Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-22 / 30. szám

258 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. vártak, aztán dühösek lettek, hogy soká nem jössz, s elvitték a kis lányt keresztelni a g. kath. paphoz, hisz az anyja úgy is az." „Hogy emlékszem-e ? Álmatlan éjem volt miatta, mert ismerem a nép gondolkozás módját, olyan vallásban tartja kötelezőnek a nevelést, amelyikben kereszteltetett a gyermek. De mit tehetek?! Egy ember, csak egy ember. Káplán kellene ilyen nagy egyházba, de a hívek nem birnak fizetést adni. Kértem rá államsegélyt, a válasz „Nincs pénz." Alig érthetően ejté ki már az utolsó szavakat az ifjú, úgy fojtogatta torkát a keserűség. „No ne búsulj — vígasztalá őt csúfondáros mosolylyal a Korszellem. Ha elvész is egy pár gubában, vagy rövid rokolyában járó lelketek, de vannak magasabb tanintézeteitek, ahonnan csupa egyházáért lángoló uri emberek, meg egyházatokat tisztelő, becsülő jó barátok kerülnek ki. Vagy nincs igazam ?! Gonosz vagy szellem! Kétségbe akarsz ejteni, hogy feltépsz, felmutatsz minden sebet. Jól tudom én, hogy agyrém az mitőlünk a mai időben, hogy a mi nagy költséggel fenntartott tanintézeteinkből kikerült ifjak fenntartói, vagy pártfogói lesznek árva egyházunknak. Tudom én, mily kétségbeejtő arányban van az elért eredmény a rája fordított költségekhez, de mit tegyünk, haladnunk kell a korral. Minden egyház iskoláival mutatja elsősorban erejét, életképességét. Mi sem maradhatunk hátrább." „De hátha olyan nagyon iparkodtok utánozni a pápás egyházakat ebben a dologban, miért nem utánozzátok a szellemben, a vezetésben is. Ne is felelj, megmondom én. Mert nincsenek, vagy ha igen, csak elenyésző, kicsi számban — bátor, vezető férfiaitok. Egyiket lenyűgözve tartja az u. n. liberális szellem. Isten mens olyat mondani, vagy tenni, a mi a bigott lutheránus cimet vonná maga után, pedig bezzeg Apponyi nem fél ugy-e legexponáltabb állásban is megmutatni, hogy neki mindenekelőtt való a maga egyháza érdeke. Másik félti a maga, vagy családja tagjainak előmenetelét, a harmadik inkább óhajt süketen és vakon békében lenni, mint látó és halló érzékekkel harcolni. És így tovább. Csak az nem gyáva egyháza érdekeiért síkra szállni, akit a szülei ház nevelt fel, buzgó, vallásos érzelmek közt. Akarsz talán ilyen helyet is látni? keressünk! egy-kettő talán csak akad még. Azokat meg engedd menni tovább — hisz sokkal kisebb pont vagy, mintsem feltartóztasd őket, akik felemelt orral, kimeresztett szemekkel nyújtják karjaikat a fellegekben látszó, csalfa ködképek után, eltaposván utjokban a sok giz-gaz által már úgyis majd megfojtott buzakalászt. Magad mondtad az elébb, hogy egy ember csak egy ember, ne akarj hát te magad minden neked látszó ferdeség ellen szót emelni, mert azt veszed észre, hogy a magad életútja lett olyan ferde, hogy ki nem igazíthatod soha egyenesre." Igaz minden szava e lénynek — érezte csüggedten Hadasi — jaj az új ut törőinek, halálos veszedelem a chinai fal első ostromlóinak. Ha nincs meg bennem a martirhaiáit szenvedők rajongó lelke és kitartó ereje, akkor meg kell maradnom a maradiak táborában. Úgy látszik a Korszellem nyomon követte az ifjú lelkész gondolatait, mert arcán egy győzelmi mosoly