Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-29 / 31. szám

V. év. Av / Nyíregyháza, 1909. augusztus 12. 33. szám. /V EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Alegjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre ..... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. & Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JJEGYZEK : Vezérczikk : Álszabadelviiség. G. II. — A káté tanítása a középiskolában. — r. — a. —. — Tárca: Egy ifjú lelkész álmai — Balélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Álszabadelviiség. Szükség magunkat némely meggyökeresedett téves fogalmakhoz való beteges ragaszkodásból kigyógyítanunk. Mert ha ezt nem • tesszük meg, lassacskán azon vesszük magunkat észre, hogy nem lesz kit gyógykezelnünk. Nem mintha a betegség múlt volna el felőlünk, de azért, mert a betegséggel együtt majd a beteget is elnyeli a föld. Ilyen meggyökeresedett téves fogalom, amelyhez sokan még vezéreink közül is szí- j vosan ragaszkodnak: a minden áron való j szabadeivüség, a más meggyőződésüekkel j felveendő küzdelemtől való irtózás, a béke ! szempontjainak még az egyház létérdekei fölé i is helyezése, a minden vonalon egész az i érthetetlenségig fokozott türelmesség, — vagy a mint fejtegetésünk címében foglaltatik: az álszabadelviiség. Ä mikor az egész vonalon megindult a harc ellenünk, amikor a reversalis-hajszát a legújabb sütetű püspöki instruktió törvényszerű egyházias kötelességgé teszi, amikor a „Népszövetségi gyűlések" címe alatt a más vallásúak létjoga és törvényes igényeivel szemben már szervezve van egy óriási tábor, amikor nyilvánvaló hazugságok örve alatt a védekezés szükségét hangoztatják, hogy támadó szándékaikról le ne hulljon a lepel, — amikor a reversalis — és áttérési statisztika évről-évre megdöbbentőbb mérvben tárja fel az ellenünk az ö részökröl az életben valósággal lefolytatott harc tényleges eredményeit: akkor mi még mindig jámbor arccal várjuk téUenül, hogy a legtestvériesebb szólamokkal, mosolygó arccal, a szent testvériség nevében — egyszerűen kinullázzanak minket a világból és követeljük, hogy a mi papjaink csak prédikálják tovább a zavartalan békét, csak hirdessék tovább a meg nem bolygatható türelmet, csak tanúsítsanak lanyha elnézést minden reversalis hajszával szemben és nézzék ölbetett kézzel az évről-évre növekedő veszteséget, statisztikai szomorú tényeket stb. stb . . . Minek a jele ez a felfogás, ez a magatartás, ez a követelés, ez a tényállás ? Az evangélium ereje tompult volna meg ? Vagy az ágostai hitvallás nem elégítené már ki a szíveket ? De hiszen amaz még ma is és mindörökké Istennek ereje, minden hívőnek üdvösségére! Emennél jobbat, és tökéletesebbet pedig az idők még ki nem fejlesztettek ! Itt tehát csak az eljárásban s ami annak kritériuma, a túlzott türelemben, a hamisan értelmezett szabadelvüségben és a kötelességszerű munka helytelen, vagy idegen tényezők következtében lehetetlenné váló végzésében lehet a hiba. Ez alkalommal főkép a hamisan értelmezett szabadelvüségről szólván, fölvetjük a kérdést: meddig tartson még e türelem ? . .. Mert mi vagyunk az elsők, akik nyílt szívvel hangoztatjuk, hogy igenis : jogosúlt dolog és így kívánni, követelni kell, hogy az evangelikus egyház és annak munkásai ápolják, hirdessék és tanúsítsák a türelmet, a szabadelvüséget, a testvériséget, a szeretetet, — de — és ez a legszélsőbb határvonal — csak egyházunk exisztenciájának biztosítása mellett. Ám mikor már egyházunk léte, jövője függ kockán, akkor minden türelem predikálása hazugság, minden támadás, még a pofoncsapások és nyílt sebek ütésének elviselése is — árúlás, mert a punctum saliens az, hogy a szeretet és igazság egyházának kárán a szeretet ügyét szolgálni nem lehet. És épen mért egyházunk evangéliumi igazait érezzük, épen azért erkölcsi és evangéliumi kötelességünk felvenni a nyílt küz~