Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-05 / 32. szám

280 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. Ä szekularizáció és Hajduvármegge határozata. E cím alatt lett kibocsátva az a röpirat, amely Lengyel Imre nyug. kir. táblabírónak 1909. esztendő április hó 14-ik napján Hajdú vármegye közgyűlésén a papi javak szekularizációjára vonatkozó indítványát támogató magvas, történeti alapon álló érvelését s a pro és contra elhangzott beszédeket tartalmazza. Az indítvány óriási többséggel és nagy lelkesedéssel lett elfogadva. Hozzájárulás végett megküldték Magyarország összes törvényhatóságainak, hadd merítsenek belőle bíztatást és lelkesedést eme hazánk jövö boldogulására elengedhetetlenül megvalósítandó eszme diadalmas kiküzdésére. Mivel ez az indítvány a mi egyházainkat is igen közelről érinti, alkalomadtán az értékes beszédet az indítvánnyal és a vármegye határozatával együtt a maga egész terjedelmében lapunkban is közölni fogjuk. Most csak annyit jegyzünk meg, hogy Hajdu-vármegye ezen ténykedésével fényes tanújelét adta annak, hogy Bocskay ezen ősi vármegyéjéből még nem halt ki a hazája jövőjéért aggódó protestáns közszellem s hogy a vármegye ezen határozatában mintegy beigazolva látjuk, hogy egyházunk egyik kiváló, agilis vezérférfiának nem régen történt ilyen irányú állásfoglalása korszerű és helyes volt. IRODÄLOM. Csiky Lajos lelkipásztorkodástana. — Megjelent 1908-ban Budapesten. 512 lap Hornyánszky nyomása. Ára nincs megjelölve. — A testes kötet megjelent még a mult évben Xéler Zoltán adományából, a Luthertársaság pályainüveként. Számottevő munka, ujabb gyakorlati theol. irodalmunkban. A jeles szerző csakugyan „szivét lelkét és minden e t/ren való tudását beleöntötte munkájába." S bár „előtte állott a protestáns világirodalomnak minden e kérdéssel foglalkozó nevezetesebb terméke", mégis müve egybeállításánál „sok tekintetben töretlen nyomokon jár." A használt forrásmüvekbe pedig „saját, magyar prot. theologus lelkét öntötte át." Müvét jól meg kell különböztetnünk a tiszántúli ref. egyházi értekezlet pályadijas müvétől. Másoktól vett át egész részleteket a magyar pietizmus ismertetésénél Payr Sándortól, a diakónus intézménynél a nagykállói ref. egyház alapszabályaiból, a gyülekezeti közegészségügy szolgálatainál Tüdős Kálmán debreczeni főorvostól, a lelki betegek gondozásánál Csák Mátétól s a lelki gondozók számára való általános utasításokat es jó tanácsokat a nagyhírű Vinettől. Rendszere telj esen világos es átlátszó. A lelkészre, annak hivatalára és főleg a lelkipásztorkodásra vonatkozó „alapvető tételek" után müve első könyvében ismerteti ..a lelkipásztor életét," s a másodikban annak ..munkáját", és pedig: „egyes egyházi intézmények területén", „az egész gyülekezet érdekeinek szolgálatában", „a gyülekezeti családok körében", s végül „a gyülekezet egyes tagjai körében". Logikailag, psychologiailag és gyakorlatilag is egyarár.t helyes felosztás. Müve záradékában jó példákat választott a lelkipásztori és belmi.-siói munkásság területéről egy Borrome®, Spener, Francke, Lavater s hosszasabban Fliedner, Wichern, Lóhe s a mi Székácsunk személyében. Könyvének egyik legbecsesebb és teljesen önálló részlete a lelkész bibliai neveinek (48) kimerítő egybeállítása s Tüdős K. tollából a lelkipásztornak a közegészségügyhöz való viszonya. Általában a „Luthertársaság" pályázati felhívása remekül egybeállított elvi és gyakorlati követelményeinek szerző minden tekintetben megfelelt. Mingyáit as „alapvető tételek" ismertetésénél sok jót mond a quakerek és plymouthi testvérek felfogásával szemben az egyháznak folytonos evangelizáló és önmagát refoimáló