Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-12 / 33. szám

284 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. gálás alá az a kérdés, ha vájjon van-e szüksége a nyugdíjintézetnek az évenkénti 301,200 koronára? S ha nincs, — amint hogy nincs — akkor csak annyi adassék, amennyire szüksége van. Ellenben a többi — s ez a lényeg! — fordíttassák tulajdonképeni céljaira: a reászoruló egyházközségek segélyezésére. Ez csak nem felforgatási kísérlet? Ez talán csak nem veszélyezteti a nyugdíjintézet alaposzlopát? Vagy annyira gyenge az az alaposzlop, hogy a legóvatosabb és legkörültekintőbb vizsgálatot sem bírja ki ? Ännyira beteg, hogy a legközönségesebb orvosi műszerrel való kopogtatástól is összedől ? Hiszen ha annyira csalhatatlan és egyedül üdvözítő az a bizonyos életbiztosítási technikai alapon készült mathematikai mérleg, kell, hogy megállja a tűzpróbát akkor is, ha még annyira laikusok vagyunk mindannyian, akik nem vagyunk „nem laikusok!" Bocsánatot kérek, ha föltett szándékom ellenére én nem őriztem meg a kellő és kívánatos komolyságot ebben a nagyon komoly és tisztes kérdésben. Ä legnagyobb készséggel elismerem, sőt tudom, hogy a mathematikai mérleg készítője specialis szaktudományában a legkiválóbbak közül való. Elhiszem azt is, hogy könnyebb egy tevét (talán inkább egy hajókötelet) a tűfokán átvezetni, mint egy laikust meggyőzni arról, hogy a mathematikai mérlegnek igaza van. Tudom azt is, hogy a mathematikai mérleg végső eredményének s ebből a célból a nyugdíjintézeti tagok, azoknak felesége és gyermekei egyénenkénti tőkeértékének kiszámítása az életbiztosítási technikai módszer segítségével micsoda rengeteg számítási munka! Ezeket én mind tudom, hiszem és elismerem. Ámde tudom azt is, hogy például egy 7—800 adófizetővel bíró község évenkénti adókivetési munkálatai is minő óriási töm- ! kelegét tartalmazzák a számoknak. Elkezdve j a földadótól, a házadókon, kereseti adókon stb. keresztül az általános jövedelmi pótadókig, meg a községi és vármegyei adókig micsoda rengeteg számot kell külön-külön egyénenként kiszámítgatnia, összevonnia az adófőkönyvbe, abban összeadni, mígnem a kivetés végső eredménye létrejön. Hát még ha az adófizetők feleségei meg gyermekei ! után is egyénenként kellene az adótételeket kiszámítgatni! Kétségkívül még sokkal óriásibb tömkelege állana elő a számoknak. Bizony könnyebb egy tevét, illetve egy hajókötelet a tűfokán átbujtatni, mint a szegény laikus falusi adófizetőt meggyőzni arról, hogy az adókivetés helyes és igazságos. — Pedig az adók kivetését hitelesítik az állami pénzügyi hatóságok s a kivetett adók törvényeken alapulnak. Ä törvényeket az országgyűlés hozza. Rz elmélet meg helyeseknek és igazságosoknak hirdeti az adótörvényeket s az azokban lefektetett elveket, — mindaddig, míg nem jön egy generális adóreform s elveti azokat, életbeléptetvén helyettük ujakat, amelyek ismét legfőbb állami igazságokká válnak a legközelebbi reformig. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az életbiztosítási technika is ki van téve ilyen gyökeres átalakulásoknak. Csupán csak azt, hogy az életbiztosítási technika tételei sem örökérvényüek. — Ännyira nem, hogy köztudomás szerint maguk a biztosítási díjtételek is változásoknak vannak alávetve. Pedig a biztosító társaságok közötti verseny sem mehet a végtelenségig. Ezenkívül a biztosító társaságok üzleti nyereségre is dolgoznak, amelyekből nemcsak az osztaléknak kell kitelniük, sőt emelkedniök. Mindezzel csak azt akartam jelezni, — sem többet, sem kevesebbet, — hogy az életbiztosítási technikai alapon készült mérleg önmagában véve még nem szent és sérthetetlen igazság. Rz annak alapjául szolgált számok tömege pedig magában véve csak a valóban tájékozatlanok előtt bírhat minden önálló gondolkozást kizáró sulylyal és tekintélylyel. Ämi aztán a nyíregyházi körírat állítólagos tévedéseit illeti, azokról legközelebb! Balla Jenö. Kérdések a nyugdíjügyben Csetneki Gyürky Pál ügyvivő úrhoz. Minden bevezetés néikűl rátérek a tárgyra. Minthogy a nyíregyházi „Körirat" és a „Felvilágosítás"-a számtani eredménye között lényeges eltérés van, azon kérdés merül fel ebből elöljáróban, hogy váljon számítása csakugyan oly biztos alapon nyugszik-e, hogy szinte csalhatatlannak kelljen azt tekinteni ? Váljon nem hasonlit-e az némileg a különben nagy jelentőségű állami statisztikai műveletekhez, melyek bizonyos gumiöltözetekhez szoktak hasonlittatni, amelyet egyaránt vioelhet vékony, magas, alacsony, és köpcös ember, minthogy az enged erre is, arra is a kívánalomnak megfelelőleg ? Mert hát a kereskedői mérleg is meghibázik igen könnyen. Nem kell, csak hogy rosszul, kissé ferdén legyen az felállítva. — A számtan ugyan nem csal. Kétszer kettő mindig kétségen kivűl négy. Csak az a kérdés, hogy a számokat jól csoportosítjuk-e ?