Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-09 / 37. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 319 1909. az 1341 anya- és leányegyházban átlag csak 3 rendes tagot á 5 koronával = . .évi 20,115 „ 1341 egyházban pártoló tagok gyűjtése átlag csak 15 koronával évi 20,115 „^ Összesen: 54,230 kor. Ha a kiadást maximum 20°|

0ban, tehát 10,846 koronában állapítjuk meg, marad évente tisztán .... 43,384 kor. Ezen évi bevételi összeg egy-egy kis egyházközségben, mert hisz azok a legszegényebbek, tehát segélyre szoruló egyházak, tempiomépítésre teljes fedezetet nyújthatna, esetleg egy-egy évi pauzálás mellett 2 évi jövedelemből nagyobb egyházközségben nagyobb templom is volna felépíthető. Ä reformációi jubileumi évben, amidőn az építkezés megkezdendő volna, ezen minimális számítással 5—8 kisebb-nagyobb templomot lehetne felépíteni; nincsen azonban kizárva, hogy megfelelő buzgóság mellett a tizet is meghaladná. Ezekben ismertettem azt a magyarhoni evangélikus templomépítési egyesületet, melyet a reformáció 4C0-as fordulója alkalmából legszebb alkotásnak tartanék. Vajha visszhangot keltenének e sorok s hozzájárulván ezen indítványhoz, velem együtt többen írnák alá és terjesztenék azt elő az egyetemes közgyűlésnek, hogy az a templomépitő egyesület alapszabályait elfogadva, azt a benne foglalt évenkénti országos gyűjtés engedélyezése miatt a kormányhoz jóváhagyás céljából felterjessze. R Kálvin-ünnepély egynémely főbb tanulságai az Unió, a nyelv szempontjából. Elmultak a Kálvin János, nagy reformátor 400 éves születésének emléknapjai. Ilié, hasznos és üdvös dolog, hogy az ünnepélyes eseménynek vonjuk le egynémely főbb tanulságait, összevetvén a multat a jelennel, a jövőnek megépítésére. Az ünnepély alkalmából felszínre került itt-ott az Unió eszméje is. Ami ág. hitv. ev. egyházunkban felvetette azt számbaveendő alakban Sztehlo Kornél, egyetemes ügyészünk. Az eszméhez ev. egyházunkban hozzászólottak úgy magyar, mint más nyelvű ev. egyházi lapokban is, még pedig inkább Unio-ellenes, mint Unio-melleti irányban és szellemben. Az ,,Ev. Őrálló", nemkülönben a „Missziói Lapok" t. szerkesztője is nyilatkozott, újabban a statistikus Homola István, kassai ev. lelkész is, csak a róm. katholicismussal szemben vívott s vívandó erős egyházpolitikai harcban látja szükségesnek a két prot. egyház testvéri együttműködését. Hallgassuk meg azonban a tót ev. egyházi sajtó beszédét. A ,,Stráz na Sione" juliusi száma többi között ezt írja: ,,Az Unió ismét kisért. . . . Tudjuk, hogy az Unió számos kiváló elmét foglalkoztatott . . . Luther s Zwingli is megpróbálták az egyesülést, Melanchton sokat dolgozott rajta, III. Frigyes Vilmos pedig Poroszországban keresztül is vitte azt. — Hazánkban 1820—1840. között foglalkoztak sokat az Unióval és csupán Húrban M. József férfias fellépésének köszönhetjük az Unió elbukását. Azóta is azonban megmegújulnak a kísérletek. S nálunk a protestantizmus megerősödésén kivűl az Unió érdekében azt az okot is fel szokták hozni, hogy a nagyobbára tót s német nyelvű és egy millió ev. hívőnek a két millió magyar Kálvinistával való egyesülésével a magyarság sokat nyerne. Az Unióról különben, melyet Sztehlo újabban ismét felszínre vetett, a legközelebb terjedelmesebben írandunk . . ." Érdekes és tanulságos, hogy a nagyobbára felvidéki tót érzelmű ev. lelkészek idei, Vágujhelyen jun. 8. s 9-én tartott pastorális és belső missiói értekezletén, ahol 40 lelkész volt jelen s 15 tanító stb. Maliarik János lelkész tartott Kálvin Jánosról olyan értekezést, mely a hallgatókat csak részben elégítette ki. A „Cirk. Listy" juniusi száma szerint ugyanis felolvasó „reámutatott Kálvin szigorú erkölcsiségére, küzdelmeire s szenvedéseire a genfi romlott és erköcsfelen élet megjavítása nehéz munkájában s e munka eredményeire." Élénk érdeklődéssel kisérte az értekezlet a lelkes előadást, megjegyezte azonban és kivánta is mindjárt, hogy a tárgyat egészítse ki az előadó, mert egyoldalúan emelte ki Kálvin működésének fényes oldalát és egyúttal feltűnően azt, ami bennünket egyesít s elhallgatta Kálvinról s az ő tanítása és hatásáról a teljes igazságot. Mikor azonban előadó szerző fenti kívánság teljesítésére hajlandó nem volt, az értekezlet elhatározta, hogy az előadást ki nem nyomatja, nehogy az a népet megtévessze s a hitbeli közönyösséghez s különbségek bagatelizálásához vezesse épen a mostani időkben, amidőn az Unió ismét emelgeti fejét hivatalos egyházunkban is. — A „Stráz na Sione" is így fogja fel a dolgot, mondván, hogy „Meljarik teljesen megfelelt feladatának azon esetben, ha az volt a célja, hogy Kálvin személyiségét rokonszenvesnek rajzolja meg, de mert Kálvin működése a lelkiismeret nyugalmát s a lélek üdvösségét is érintette, szükséges lett volna a hibákat s eltéréseket is feltárnia . . . s mert előadó ezt elvből vonakodott megcselekedni, az értekezlet nem fedezhette őt." Mindenesetre szép és helyes dolog, hogy ev. tótságunk a Kálvinizmustól, illetve az Uniótól való idegenkedése mellett is, idején valónak tartotta, hogy Kálvin Jánosról tanulmánnyal számoljon be. — Az a főkérdés azonban, bárhogy vesszük a dolgot, mégis megmarad mindig és felvetődik, hogy van-e szükség Unióra, vallási és nemzeti szempontból? Az Unioellenesek erős tónusban hirdetik, hogy az Unió méhében a hitközöny ölt testet. Tótjaink szerint pedig még a magyarosodás veszedelme is e forrásból fenyeget. Az Unió hívei ezzel szemben a hitközönyt tagad-