Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-15 / 29. szám

1909. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 251 egyháztól elnyert hódítással. — Ez:n positiv adatok alapján a református egyházra vonatkozólag megállapíthatjuk, hogy bár a reverzális törvény mellett a r. kath. egyházzal szemben hátrányban, veszteségben van, más egyházakkal szemben e törvény alapján előnyben van/De ha a református egyház a maga erős nyelvi s nemzetiségi egysége mellett, mi nagy előnye, céltudatos egyházi és társadalmi törekvéssel, amire határozottan és észrevehetően törekszik is, még jobban kifejti belső erőit, szervezi és mozgásba hozza nagy emporiumait, nem kétlem, sőt bizton remélem, hogy a r. katholicismussal szemben nemcsak mint számottevő versenytárs fog állani, hanem e versenyben és küzdelemben esetleg a r. katholicismus fölé is fog kerekedni. Azért a református egyházra nézve nem is látom oly feltétlenül szükségesnek az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ának visszaállíttatását. Itt kell röviden megemlékeznem a „Ne fernere" még mindig napi renden lévő ügyről — Mennyire felszisszentünk megjelenésekor, mennyire konsternált annak a pápaságnak ezen intézkedése, melyről azt hittük, azt hirdetjük,, hogy vele már rég leszámoltunk, hogy se ereje se hatalma többé, hogy nekünk ártson. — Appelláltunk a kormányra, a most hazafias magyar r. k. püspöki karra. — Jó, hogy összes püspökeinket, kerületi egyetemes felügyelőinket, főgondnokainkat deputátióba nem küldöttük, Vaszary hercegprímás Ő Eminentiájához, kérve őt, hogy jóindulatulag járjon közbe a római pápa, mindnyájunk csalhatatlan földi Ätyja ő szentségénél, hogy atyailag hárítsa el tőlünk a „Ne temere" veszedelmét és csak azt nem tettük, nem tesszük mai napig, amit az önérzetes, a maga ereje tudatában lévő protestantismusnak ebben az odiósus ügyben megjelenése e'ső percétől kezdve meg kellett volna tennie. Mi a „Ne temere"? Nem más, mint a protestantismusnak adott ujabb pofoncsapás s a minden lelkek felett uralkodni akaró pápai zsarnoki hatalomnak ujabbi próbálkozása. Teszi ezt ott, ahol lehet, ahol erre — mint Magyarországon is — jó tér és alkalom van, mert p. o. a jó szimatu pápai orr Németországra vonatkozólag is előre gondoskodott a Providá-ról. A nemzetközi érintkezésnél, az önérzetes, erejök és hatalmuk tudatával biró németek a pofoncsapásokat nem szokták zsebre rakni, sem keztyüs kézzel elintézni. Nyomban megszállja a határt a haderő s megszólal a pusztító ágyu. — Nincs nekünk oly haderőnk, melyet a megtámadott és megsértett felekezetközi hatásra fel kelletett volna vonultatni? Hát a sajtó, az egyházi és világi, az ige, a tudomány két élü fegyvere, az autonomia annyi rendelkezésünkre álló szerve : gyűlés, szószék, Prot. Irodalmi és Luthertársaság stb.; felvenni a felénk dobott kihívó keztyüt, hirdetni az igét, s azt mondani: Jámbor r. kath. atyánkfiai! tudjátok-e tí azt, hogy mikor az Isten ezt a szép világot megteremtette, nem teremtett sem zsidót, sem görögöt, nem teremtett sem pápistát, sem lutheránust, sem kálvinistát, hanem teremtett embert a maga ké-pére és hasonlatosságára s szívébe oltotta az Isten iránti félelmet és embertársai iránti szeretetét. íme lássátok, jámbor Atyafiak, a ti magát csalhatatlannak képzelő s korlátlan hatalmat bitorolni akaró pápátok emez örök isteni