Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-02 / 36. szám

320. Azaz, hogy a vizsgálat alkalmából a segélyegyleti elnök válaszának általános megnyugvással és helyesléssel történt tudomásul vételére homályt vetett mégis egy 10.000 koronás kölcsönügy, amely alapszabályellenes kihelyezése mellett a kölcsönkihelyezés módjánál és körülményeinél fogva is arra indította a vizsgáló-bizottság tagjait, hogy ezek közül ketten egy ellenében (az utóbbi ifj. Korén Pál volt) szükségesnek találták szelíden értésére adni a pénztárosnak, aki — a segélyegyleti elnöknek a vizsgálatról szóló jegyzőkönyvbe felvett válaszirata szerint — maga is vállalja az adósságot, hogg az efféle adóssággal nem egészen van rendjén a dolog s azt jelentették ki, hogy „jobbnak tartják a kölcsön visszafizetését". Érinthetem itt még azt is — amire tiszta önérzettel, hogy ne mondjam elégtétellei hivatkozhatom — hogy az én ,,botránycsináló"-nak. ,,rosszhiszemű"-nek, „rágalrnazó"-nak elnevezett föllépésem a segélyegylet érdekét előmozdító eredmény nélkül nem volt, mert interpellációm s panaszaim folytán az adóstól a hátralékok csakhamar özönével folytak be a segélyegylet pénztárába és segélyegyletünknél általában is egyes szabálytalanságok megszüntetését, vagy reperálását érte el az én úgynevezett „botránycsinálás"-om, „rosszhiszeműség"-em, „rágalrnazás"-om. * A segélyegyletünk ezidei közgyűlésén, a segélyegyletünkkel való ügyem tárgyalása közben elhangzott felszólalásokból kell még itt leszögeznem azokat a szánalmas kapkodásszülte mondásokat, amelyekben ki is merült aztán az egész ügy silány s csak a szenvedély által dominált tárgyalása, magának az ügynek minden komoly mérlegelése nélkül, annak a bizonyos tavalyi ,,felháborodás"-nak a megszokott kedvenc mintájára. A „felháborodók" egyike — Zvarinyi Emil — azt mondta: Kiss Kálmán feltűnési viszketegből irta interpellációját s panaszait". (Ha adatokkal s tényekkel nem álltam volna elő, ha nem igazoltam s nem indokoltam volna, amiért azokkal előálltam, ha nem mutatná maga az eredmény, hogy eljárásom az egylet érdekében volt: akkor beszélhetne Zvarinyi Emil arról, hogy fellépésemben a feltűnési viszketeg vezetett, de így bajos ám csupán holmi frázissal elütni akarni a dolgot.) Beszélt aztán még Zvarinyi Emil ilyenformán: „Kiss Kálmán azóta is küldött hozzánk holmi irkafirkákat, én azokat az irkafirkákat nem olvastam, hanem eldobtam". (A segélyegyleti tagtársaimhoz küldött „Nyilt levél" és „Széljegyzetek" című irataimra célzott, amelyek egyikében a segélyegylet mult évi közgyűlésén történteket beszélem el a való tényállás szerint, szemben a közgyűlésnek ifj. Korén Pál tollából kikerült célzatosan is, esetlenül is megirt jegyzőkönyvével s leszállítom igaz értékére azt a bizonyos „általános felháborodás"-t, amelyet állítólag felidéztem magam ellen a segélyegylet mult évi közgyűlésén az úgynevezett „heves vádaskodás"-aimmal; a másikában a vizsgálatról szóló jegyzőkönyv közzététele alkalmából szinte ifj. Korén Pállal, mint a vizsgáló-bizottság egyik tagjával s egyúttal jegyzőjével gyűlik meg a dolgom, különösen az utóbbi minőségében viselt dolgainál fogva s rajta kivül a segélyegyleti elnök is elég okot szolgáltatott, hogy az ő elnöki eljárását s különösen az interpellációmra s panaszaimra vonatkozó válasziratát szóvá tegyem.) Hallottuk Zvarinyi Emiltől ezt a nagy mondást is: „Kiss Kálmán