Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-08 / 28. szám

240 EVANGÉLIKUS ÜRALLO iyt)9 szobában. Modern paplak, elegánsan bútorozott iroda A széles bőrdivánon ott heverészik reverendásan a tisztelendő. Kezében könyv, melyben buzgón keresgél egy textus után, a mai szt. beszédhez. Megütközve fordul ki az irodából Hadasi. Megértett mindent s elgondolkozik. Csoda-e, ha ilyen alapos előkészületü beszédet hallván, az értelmiségnek még az a része is elszokik a templomba járástól, kiket külön- ben vallásos nevelésök s szívok vágya odavon. A lusta barátokról, kényelemszerető kath. papokról már csak az anekdoták mesélnek, mert a jelen már csak a mi sorainkban találja a kényelmet mindenek felett szerető lelkészeket. Pedig, ha valamikor, úgy most van az idő, amikor egy prot. lelkésznek minden tudását, akaratának, tevékenységének minden erejét sorompóba kell állítani, hogy jó sáfárja legyen a reá bizott lelkeknek s hű pásztora a gondjai alá helyezett nyájnak. ,,Tudom mire gondolsz — szólt közbe a Korszellem, — de ne hidd, nem a jólét az, mi restté, kötelességeivel keveset törődővé teszi ez embert. Ez olyan nyavalya, ami hovatovább, ha nem vigyáztok magatokra, általánossá lessz. Vagy nem ismernéd Lakmóy collegádat? Hogyne ismerné, hogyne tudná dolgait Hadasi. Kicsi egyház, nagy család. Bizony, ha már egyháza érdeke nem ösztönzi, a családja iránt tartozó kötelessége késztetné arra, hogy híveiknek száma, ha nem szaporodik, legalább ne is fogyjon. A protestantizmus egy-egy egyháza, mint elszórt kis sziget van körülvéve a Katholicismus nagy tengerével. Tagjai, mint éhes cápák ólálkodnak a part körül, keresve, kit elragadhassanak s ha a nyáj pásztora alszik, a nyáj szétszéled s mily könnyű az őrizetlen juhok eltévelyedése. Igaz, hogy vallásunk aiapelve a lelkiismereti szabadság, de tekintetbe kell venni azt, hogy az ellenfél papjai, heves agitácziót fejtenek ki, a nép gondolkozásmódjában még mindig kiskorú s inkább hajlik oda, ahova szép szóval is, erővel is húzzák, mint oda, ahol csak meggyőződésére bíznak mindent. Az igaz — fűzte tovább gondolatait Hadasi — hogy mi nem tehetünk úgy, mint az ellenfél papjai, fenyegetvén híveiket földi és túlvilági kárhozattál, a kegyszerek elvonásával, ilyesmit már a mi fenkölt vallásunk lényege sem enged meg de amenynyit szép szóval, a szentirásbeli idézetekkel támogatott szelid rábeszéléssel el lehet érni, azt megkísérteni nem kell restelni, sem kényelemszeretetből, sem álliberalismusból. Hiszen Dávid sem állt ki Góliáttal szemben teljesen üres kézzel. S bár nem szerelte fel magát ijesztő fustélyokkal, öldöklő csatabárddal, hisz az ő gyönge vállai, ifjú karjai el sem bírták volna azokat; de kezébe vette paritytyáját s annak lapos kövét s karjainak ügyességét megacélozta a Mindenhatóba vetett végtelen bizalom, hogy ó győzni fog, győznie kell, mert ügyével van az Isten. Dávid példájából fogok erőt meríteni a küzdelemre — suttogta a fiatal lelkész — nem leszek rest kimondani s nem kicsinyelek soha egy szót, egy alkalmat, egy cselekedetet, amiről lelkem azt súgja, hogy munkálhatom vele Isten országát, hiveim buzgóságát és hithűségét. A Korszellem ügyet sem vetett erre a buzgó, szívből fakadó, halkan kiejtett fogadásra. Ő csak a nagy lármával kikiáltott, a lélektől tudomásul sem vett fogadkozásokhoz volt hozzászokva. „Nos nem untad még meg bolyongásunkat?" zavarta fel az ifjút merengéséből pártfogója. Ha nem, — mennénk talán a templomba, hiszen divat is első ünnepen, tette utána gúnyosan. „Menjünk, de nem ide, mutass már közbe egy derültebb