munkájáról, lelkészi állásnak általános elterjedtségéről és irási alapjáról, a római egyház paposkoaásáról, a lelkészi hivatás szellemi és hitkő természeti képességeiről (itt több izben „szentelésről" beszél avatás kelyett), a lelkipásztor, lelkipásztoikodás és leiklpasztorkodástarv egymáshoz való viszonyáról (itt jogosan tiltakozik a „cura pastorális" elnevezéze ellen s helyébe a „Theologiai pastoralist ajánlja) a lelkipásztorkodás szomszédos munkaterületeiről, a lelkészség és a lelkipásztorkodás bibliai alapjáról s kimeiitően ismerteti a lelkipásztorkodás történetét az őskeresztyénségben. a középkori római egyházban s a protestantismusban. Az ujabb külföldi és hazai irodalom ismertetése után egy igen terjedelmes szakaszban felöleli a belmis6ziót, annak történetét és mai állását. •— Méltán nevezi az alapvető tételekkel foglalkozó I. részt müve „elméleti" részének, a melyre aztán a lelkipásztor munkáját az egyes egyházi intézmények területén s a gyülekezeti családok és egyesek körében ismerfető II. vagy „gyakorlati" rész következik. Gyakorlati rész 1, könyve „a lelkipásztor életéről" szól. — Fölmondja, hogy a keresztyénségben a lelkésznél küiönösen „azelet mindig előtte áll a tannak" s hogy „a tiszta életben való példaadásnak" van a legfontosabb szerepe a lelkipásztori hivatás sikeres eltöltésében. E tiszta életéhez tartozik a hű lelkipásztor jelleme, komolysága, nyíltsága és egyenessége, türelmessége, nyugodtsága és okossága, megbízhatósága és pontossága, müveit modora és benső élete. E könyv igazi papi tükör, amelynek határainál találkozik a lelkipásztorkodástan az ethikával, psychologiával, peadagogiával és sociologiával. Mindenben és mindenütt a jó lelkipásztor élete, a tiszta keresztyén szeretet élete legyen. Szeretném, ha Lelkészeink Csiky Lajos könyvének különösen ezt a szakaszát,. 7 hü lelkipásztorról, szorgalmasan forgatnak s meg is szívlelnék. A lelhipásztorkodás eseményei leírásánál mint szerzőnek, ugy a mi lelkünk is „gazdagodnék szent ós olthatatlan erejű tűzzel'" Az egyéni lelkipásztori qualifikátió remek rajza után a gyakorlati részt 2. könyv magát a tág mezőt : a lelkipásator munkáját ismerteti. Itt mindenekelőt tárgyalja a lelkipásztori látogatásokat és fájdalommal konnstatálja hazai i rot. lelkészeinknek e téren való elmaradását. „Ennek tulajdonitható, ha egyházainkból oly sokan kiválnak" — módja találóan a szerző. Majd ismerteti a lelki pásztor munkáját az egyháztenács és az iskola egyházi intézményeinek területén, amelyen hasonlóan igen nagy tájékozottságot áiul el a szorgalmas szerző. Erre a lelkipásztor munkája következik az egész gyülekezet érdekeinek szolgálatában és itt találóan bemutat egy példát a nagykállói ref. egvház diakónus alapszabályaiban, „egy gjülekezet belmissziói szeivezkedésére." Egyházközségeink nem egy modern anyagi vagy szellemi bajára üdvö» gyógyirt talál itt a szives olvasó fmunkáskérdés, socialismus, stb.^ Itt megjegyezzük, hogy szerzőnk következetesen a lelkipásztor munkájáról a „gyülekezet'-ben beszél. Pedig szeiintünk helyesebb és találóbb, mint amire a lelkipásztorkodás vonatkozik, az „egyházközség" elnevezés használata. Előbbit az egyház dogmatikai, utóbbit jogi fogaiom határozásának tartom. Az egyházközség családokból és egyesekből épül föl. — Az azok körében való lelkipásztori gondozás képezi mű további szakaszainak a tárgyát. A család gondozása a lelkipásztor egyik legszebb, de legn-shezfcbb feladata. Egészséges ker. családi otthonok képezik az államok épségének s szellemi és anyagi föll ndülésének nélkülözhetetlen két- és alapfeltételét. Az egyesekre irányuló lelkipásztori gondozás jellemzésénél az eddigi nyomokon haladva kit-