börtönt érdemel, oda is fog jutni". (Azt hitte, hogy ha ilyeneket mond, rám ijeszthet s még talán kegyelemért is fogok könyörögni.) Majd ilyen állítást kockáztatott meg: „Kiss Kálmán bizonyosan kért kölcsönt az egylettől s nem kapott; ez fáj neki". (Ez a mondása Zvarinyi Emilnek az ő alapos felsülésével járt, mert válaszomból megtudta, hogy biz én soha se kértem kölcsönt az egylettől; hála Istennek megvoltam nélküle.) Rám akart pirítani Zvarinyi Emil a sok össze-visszahadarás közt, ilyen állításával is: „Kiss Kálmán az egyházmegyei aljegyzői tisztségből el lett csapva". Hogy, hogy ?", kérdeztem közbeszóláskép. Most mondott aztán csak nagyot; azt válaszolta: „A főesperes úr csapta el Kiss Kálmánt az aljegyzőségből". (Holott mindenki tudja egyházmegyénkben, aki az egyházmegyei tisztségek betöltése alkalmából az illető közgyűlésen jeien volt, hogy magam jelentettem ki a közgyűlésen, amely igenis akarta továbbra való megmaradásomat az aljegyzői tisztségben, hogy tőlem a közgyűlés e tisztség betöltésénél tekintsen el. Ismétlem: a közgyűlés tekintsen el tőlem. Zvarinyi Emil talán nem idegenkednék az olyan rendszer inaugurálásától, hogy egyházi tisztségbe a főesperes helyezzen, akit akar s ő is csapjon el onnan, akit elcsapni akar ) Zvarinyi Emil hadarta a segélyegylet ez évi közgyűlésén ezt is • ,.Kiss Kálmánnak sajtópere is volt; de ez a per nem is volt sajtóper, hanem sajtper." (Konstatálom, hogy ennek az ugyancsak nagy passzióval többször is megisméteigetett élcnek a szellemessége által a segélyegyleti közgyűlés tagjai nem nagyon voltak elragadtatva, kivált akik azt az én külömben elég régen volt sajtóperemet ismerik s tudják, hogy miben állt és hogy azt meg is nyertem s akik tudják, hogy arról a volt sajtóperemről az iránta érdeklődő — ha van valaki, akit az érdekelhet — Zvarinyi Emilnél illetékesebb forrásból szerezhet információt s ez az illetékesebb forrás: Haviár Dani, aki sajtóperemben jogi képviselőm volt.) Végül azt dörögte Zvarinyi Emil: „Kiss Kálmán rágalmazott; nyilvánítsa őt a közgyűlés rágalmazónak". (De hát ha Zvarinyi Emil fennforogni látja a rágalmazás esetét, miért nem mondja meg: miben és mennyiben követtem el rágalmazást? Erről egy árva szót se hallottunk tőle.) Egy másik „felháborodó" — ifj. Korén Pál — azt mondta: „Meg kell fizettetni Kiss Kálmánnal a vizsgálat alkalmából felmerült költségeket, mert az ő eljárása kárt okozott a segélyegyletnek." (Arra célozva mondta ezt ifj. Korén Pál, hogy most, panaszaim következtében, a szabályellenesen kihelyezett kölcsöntőkék visszafizetésével s a kölcsönök utáni hátralékos kamatoknak s a hátralékos tagsági járulékoknak a lefizetésével az egylet pénztárába befolyt pénz — miután újabban nem akadtak kölcsönkeresök — a takarékpénztárba helyeztetvén el, ott kisebb kamatot hoz, mint az adósfelektől hozna, ha ezek kezén maradt volna meg továbbra is.) A „felháborodás" e nyilatkozatai után a vége az ügynek, ahogy az eddig fejlődött, az lett, hogy a segélyegylet közgyűlése börtönbe záratásomat nem mondta ki, se azt nem határozta el, hogy rágalmazásnak nyilvánít; se azt, hogy a vizsgálat költségeit nekem kell viselnem (a költségeket az egylet pénztára maga viseli) ; hanem elhatározta a segélyegylet közgyűlése, hogy eljárásomat igazságtalannak minősíti, helyteleníti és rosszalja, amit a másnap tartott egyházmegyei közgyűlés szentesített is. — S hozzá