képet is Korszellem, mert egészen elcsüggedek." A következő pillanatban már ott ültek egy zsúfolt templom hátsó padsoraiban. Oly jól esett a buzgó, vallásos lelkű ifjúnak megkönynyíteni szívét a szt. énekben. Szorongó érzése elmúlt. Teljesen átadta magát az ájtatos érzéseknek. Aztán elhallgatott az orgona s kezdetét vette a szt. beszéd. Mi ez? riad fel Hadasinak iskolai szabályokhoz szokott elméje. Hiszen ez az előkészítés, ez a 1 felosztás nem felel meg a rendszernek, melyet tudományos theologiai iratok előírnak. A mai textuson van felépítve, de ujmodorú. Nem tudományos fejtegetés, nem elvont theologiai tételek magyarázata, de a való élet. Példákat, történeteket m:md a lelkész, s azokból vonja le az erkölcsi igazságokat, azokkal érteti | meg Isten jóságát. Azokkal ébreszt vágyat hallgatói ságában a megigazulásra, a hithüségben élni halni tudásra „Nézz körűt a híveken" — súgta a cicerone, mindnek ott van arcán, szemében az a tűz, amilyennel az ősi hitvallók léptek még a máglyára is. Látod ez a collegád az ellenségtől is eltanulta a mi jó. A Korszellem elhallgatott, felkeltvén szavaival a gondolatok egész raját, az ifjú elméjében, Bizony — gondolta — az egyszerű nép nincs megérve arra, hogy érdekelje | őt a hitelvek elvont tárgyalása. A kath. papok predi, katziói telve vannak a szentek életének csodálatosnál | csodásabb történetével — s a nép hallgatja áhítatos | szívvel, nem bírál, de hisz, s szíve megtelik vallása ! iránti törhetetlen ragaszkodással, mert a szentek életének példája lelkesíti őt azok követésére, vagy legalább is azon hithez való hűségre, amelyért annyian haltak vértanú halált. Hát mi nekünk nincsenek vértanúink. Karaffa áldozatai, a gályarabok, s annyi más ! kül és belföldi mártírjai a pápai önkénynek, nem érdemj lik e meg azt, hogy történetükről egy-egy predikátzió keretében megemlékezzünk. Hisz csak az imént láttam, hogy a szív húrjait érintvén, mennyivel könnyebb eljutni a lélekhez, mint az értelem hídján keresztül. — Csodatevő szent lélek — fohászkodott az ifjú, ihlesd ; meg társaim szívét is, hogy lássák mindenek, miként I kell cselekedniök, hogy vetésöknek, jó aratás legyen I jutalma. Küld el hatalmas Isten szt. lelkedet a lelkészekre, mint ama első pünkösd ünnepen, a ker. egy! ház megalakúlásának napján. A képzettársítás az ev. • egyházak, a reformátzió első napját hozták elméjébe oct. 31-ikét s szinte indulatosan tört ki belőle „Oh mi balgák vagyunk mi, hogyne kisebbítenének ellenségeink, mikor mi magunk segítünk nekik, már csak azzal is, - hogy az evang, egyház születését nem méltatjuk arra, | hogy neki egy külön napot szenteljünk Ez a mód ama nap jelentőségének kisebbítése. Az egyes ember ; is, ha megünnepeli születése idejét, azon napon teszi : azt, melyen évfordulója van világrajövetelének. Hát a mi édes evang. egyházunk megalakulása nem érdemli ugyanazt tőlünk, hiszen ez alkalommal még a csodatevő szt. lélek sem hiányzott. Igenis — mert az az egyszerű szerzetes saját bátorságából nem merte volna kifüggeszteni azt a 95 pontot a wittenbergi vártemplom ajtajára, ha Isten az ő bátorító szt. leikét nem küldi ! el hozzá, hogy ennek erejével megmerje támadni a 1 nagyok és hatalmasok erősnek látszó, — de csak látszó, mert hazugságon épült — várait A fáradhatatlan Korszellem csak vezette tovább ! az ifjút s ez elmélázva követte őt. Az enyhe tavaszi lég, a fák bontakozó rügyeinek illata, a rét millió megújúló apró életének összhangzó harmóniája, s a csak imént szerzett kellemes benyomások a templomI ban, elűzték a kedvetlen gondolatokat s már épen