okozhat az a szóban lévő tanárnak i e rideg eljárási módot tapasztalni egyházi j hatósága részéről és éppen azon egyház kebelében, amely a szeretetnek, a humanismusnak és nem a kazualistikus szigorú jogi álláspontnak zászlótartója s amely egyháznak ő hűséges papja volt és tovább is az akar maradni. Mi egészen más eljárási módot tapasztalunk többi középiskoláinknál. Tudunk öt-hat intézetet is, ahol nem 33, de 45, sőt 49 évig működött és működik egy-egy tanár De még mást is látunk: a fiatalabb erők részéről a szeretetnek ritka megnyilvánulását ezen tiszteletre méltó, a munka terhét egykoron nagy fáradalmak közt hordoz ó, igazán prot. szellemű professorainjfkal szemben. Nem hogy tehernek, nyűgnek tartanák őket körükben, akiktől minden áron szabadulni óhajtanának, de sőt a teher nagy részét leveszik vállaikról csak azért, hogy közöttük maradhassanak minél tovább! 6—12 órát tanítanak legfeljebb. A mi tisztelt tanárunk nem kéri hatóságától ezt a kegyet, csupán azt, hogy rendes óraszám mellett tovább engedjék munkálkodni. Milyen homlokegyenest ellenkező két jelenség! Nem értjük és nem helyeselhetjük a kényszernyugdíjaztatást és törvényellenesnek s a prot. egyház szellemébe ütközőnek tartjuk Bzt különösen akkor, amikor a nyugdíjazandó munkaképes, még eredménnyel akar és tud is dolgozni, amikor fegyelmi ok nem merült fel ellene. Mert ám a jelen esetben sincs munkaképtelenségről, fegyelmi okról szó, amikor még értenők az eljárást, hanem egyszerűen arról, hogy az iskolát kormányzó tanács, mert állítólag az 1894. évi XXVIÍ. t.-c. szigorú jogi álláspontjából kifolyólag uyugdíjba küldhetők, akik vagy betöltötték 30-ik szolgálati évüket, vagy elérték 65. életévüket: új erőt kiván látni a tanári testületben, hogy megszabaduljon a nagyobb terhet jelentő 33 éves munkásától. Halljuk ugyan azt is emlegetni, hogy a nyugdíjazandó tanítási eredménye nem olyan, mint évekkel előbb. (Ha van csakugyan ok, nyitva az űt mindenkor a fegyelmi elrendeléséhez !) Avagy bizonyos-e az, hogy jobb lesz a fiatal, a még kísérletező erő eredménye? Bizonyos, hogy előre haladó korral járnak bizonyos gyengeségek, de sokkal becsesebb kincs a hosszú, gazdag tapasztalat, mely az évekkel bizonyára nem fogy, ha aem is gyarapszik A kényszer nyugdíjazás össze nem egyezí tethető prot. egyházunk szellemével, múltjával ! Nincs is annak nyoma a mi egye leik. nyugdíjintézetünknél! És talán a tanári nyugdíjintézetnél meg van ez? Valótbana. jog szigorú álláspontján áll a nyugdíjat erőszakoló t. testület ? Középiskoláink tanárainak nyugdíjáról, özvegyeik és árváik ellátásáról az 1894. t.-c. intézkedik, amellyel felállíttatott az Orsz. Tanári Nyugd. és Gyámintézet. Tehát nem egyházunk intézménye. Így ha mód is volna adva általa a kényszernyugdíjazásra (fegyelmi ok, munkaképtelenség megállapítása nélkül), azzal nem volna szabad élni, mint olyannal, amely a prot. egyház szellemével ellenkezik. De nézzük ezen törvénycikknek idevonatkozó részét. Az idézett törvénycikk 12. §-a így szól: „Ha valamely tanerő a tanítás és nevelés munkájára alkalmatlanná vált, a nyugdíjazá s a közoktatásügyi kormány, az iskola feleke-t zeti főhatóságának indítványára és pedig az ügynek egy vegyes bizottság által történt megvizsgálása és előterjesztése alapján egyetértőleg az iskola főhatóságával, a vallás- és közoktatásügyi minister rendeli el. Ha az alkalmazott a 30-ik szolgálati évet betöltötte, vagy a 65. életévet elérte, vagy pedig ha szolgálati képtelensége orvosi bizonyítványnyal igazolva van, az itt említett bizottság közbenjárása elmarad." Ezen §-ban, amely meg nem szakított, összefüggő rész, a regens, amelyen a hangsúly van: „Ha valamely tanétö a tanítás és nevelés munkájára alkalmatlanná vált" . . . akkor a 30 évi szolgálatnál, vagy a 65. életév betöltésénél a bizottság működése elmarad. De ám, ha nem vált a tanerő a harminc évi szolgálat után sem munkaképtelenné, akkor e §. szerint az illető, akarata ellenére nem nyugdíjazható felfogásunk szerint. Csak mellesleg tértünk ki a törvényre is, mert hiszen a fősúlyt az elvre fektettük. De amint látjuk, itt sincs alapja az u. n. kényszernyugdíjazásnak! A tanács felszólításának a szóban lévő tanár nem engedelmeskedett, nyugdíjkérvényét be nem adta és a kényszernyugdíjazást kimondó határozatot a kerülethez felebbezte nteg. A kerület bölcsen döntött: az iratokat visszaszolgáltatta a kormányzó testületnek azzal, hogy azt szerelje fel, a mi alatt természetesen azt kell. érteni, hogy. ám helyes, ha van ok a nyugdíjaztatásra, azt