Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-23 / 39. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. szeptember 16. 38. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 5 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk : Kényszer nyugdíjaztatás egyházunkban. Nógrádi — A tiszai egyházkerület közgyű lése. — Y. — K. — Lelkészavatási üunep Ruszton. Scholtz Ödön. — Felelet Kiss Kálmán „Nyil

t panaszára." Bohus Károly. — Külföld. — Belélet. — Hirdetések. Kényszer nyugdíjaztatás egyházunkban. Szinte fájdalmasan esik még csak a gondolat is, hogy egyházunk kebelében, annak intézményeiben a rideg rigorismusnak szelleme kapjon lábra. Hála Istennek, még ugyan nem jutottunk idáig, de kénytelenek vagyunk a dologgal foglalkozni, mert bár csak szórványosan és ritkán, de mégis előfordul egykét jelenség, amely ennek, az evangéliumi egyház kebelében meg nem tűrhető, avval merőben ellenkező szellemnek akar kifejezést adni. Nem akarjuk említeni itt azt, hogy ezen szellemnek némi nyomát találjuk már egyet, lelkészi nyugdíjintézeti szabályrendeletben is, amikor az az állami mintákra formálódva figyelmen kivül hagyta azon általánosan megnyilatkozott óhajt, hogy teljes mnnkaképtelenség esetén a nyugdíjas tekintet nélkül szolgálati éveire, teljes nyugdíjban részesüljön, amely elv adta volna meg pedig az intézménynek igazi protestáns egyházi jellegét, mondom nem akarjuk azt égbekiáltó bűnnek felróni, de rámutatunk ezen fogyatkozásra is, mint olyanra, melynek kiküszöbölését a prot. egyházias szellem egyenesen megkívánja, megköveteli! Nem, mert szerintünk ennél még fontosabb kérdés a kényszernyngdíjaztatás kérdése! Nem hozzuKfel ugyan érdeméül az egyet, lelkészi nyugdíjintézetnek, mert hisz ez egyházunk szelleméből önként folyik, csupán csak konstatáljuk, hogy a kényszer nyugdíjaztatásnak még csak a gondolata sem kisért benne! És talán valahol kisért? Eddig nem kisértett, de kisérteni akar középiskoláink tanárainak nyugdíjaztatásánál ! Egyik középiskolánk kormányzó tanácsa felhívta egyik tanárát minden fegyelmi ok és a munkaképtelenség megállapítása nélkül, aki különben már 56 éves és 33 évet szolgált, hogy adja be nyugdíjaztatási kérvényét. Sic! Nem tudom elhinni, hogy hasonló eset bármely más középiskolánknál előfordult volna valaha. Egy tanárt, aki 33 éven át szolgálta egyházát hűséggel, odaadással, nélkülözések közt, akkor, amidőn az utolsó években nehéz fáradsága jutalmát élvezhetné, az anyagiakkal nem kellene annyit küzdenie, hatósága mint egy rossz ruhadarabot el akar vetni, helyesebben át akarja ntalni az állam terhére. Nem érthetjük a tisztelt testületnek eljárását. Mindazáltal, bár a leghatározottabban helytelenítjük ezen kísérletét, nem akarjuk botor támadásban részesíteni, mert utóvégre is nem személyekről — éppen ezért is hallgattuk el a neveket — de az elvről szólunk és csupán azt kívánjuk megvédelmezni! Veszedelmes praecedenst akar alkotni a t. testület. Mert mit jelentene mostani intézkedésének szentesítése ? Nem mást, mint hogy a fenntartó testület a 30 évi szolgálat után bármely tanárt nyugdíjba küldhetne és éppen akkor, amidőn még leginkább foglalkoztatják azt a családi gondok, a gyermekek nevelése, azok magasabb fokú képeztetése, tetemes összeggel rövidíthetné meg. Ez esetben is 700 korona jövedelem csökkenéssel járna az a nyugdíjazandóra nézve éppen akkor, amidőn még fiai közül egyet sem bocsátott szárnyra, amikor azok a legtöbb költséget emésztik. Engedjen meg a t. kormányzó tanács, bármily nemes szándék vezette is légyen ezen kísérleténél, tévedett és össze nem egyeztethető az a prot. egyház szellemével! Gon[ doljuk csak meg, milyen fájdalmat és kese-