és természeti törvény ellenére azt hirdeti, azt parancsolja néktek, hogy eretnek lutheránussal és kálvinistával házasságra ne lépjetek s ha mégis lépni merészeltek, úgy hazai, polgári és egyéb egyházi szabályok, valamint szívetek tiszta érzelme szerint törvényes és tisztességes házasságtok a pápa és a r. kath. egyház szerint tisztességtelen, becstelen vadházaság, gyermekeitek, szemeitek fénye, szívetek legtisztább szerelmének záloga és reménye, megvetett törvénytelen fatyyuk, mely vétekeitek titeket a mindenre oldó eszközt találó egyház fel nem old s szomorú végzetetek itt és örökké a kárhozat. Hát jámbor Atyafiak, hiszitek ezt? kell ez nektek? Nem fordittok hátat annak, aki szíveteket, lelketeket így gúzsban tart,a ? És egy ilyen fellépésre, hiszem, hogy megindult volna hazánkban egy régóta kívánatos reformáció, mely egészen máskép alakíthatta volna itt át a felekezetközi viszonyokat jaj, de az örökös Opportunismus, az ellenfélnek akaratlanul is a malmára vizet hajtó pártpolitikai lamentálás: ez harc; nekünk, a hazának békességre van szükségünk. De hogy lehet itt béke, mikor az ellenfél minduntalan támad, arcul csap, lépten-nyomon terjeszkedik, uralkodik, szorít stb. — Kell ezt bizonyítani ? Nem érzi ezt minden protestáns ember, nem tapasztaljuk mindennap ? A magyar törvényekre való hivatkozás, — mondja az alkotmány egyik száma, foglalkozva a Tisza István legutóbbi beszédével — lelkiismereti dolgokban mindenkép indokolatlan. — Az állam összes hatalma végződik a formai jognál. — Az ilyen fölfogást vallókkal szemben ki hiheti, hogy szép szóval is lehet boldogulni? És mi mégis a most hazafias magas r. kath. püspöki karra appellálunk. Hát ugyan ki az közöttünk, az a korlátolt, aki azt hiszi, hogy a „Ne temeré"-t a mi szép szemeinkért, a mi kedvünkért vonták vissza ? Majd jövő évre, ha az Isten éltet — számszerűleg teszünk arról bizonyságot. — No, mi meglehetünk politikánkkal elégedve, a „Ne temere" helyett megkaptuk a Providát s hozzá a még gonoszabb s agyafúrtabb most hazafias magas püspöki kar Instrukcióját. — Igazán elmehetünk érte búcsúra Rómába, vagy legalább Esztergomba. Teljesen osztom és aláírom, a mit e tekintetben igazán okosan és helyesen Dr. Kováts István úr a Prot. Egyh. és Isk. Lap hasábjain megírt. Végeredményben röviden, miután sajnos — nyerességről semmi cimen nem szólhatunk, következőképen állapíthatjuk meg az ág. h. evang. és a ref. egyházak 1907. évi veszteség számláját. Az ág. h. evang egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél: 592 (az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ához viszonyítva! 296), áttérés folytán: 261 (a Horvát-Szlavonországokban elért 5 nyereség levonásával), felekezetből valók kilépés folytán: 376, összes vesztesége tehát: 1229. —(1906-ban volt: 859, 1905-ben: 1039, 1904-ben: 1163, 1903-ban: 989.) — Kivándorlás folytán: 16950. A református egyház vesztesége a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél: 514 (a 12. §-hoz viszonyítva: 257), áttérés folytán : 1026 (a társországokban előirt 16 nyereség leszámításával), felekezetből való kilépés folytán: 224, összes vesztesége. tehát: 1764. — (1906-ban volt: 1 044, 1906-ban* 1111, 1904-ben: 1479, 1903-ban: 1 574.) Kivándorlás folytán: 14670. , . Vajha ne hiába közölnők ezeket a tanulságos adatokat! Kassa. Homola István, ev. lelkész.