villant át, de szava közönyösen hangzott, amint hozzáfordult. Ép a kath. nagygyűlések ideje van, néznők meg talán ellenségeitek konyháját is?! Hadasi beleegyezőleg intett s mire felemelte tekintetét, már ott is voltak a sötét és ragyogó egyházi ruhák tömkelegében. Aztán hallott beszédeket, szemrehányókat, bátrakat, riadókat, követelőket, gyújtókat és az mind át volt hatva a vallás, az egyház lángoló szeretetével. Egyikben sem volt meg az egyéni érdek félénk tartózkodása, a hatalmasok kegyének koldulása, gyengéik tömjénezése; mind küzdő hős volt, mindenkinek szíve egy célért lángolt, t. i. vallásuk minden vonalon való győzelméért s ezzel egyházuk még hatalmasabbá, még nagyobbá tételéért. Hadasi szíve zokogott, amikor gondolatban öszszehasonlította ezeket a szónoklatokat, a mi gyűléseink óvatos, fölfelé meghunyászkodó, lefelé csillapít' gató beszédeivel. Hallotta azt a szinte extásisba menő éljenzést, mely a kath. papok ajkairól felhangzott s visszaemlékeztett arra a bátortalan, csendes helyeslésre, ami a mi gyűléseink egy-egy kissé bátrabb beszéde után végig morajlott, mert hátha egy-egy szemfüles riporter épen annak a nevét találja feljegyezni lapjának az „élénken helyeslők" közt, kinek kérvénye most van a ministeriumnál fia kineveztetéseért. Avagy annak neve kerül nyilvánosságra, ki most van ajánlva a kir. tanácsosságra, érdemrendre, vagy nemesítésre — s mi lenne akkor mindebből. Hadasi szívéből nehéz sóhaj tört elő, szemét könyek homályosíták. A Korszellem hirtelen megragadta karját. „Nos fiatal ember, mit szólsz az ellentéthez, hát érdemes neked a te lánglelkeddel ott tespedni a kicsinyhitűek közt, kiknek tevékenységi vágya nem nagyobb a csiga bátorságánál, amely a legelső akadálynál hirtelen visszabúvik házába. Nem itt volna inkább a helyed ezekközt!? Nevedet a hír szárnyára venné, ünnepelt barátaidtól rettegett . . . (Vége köv.) T OÜGY, Äz országos középiskolai tanáreggesfilet ez évi közgyűlését julius hó 3. és 4. napján Selmeczbányán tartotta meg. Az ősi város kitüntető szeretettel fogadta az ország minden részéből nagyszámban egybesereglett tanárságot, melynek képviselője Négyesy László dr. elnök lelkes szavakkal üdvözölte a hatóságok és testvér-egyesületek kiküldötteit s hálásan vette azoknak hazafias munkáját és békés együttműködést hangsúlyozó nyilatkozatait. Az országos evangelikus tanáregyesület érzelmeit Szigethy Lajos dr. budapesti tanár tolmácsolta. Az igen tartalmas előadások, melyek az egyesület hivatalos közlönyében fognak megjelenni, kizárólag tanügypolitikai kérdésekkel foglalkoztak s a tanárság anyagi érdekeit teljesen mellőzték. Fényesen kiemelkedő pontja volt a közgyűlésnek az a kegyelet, mellyel a tanárok felekezeti különbség nélkül az öreg Breznyik János Selmecbányái ev. tanár emlékének áldoztak. Maga az elnök méltatta a temetőben a messze földón hires professzor érdemeit, kinek síremlékére a titkár tette le az egyesület koszorúját. A közgyűlés helyi előkészítése dr. Rauchbauer József kir. kath. főgimn. igazgató érdeme, a kirándulások rendezésében pedig a fáradhatatlan Király Ernő ev. líceumi igazgató s a turista-egyesület ügyvezetője fejtett ki valóban sikeres buzgóságot szeretetreméltó családjával együtt. Nyugodt lélekkel